Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az EU visszanyerné szuverenitását a Szilícium-völgy nagy techcégeivel szemben, és jól megregulázná őket

Az új hétéves uniós költségvetés és a közös újraindítási alap, illetve ezek jogállamisági kritériumokhoz kötése körül kialakult feszültség teljesen háttérbe szorította azt a fejleményt,  hogy december közepén az Európai Bizottság történelmi jelentőségű digitális szabályozási javaslatcsomaggal állt elő, amely radikálisan átalakíthatja az oligarchikussá vált techipar és  a felhasználók közötti brutálisan egyenlőtlen erőviszonyokat.

Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy brüsszeli tisztviselők kapva kaptak az alkalmon, hogy rácápázhassanak az Atlanti-óceán másik oldalán zajló év eleji eseményekre, vagyis arra, hogy Donald Trumpot felfüggesztette, majd letiltotta több közösségi médiaplatform is, miután többezer feltüzelt híve betört az Egyesült Államok törvényhozásának épületébe.

Thierry Breton, az uniós belső piacért felelős biztos, akit 2019-ben Emmanuel Macron jelölt ebbe a pozícióba, gyorsan tollat is ragadott, és a brüsszeli Politico hasábjain népszerűsítette az ő közreműködésével kidolgozott, új digitális szabálykönyvet, utalva az amerikai eseményekre.

„A tény, hogy egy vezérigazgató bármiféle ellenőrzés és ellensúly nélkül kikapcsolhatja az amerikai elnök hangosbeszélőjét, meghökkentő. Ez nemcsak ezen platformok (közösségi médiaplatformok – PSZI) erejének bizonyítéka, de egyúttal olyan alapvető hibákra is rámutat, amelyek a társadalmunk digitális térben történő megszervezésében jelentkeznek” – írta publicisztikájában Breton.

A biztos szerint az elmúlt napok eseményei még egyértelműbbé tették, hogy világos jogokat, kötelezettségeket és biztonsági garanciákat tartalmazó játékszabályokat kell lefektetni a digitális nagyvállalatok számára, ugyanis nem bízhatjuk azok jóindulatára sem szólásszabadságunkat, sem társadalmaink békéjét.

Thierry Breton 2019 óta a belső piacért felelős európai biztos, előtte évtizedekig európai digitális és telekommunikációs cégeket vezetett. (Fotó: Aurore Martignoni / © Európai Unió, 2020)

A javasolt uniós előírásokat nem a géprombolók szkepticizmusa, hanem a digitális térben résztvevő állampolgárok védelme motiválja. Ahogy a Breton és a javaslatcsomag kidolgozásában szintén vezető szerepet játszó felettese, Margrethe Vestager bizottsági alelnök által az Irish Times­­-ban jegyzett kiáltvány fogalmaz: ahogy a közlekedési szabályok nem akadályozzák meg, hogy eljussunk úticélunkhoz, hanem biztonságosabbá teszik az utazást, úgy az új digitális szabályok sem a szektor leépítését, hanem jobbá, hasznosabbá tételét célozzák.

A hétköznapi életben is érezhető változásokat hozhatnak

A december 15-én bemutatott digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály (Digital Services Act, DSA) és digitális piacokról szóló jogszabály (Digital Markets Act, DMA) tervezete összesen majdnem 200 oldalt tesz ki, és húsz év után először szabályozza átfogóan az Unión belüli digitális tevékenységeket.

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály elsődleges célja, hogy egyértelmű, kiszámítható és mindenkire egyformán érvényes szabályok alá vonja a nagy technológiai platformok áru- és szolgáltatásforgalmát. A javaslat olyan digitális szereplőkre vonatkozik, akik közvetítőként működnek a „fogyasztók” és különböző javak, szolgáltatások és tartalmak között. Magyarán olyan digitális szolgáltatók tartoznak ide, mint a netszolgáltatók, tárhelyszolgáltatók, illetve a közösségi média és digitális kereskedelmi platformok.

A jogszabály különbséget tesz a „káros” (harmful) és „illegális” árucikkek és tartalmak között; az illegálisok eltávolítása és megelőzése kapcsán pedig szigorú kötelezettségeket ír elő a szolgáltatóknak.

Emellett a jelenleginél jelentősebb átláthatósági követelményeket is támaszt: a javaslat magasabb szintű transzparenciát követel az online hirdetésekkel és a mögöttük lévő algoritmusokkal kapcsolatban, tehát például a Google-nek vagy

a Facebooknak fel kell majd fednie, hogy mi alapján ajánl egyes termékeket, és sorol hátrébb másokat. Ugyancsak a transzparenciát hivatott erősíteni az az előírás, amely a szabályozó hatóságoknak és tudományos kutatóknak nagyobb betekintést enged e közvetítő platformok adataiba.

