Az országos tisztifőorvoshoz, Müller Cecíliához (vagyis a Nemzeti Népegészségügyi Központhoz) fordul a TASZ – Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet, ugyanis rendkívül zavarosnak és hiányosnak érzékelik a szociális otthonok lakóira vonatkozó kapcsolattartási szabályokat, írják blogjukon. Emellett külön felhívják a figyelmet azoknak a lakóknak a védettebb helyzetére, akik már átestek a koronavírus-fertőzésen, kérve a rájuk vonatkozó szabályok megalkotását.
„Végre 25 percet tölthettem anyukámmal, láttam őt élőben, bár egy lefertőtlenített üvegajtó mögött kiabáltam, hogy halljon, csodálatos élmény volt: azonnal megismert, és amikor meglátott (nem egy apró képernyőn, hanem teljes valómban, látva az ismerős mozdulataimat, gesztusaimat) – négy hónapja először megszólalt! Fájdalmas volt, hogy nem ölelhetem meg, nem foghatom a kezét, ugyanakkor mégis felemelő – mindketten sírtunk, és sokat nevettünk.”
-így írta le az első találkozás tapasztalatát az egyik hozzátartozó, aki jogi segítséget kért a szervezettők, miután több, mint három hónap teljes elszigeteltség után találkozhatott az idősek otthonában élő, demens édesanyjával.
„A szakosított szociális intézményekben élők kapcsolattartására vonatkozó javaslatok” elnevezésű központi iránymutatás 2020. december 8-án jelent meg, amelyben az országos tisztifőorvos konkrét javaslatokat fogalmazott meg a kapcsolattartás lehetséges formáiról az intézmények számára. Egy iránymutatás viszont nem bír olyan jogi kötőerővel, mint egy határozat – ezért az iránymutatás megjelenésekor jogi szempontból bizonytalan helyzetet teremtett az, hogy az akkor hatályos szeptember 7-i határozat egyértelműen tiltotta a kapcsolattartást, a végstádiumban lévő lakótól való elbúcsúzás kivételével.
Így tehát érthető, hogy az intézmények nem merték alkalmazni a javaslatokat, hiszen a hatályos határozat azzal ellentétes tartalmú volt.
A jogilag abszurd helyzeten végül a Nemzeti Népegészségügyi Központ 2020. december 18-i határozata változtatott, amelyben az országos tisztifőrovos a látogatási tilalom betartására kötelezte a szolgáltatókat – annak figyelembe vételével, hogy az iránymutatásban meghatározott feltételekkel kötelesek felajánlani a lakóknak a kapcsolattartás többféle módját, valamint ennek keretében biztosíthatják a lakók személyes láthatását is.
A jogsegélyszolgálathoz fordulóktól viszont azt tudták meg, hogy 2020. december 23-án egy idősotthon visszavonta a korábban engedélyezett érintésmentes látogatások lehetőségét, pedig erre korábban már egy jól működő gyakorlatot alakított ki az intézmény. Egy érintett viszont az osztályvezetőhöz fordult, aki arra hivatkozott, hogy maga a fenntartó tiltotta meg az intézményen belüli személyes találkozást, a december 18-i határozatra hivatkozva. Az érintett ezután a fenntartóhoz fordult, viszont eddig eredménytelenül.
A TASZ szerint úgy tűnik, egyes fenntartók számára nem egyértelmű, hogy az iránymutatás kötelezővé teszi a kapcsolattartás különféle formáinak biztosítását, a később kiadott határozat mégis látogatási tilalomról rendelkezik fő szabály szerint.
Pontosan ezért lenne célszerű a szabályozást egyértelművé tenni és a fenntartók, valamint intézményvezetők felé valamilyen formában kommunikálni, hogy az iránymutatásban foglaltakat biztosítaniuk kell a lakók és hozzátartozóik számára.
Ugyanígy a jelenlegi szabályozás hiányossága az is, hogy a koronavíruson már átesett lakók kapcsolattartása is ugyanolyan megítélés alá esik, mint a koronavírussal szemben immunitást még nem szerzett lakóké, pedig előbbiek védettek, nem tudják a hozzátartozóiktól újra elkapni a betegséget. Több hozzátartozó is sérelmezte, hogy mintha a jogalkotó elfeledkezett volna a gyógyult személyekről – hiszen most minden hazalátogatást követően a fertőzésen már átesett lakók is kénytelenek a szociális intézményben tíz napra karanténba vonulni, illetve 72 órán túli távolmaradásuk esetén két negatív tesztet is bemutatni az intézménybe visszatéréshez.
Mindez az immunitás fényében indokolatlan korlátozásnak tűnik, miközben a karantén pszichésen, a kétszeres tesztelés pedig anyagilag is megterhelő.
És ugyanígy indokolatlannak tűnik az intézményen belüli személyes kapcsolattartásukat is ugyanolyan szigorúan szabályozni, mint a fertőzésen nem átesett lakókét.
A TASZ álláspontja szerint a koronavíruson átesett lakók fertőzéssel szembeni védettebb helyzete szükségessé teszi a járványügyi intézkedések további differenciálását. Mivel a a kapcsolattartást elvét a szükségesség és arányosság elve szerint kell meghatározni, indokoltnak tartják az intézményen belüli és kívüli kapcsolattartás feltételeinek külön meghatározását a fertőzésen átesett lakók számára. A védettséget élvezők számára például nincsen feltétlenül szükség plexifallal ellátott látogatószobára, a hazalátogatást követően pedig nem indokolt az izoláció vagy a negatív tesztek bemutatása.
A szabályozás további módosítása ösztönözné a koronavírus-betegségen átesett lakók és hozzátartozóik szorosabb kapcsolattartástát, hiszen vannak, akik jelenleg azért nem viszik haza rokonaikat, mert nem akarják, hogy az intézménybe való visszatérést követően szerettüket 10 napig elkülönítsék – vagy esetleg visszatartó erőt jelent számukra két PCR teszt költsége.
Tehát a járványügyi módosítás a koronavíruson még át nem esett lakók kapcsolattartását is gördülékenyebbé tehetné, mivel a koronavírus ellen immunitást még nem szerzett lakók hozzátartozói számára több előjegyzési időpont állna rendelkezésre azzal, hogy esetükben a biztonságos személyes találkozást lehetővé tevő, nagyobb védelmet biztosító látogatópontot csak azok használnák, akik számára a személyes kapcsolattartáshoz valóban nagyobb fokú védelmi feltételeket biztosítani kell.
