Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Életbe lépett az atomfegyverkezést tiltó szerződés, amit egyetlen atomhatalom sem írt alá

Az ENSZ nukleáris fegyverekről szóló szerződését 2017 júliusában fogadták el és csupán pár napja, 2021. január 22-én lépett életbe.

A szerződést egyetlen olyan állam sem írta alá, amely hivatalosan is elismeri, hogy nukleárisan fölfegyverzett (Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína, India, Pakisztán és Észak-Korea).

De nem meglepő módon Izrael sem írta alá a szerződést, amely ország nem ismeri el magáról, hogy atomhatalom.

A szerződés támogatói ennek ellenére azt remélik, hogy ha más nem, a szerződés legalább „stigmatizálni” fogja a nukleáris fegyvereket és „katalizálni” a végleges megszüntetésüket. Sok másfajta fegyvert egyébként nemzetközi szerződések tiltanak, pl. a vegyi és biológiai fegyvereket, a gyalogsági aknákat, a kazettás lőszereket stb.

Némi optimizmusra adhat okot, hogy a szerződést aláírta Dél-Afrika és Kazahsztán, két olyan ország, amik korábban rendelkeztek atomfegyverekkel,de önként lemondtak róluk.

Ennél is figyelemreméltóbb, hogy a szerződést aláírta Irán és Szaúd-Arábia is, akik halálos ellenségei egymásnak, és akik egy súlyosabb eszkalálódás esetén készen állnának arra, hogy atomfegyvereket fejlesszenek illetve vásároljanak.

Irán már rendelkezik olyan technológiákkal, pl. az urándúsítás technológiájával, amelyek az atomfegyver-fejlesztés előfeltételei, és fennáll annak az esélye, hogy kész befejezni atomprogramját, ha az USA-val való konfliktusa tovább súlyosbodik – ennek esélye jócskán megnövekedett 2018-ban, amikor Trump vezetésével az USA felmondta az iráni atomalkut, és amikor 2020 elején kilövette az egyik legfontosabb iráni katonatisztet, Szulejmánit. Ha Irán pedig nukleáris fegyverfejlesztésbe kezdene, Szaúd-Arábia azonnal követné; feltételezések szerint Szaúd-Arábia hozzájárult Pakisztán atomprogramjához, ezért könnyedén vásárolhatna atomfegyvereket Pakisztántól szükség esetén. Ezért némileg megnyugtató, hogy a két nemzet 2017-ben hajlandó volt aláírni egy szerződést, ami ezt elvileg megtiltja.

A szerződés elfogadását követően az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország közös nyilatkozatban jelentette be, hogy soha nem fogják aláírni a megállapodást.

Európában pedig csak Írország, Ausztria, Málta és Lichteinstein írta alá a szerződést, ami világviszonylatban kirívóan alacsony arány. Lásd, a szerződést aláírta az összes afrikai és latin-amerikai, Szingapúr kivételével pedig az összes délkelet-ázsiai ország is. Az atomfegyverek el nem utasítása azonban több európai országban is politikai vitákhoz vezetett.

Hollandia

A holland képviselőház már 2015-ben elfogadott egy jogilag nem kötelező érvényű indítványt, amely arra kérte a holland kormányt, hogy vegyen részt az atomfegyverek betiltásáról szóló nemzetközi tárgyalásokon. 2016-ban újfent hasonló indítványt fogadott el a képviselőház, és polgári kedvezményesek indultak a tárgyalásokon való holland részvételért. Ennek a politikai nyomásnak hatására Hollandia, pl. Németországgal ellentétben, nem tudta elkerülni a tárgyalásokban való résztvételt, azonban annak végső változatára nemmel szavazott. 2019-ben viszont újabb parlamenti nyomás hatására a holland kormány kijelentette, hogy bizonyos meglévő törvények megváltoztatása után Hollandia idővel csatlakozhat a szerződéshez.

Németország

Németországban a bücheli légibázison az Egyesült Államok kb. húsz atombombát tárol, amelyeket még a hidegháború idején helyeztek el. A hidegháború befejeztével viszont az ország nemhogy csökkenti, de fejleszti az atomfegyvereit – Annegret Kramp-Karrenbauer, Németország védelmi minisztere és a CDU leköszönő pártelnöke tavaly bejelentette, hogy Németország régi katonai repülőgépeit „nukleáris képességű” repülőgépekre cseréli. A Németországi Szociáldemokrata Párt parlamenti vezetője, Rolf Mützenich ez ellen tiltakozott és felhívást intézett, hogy Németország távolítsa el területéről az USA nukleáris fegyvereit, figyelmeztetve, hogy Trump vezetése alatt csökkent a nukleáris béke stabilitása. Szerinte a német területen lévő atomfegyverek nem növelik az ország biztonságát, „éppen ellenkezőleg”.