Az EU lakosságának legalább 10 százaléka (tehát minimum 45 millió ember) által használt, emiatt „rendszerszintű” (systemic) nagy platformokként meghatározott szolgáltatók ellenőrzésére külön uniós hatóságot hozna létre a jogszabály.

A DSA-nál sokkal jelentősebb a digitális piacokról szóló jogszabály, a DMA, amely jelenlegi formájában, végső esetben akár egyes techóriások feldarabolására is lehetőséget adna az Európai Bizottságnak.

Ennek a szabálykönyvnek a célcsoportja szűkebb, mint a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályé, és fő célja, hogy visszafordítsa a techipar oligopóliummá válását, és megteremtse a tisztességes verseny feltételeit mindenki, nem pusztán egy maréknyi óriáscég számára.

A jogszabály úgynevezett „kapuőr” platformokat jelöl ki, olyan nagycégeket, amelyek pozíciójuknál (pl. piaci részesedésüknél) fogva képesek befolyásolni, hogy a kisebb szolgáltatók és a fogyasztók hogyan jutnak el egymáshoz. A kapuőrök hosszú távon is stabil gazdasági alapokkal rendelkeznek. Nagy valószínűséggel a kapuőr szerep belépési küszöbét a 45 millió uniós állampolgár elérése és a 6,5 milliárd eurónyi éves európai bevétel fogja kijelölni.

A kapuőrök másik fontos jellemzője, hogy egy központi szolgáltatásukra támaszkodva rengeteg másfajta szolgáltatást is biztosítanak. A nagy kapuőrök közé fognak tartozni tehát az online keresőmotorokat, közösségi networkinget, videómegosztást, online üzenetküldést, operációs rendszereket, kereskedelmi és hirdetési platformokat, illetve ún. felhőalapú szolgáltatásokat nyújtó nagyvállalatok. A Facebook, a Google, az Amazon, a Microsoft és az Apple kétségtelenül ilyen kapuőrnek minősül majd.

Sundar Pichai, a Google anyacégének, az Alphabetnek az elnök-vezérigazgatója. Az általa vezetett cég értéke 2020 januárjában lépte át az 1000 milliárd dolláros határt, amelyet a világon rajta kívül csak három másik techcég, az Apple, az Amazon és a Microsoft, illetve a szaúdi állami olajvállalat, a Saudi Aramco lépett át. (Fotó: Flickr / Nguyen Hung Vu)

A DMA egy sor versenytorzító tevékenységet tilt. Tiltja például az önpreferenciának nevezett gyakorlatokat, amikor egy cég fő szolgáltatása előnyös megkülönböztetésben részesíti önmagát a versenytársaival szemben a másodlagos tevékenységek területén. Egyszerűbben fogalmazva, a Bizottság tiltaná például, hogy a Google keresőmotorja a saját termékeit helyezze a keresési eredménylisták legelső helyeire. Ugyancsak tilos lesz a Google-nek és az Apple-nek kizárnia alkalmazásgyűjteményéből, app store-jából a rivális appokat gyártó cégeket.

Tilos lenne az is, hogy a platformok saját üzleti felhasználóik után kémkedjenek, hogy sikerreceptjeiket lemásolva kiszorítsák őket a piacról. Az Amazon üzleti modelljének nagy része erre támaszkodik, hiszen a platformján kereskedők adatait saját termékei fejlesztésére tudta használni.

Olyan pozitív előírásokat is tartalmaz a DMA, mint az „interoperabilitás” garantálása, tehát a kapuőröknek lehetővé kell tenniük, hogy harmadik felek által nyújtott szolgáltatások képesek legyenek kapcsolódni, kommunikálni és együttműködni a kapuőrök termékeivel.

A nagycégeknek emellett bizottsági jóváhagyást is kell kérniük, ha kisebb versenytársakat fel akarnak vásárolni.

Makroszinten tehát az a cél, hogy a nagy digitális platformok ne használhassák saját előnyös pozícióikat arra, hogy kivéreztessék a versenytársaikat, elnyomják az innovációt, és kizárják azokat a versenytényezőket, amelyek rákényszerítenék őket saját szolgáltatásaik minőségének folyamatos javítására.

De egyéni szinten, a hétköznapi használat során is kézzelfogható változásokat vezetnek be a jogszabályok. Csak hogy néhány példát említsünk:

  • Ezentúl nem tilthatják meg a felhasználóknak, hogy előre telepített alkalmazásokat töröljenek: például a Google nem tilthatja, hogy az androidos telefonokról letöröljünk bizonyos Google által fejlesztett appokat, és másokat használjunk helyettük.
  • A felhasználók nem kényszeríthetők másodlagos termékek használatára: ahhoz például, hogy androidos telefont használhass, nem lesz szükséged Gmail fiókra is, vagy úgy is eladhatod az alkalmazásod az Apple App Store-jában, hogy a tranzakciót nem az Apple fizetési rendszerében bonyolítod.
  • A kapuőröknek garantálniuk kell a felhasználók adatainak hordozhatóságát egyben és valós időben is: ha el szeretném hagyni a Facebook Messengert egy rivális üzenetküldő alkalmazásért, akkor a cégnek garantálni kell, hogy 1. az összes adatomat egyben átvihessem a rivális chatplatformra; 2. valós idejű hozzáférést kell adnia utóbbi platformnak ahhoz, hogy az új Facebook Messenger üzeneteimet is átvehesse.

A DMA komoly szankciókat is kilátásba helyez a szabályok be nem tartása esetén. A Bizottságnak lehetősége nyílna, hogy az adott cég éves globális bevételének akár 10 százalékát kitevő bírságot rójon ki, ismétlődő jogsértés esetén pedig a napi bevétel 5 százalékát kitevő időszakos bírság is kiszabható. És ami még fontosabb: azok a cégek, amelyek nem hagynak fel versenytorzító, monopolisztikus tevékenységeikkel, akár fel is darabolhatók, egész üzletrészek eladására kényszeríthetők.

Bár a javaslat tartalmaz gyengébb pontokat is (például tiltaná a külön tagállami szabályozásokat), joggal érdemelte ki a digitális jogok érvényesüléséért és a globális techoligarchia megregulázásáért küzdők elismerését.

Margrethe Vestager 2014 óta tölti be az EU versenyjogi biztosi tisztségét, azóta több alkalommal is összetűzésbe került amerikai techcégekkel. Bírságai miatt Donald Trump nemes egyszerűséggel „adó asszonyságnak” (tax lady) titulálta. (Fotó: Aurore Martignoni / © Európai Unió, 2020)

A javaslatnak most az EU körülményes jogalkotási-egyeztetési folyamatán kell átmennie, amelyben a tagállamokat képviselő Európai Tanács, illetve az Európai Parlament szempontjainak jut elsődleges szerep, és persze bő mozgástere lesz a Brüsszelt ellepő lobbistáknak is. De mint kiindulási pontban, ahogy arra a világhírű sci-fi író és digitális szakértő Cory Doctorow elemzése is rámutat, „rengeteg minden van, amit szeretni lehet ebben a dokumentumban”.

Lobbisták és harc a „technológiai szuverenitásért”

Apropó lobbisták… október végén a francia Le Point és a brit Financial Times is betekintést nyert a Google egyik belső dokumentumába, amely az akkor még készülőben lévő javaslatcsomag elleni küzdelem lépéseit vázolta fel. Ebből nem csak az a kevéssé meglepő tény derült ki, hogy a nagyvállalat határozottan ellenzi az új szabályozást, de az is, hogy taktikájuk egyik eleme a Thierry Breton elleni támadások indítása is. Novemberben aztán állítólag a Google anyacégének, az Alphabetnek a vezérigazgatója, Sundar Pichai egy személyes megbeszélésen kért elnézést a francia biztostól, ám később a bocsánatkérés tényét a cégen belüli források cáfolták.

Bárhogy is történt, a kiszivárgott prezentáció egyik érdekessége, hogy a Google Breton lejáratása mellett Vestager törekvéseinek támogatását javasolja lobbitaktikaként, ami azért különösen vicces, mert korábban versenyjogi biztosként, 2019 óta pedig az EU digitális korra való felkészítéséért felelős alelnökként, a dán liberális politikus a nagy techcégekre kiszabott bírságairól lett híres. Vestager csak a Google-re 8,25 milliárd eurós bírságot szabott ki több különböző versenyjogi ügyben is.

Ami mégis megkülönbözteti Bretontól, az a digitális szabályozásokat indokló koncepcionális-stratégiai elképzeléseiben rejlik.

Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója 2018 áprilisában az Egyesült Államok Szenátusában tanúskodik. A közösségi médiaplatform vezetőjének több alkalommal is meg kellett jelennie az amerikai szenátorok előtt cége monopolisztikus gyakorlatai, illetve moderálási gyakorlatai miatt. Tavaly decemberben a Szövetségi Kereskedelmi Hatóság és tucatnyi állami főügyész trösztellenes pert indított a Facebook ellen, amely a cég feldarabolásával is végződhet. (Fotó: Youtube / Guardian)

Politico anyaga szerint, bár alapvető kérdésekben egyetértenek, és a techóriások feldarabolásával kapcsolatos kardcsörtetéseik is inkább látványosak, mint jelentősek (Vestager mérsékeltebb ebben a kérdésben), ugyanakkor van egy fontos különbség közöttük. Mégpedig az, hogy Vestager politikai horizontját valóban a piaci verseny tisztaságának önértéke határozza meg, miközben Breton számára a tagadhatatlanul versenytorzító amerikai cégek megregulázása egyúttal az európai techszektor protekcionista helyzetbe hozását is jelenti.