Németország az ENSZ szerződéséhez sem csatlakozott és a tárgyalásokban sem vett részt, pedig a közvéleménykutatások szerint a lakosság kétharmada nem szeretné, ha az ország nukleáris fegyverekkel rendelkezne. Sőt, több mint 100 város és 4 tartomány – köztük Rajna-vidék-Pfalz, ahol az amerikai fegyvereket tárolják – kb. 170 törvényhozója arra szólította fel a német kormányt, hogy csatlakozzon a nukleáris fegyverkezést tiltó szerződéshez.

Nagy megütközést váltott ki, hogy a zöldekhez kötődő Heinrich Böll Alapítvány társelnöke, Ellen Ueberschär aláírt egy felhívást, ami arra szólította fel a német kormányt, hogy erősítse meg a NATO-val való szövetségét és tartja Németországban az USA nukleáris fegyvereit. A zöld– és atomellenes mozgalom tagjait azért érte sokként Ueberschär véleménye, mert a német zöldpárt (és a német zöldmozgalom) az atomellenesség és a békepártiság mozgalmaiból jött létre.

Svájc

Svájc nem csatlakozott a szerződéshez, pedig az alpesi ország kezdeményezte a szerződést 2010-ben, a korábbi külügyminiszter, Micheline Calmy-Rey vezetésével. Calmy-Rey akkor úgy fogalmazott az ENSZ közgyűlésben, a nukleárisak fegyveresek valójában illegálisak, mert nem tesznek különbséget a polgári és a katonai között, és ezért sértik a nemzetközi humanitárius jogot. Szerinte egy új egyezmény által delegitimálni, jogi kereteken kívülre lehetne helyezni ezeket a fegyvereket. Ignazio Cassis, Svájc hivatalban lévő alelnöke és külügyminisztere kérésére azonban Svájc végül nem csatlakozott a szerződéshez.

A svájci parlamentben viszont Carlo Sommaruga indítványt intézett a kormányhoz, amit a parlament mindkét kamarája elfogadott, és ami arra szólította fel a föderális tanácsot (a svájci kormányt), hogy írja alá a szerződést. Sommaragu is potenciális veszélyforrásnak tartja, hogy az USA Trump vezetésével felmondta egyezségét Iránnal, valamint szerinte a mesterséges intelligencia és a kibertámadások is veszélyeztetik a nukleáris békét.

Franciaország

Az Európai Unión belül Németország mellett Franciaország rendelkezik atomfegyverekkel, amiket a hatvanas években, Charles de Gaulle vezetése alatt fejlesztettek ki. Macron elnök tavaly egyik beszédében bejelentette, hogy nem csatlakozik a nukleáris fegyvereket tiltó szerződéshez és „soha nem is fog”. Macron továbbá egy olyan stratégiát vázolt fel, amelyben Európa kollektívan részt venne a nukleáris fegyverkezési versenyben, függetlenedve az USA-tól.

„Franciaország meg van győződve arról, hogy a hosszútávú biztonság Európában az Egyesült Államokkal való szoros szövetség révén lehetséges, de biztonságunkat elkerülhetetlenül az európai autonóm cselekvés nagyobb kapacitása révén kell elérnünk.” – mondta Macron.

Pedig a francia lakosság 67%-a nem szeretné, ha Franciaország atomfegyverekkel rendelkezne, Párizs és Grenoble városa pedig kinyilvánította, hogy ellenzi azokat.

Nagy-Britannia

Amíg Jeremy Corbyn volt a brit Munkáspárt vezetője, Nagy-Britanniában politikai napirenden volt a nukleáris fegyverek kérdése. Corbyn ugyanis elszántan ellenezte a nukleáris fegyverkezést és határozottan kijelentette, hogy miniszterelnökként sosem vetne be atomfegyvereket. Ez viszont nem mindenkiből váltott ki tetszést, sőt, nem csak a konzervatív ellenzéke nem értett ebben egyet Corbynnal, de saját pártja sem. Párton belüli ellenzéke végül meghátrálásra késztette őt, így a Munkáspárt manifesztójába nem került be a nukleáris fegyverek ellenzése.

A brit kormány nem vett részt az ENSZ-tárgyalásokon és kijelentette, hogy nem hajlandó csatlakozni a szerződéshez. Corbyn távozása után pedig nem is valószínű, hogy ez egyáltalán téma lesz a közeljövőben Nagy-Britanniában.

Címlapkép: Forrás: FreeIMG