Breton maga is ebből az európai telekommunikációs és digitális szektorból érkezik, 2019-es biztosi kinevezése előtt 11 évig vezette a franciaországi székhelyű, kiberbiztonsággal, felhőalapú szolgáltatásokkal és big datával foglalkozó Atos nevű vállalkozást, korábban pedig a szintén digitális területen dolgozó Thomsont (ma: Technicolor), illetve a francia állami telekommunikációs vállalatot, a France Télécomot. Így kiváló lobbistája ennek az ágazatnak azokon a pontokon is, ahol az ágazat szereplőinek érdekei ütköznek a Szilícium-völgy szereplőinek érdekeivel.

És ez az a pont, ahol Breton elképzelései sokkal inkább összhangban vannak mind az Európai Unió, mind pedig vezető tagállamainak stratégiai célkitűzéseivel. Németország és Franciaország már évek óta aggódik amiatt, hogy a digitális technológiák területén jelentéktelenné válik az USA és Kína mögött, ez az aggodalom pedig „retorikai testet” is kapott, amikor Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke programjába emelte a „technológiai szuverenitás” fogalmát.

Von der Leyen tavaly februárban több tucatnyi európai lapban egyszerre publikált kiáltványában (magyarul a Portfolio.hu hozta a cikket) így fogalmaz:

„Nem az a célunk, hogy még több jogszabályt alkossunk, hanem hogy gyakorlati biztosítékokat építsünk be a folyamatokba, garantáljuk az elszámoltathatóságot, illetve veszély vagy jogviták esetén biztosítsuk az emberi beavatkozás lehetőségét. A többi ágazat esetében – az autógyártástól az élelmiszeriparig – sikeresen jártunk el, most pedig ugyanezt a logikát és ugyanezeket a normákat fogjuk alkalmazni a rugalmas és gyors adathasznosításon alapuló új gazdaság kialakítása során.

Mindazt, amiről eddig beszéltem, a „technológiai szuverenitás” kifejezés összegzi.

Ezalatt azt a képességet kell érteni, amelyre Európának szüksége van ahhoz, hogy saját szabályait betartva és saját értékrendje alapján saját maga hozza meg a jövőjét meghatározó döntéseket. Ez segít majd abban, hogy mindnyájan optimistán viszonyulhassunk a technológiai haladáshoz.”

Ursula Von Der Leyen évértékelő beszédet tart az európai parlamentben 2020. szeptember 16-án. Beszédében Hangsúlyozta, az Európai Uniónak vissza kell nyernie digitális szuverenitását és vezető szerepet kell vállalnia mind az technológia, mind pedig az infrastruktúra fejlesztésében. Arra is ígéretet tett, hogy a Next Generation helyreállítási Alap 20 százalékát a digitális ipar fejlesztésére fogja fordítani a bizottság. (Fotó: © European Union 2020 / Laurie DIEFFEMBACQ)

A DSA és a DMA legkorábban 2023-ra futhat végig az uniós tárgyalási és érdekegyeztetési mechanizmusokon, de addig is érdemes lesz figyelni, hogy a Vestager és Breton nevével fémjelzett koncepcionális különbségek, illetve a Bizottság techszuverenitási programja hogyan és milyen mértékben fog szerepet játszani.

A Biden-faktor

Annál is érdekesebb ez a kérdés, mert az EU protekcionista szándéknyilatkozatai az érett Trump-korszak, illetve az USA és Kína közötti kereskedelmi háború körülményei között fogalmazódtak meg. Azóta azonban Joe Biden megnyerte az amerikai elnökválasztást, és tőle sok elemző vár valamiféle erősebb fellépést a Szilícium-völgy óriásai ellen, miközben állami főügyészek széles kétpárti csoportja nemrégiben a Google és a Facebook ellen is trösztellenes pereket indított, amelyek a vállalatok feldarabolását is eredményezhetik.

Decemberben az Európai Bizottság és a EU külügyi és biztonsági főképviselője közös levélben fordult a frissen megválasztott Bidenhez, és többek között a digitális cégek szabályozásának területén is együttműködést javasolt neki.

Nagy kérdés azonban, hogy a techipari lobbistákkal bőven megrakott Biden-adminisztráció végül rászánná-e magát bármiféle szigorúbb fellépésre, vagy a cikk elején emlegetett capitoliumi események hatására csupán kiegyezik a digitális platformokkal a trumpista, establishmentellenes vélemények elnyomásában. És európai szempontból még nagyobb kérdés, hogy vajon a digitális szuverenitás – például a koronajárvány idején európai polgárok millióin is tovább gazdagodó cégek erőteljesebb adóztatása – egyáltalán összeegyeztethető-e a Washingtonnal való szorosabb együttműködéssel.