Hétfői közgyűléseiken a Peugeot SA (PSA) és a Fiat Chrysler Automobiles részvényesei elsöprő többséggel mondtak igent a két autógyártó vállalkozás összeolvadásra, amelynek terveit még 2019-ben harangozták be. Az EU versenyjogi hatóságainak jóváhagyását élvező fúzió során létrejövő új cég, a Stellantis a világ negyedik legnagyobb autógyártójává válik a német Volkswagen, a japán Toyota és a francia-japán Renault-Nissan mögött, megelőzve az amerikai General Motors-t és Fordot.

Az Associated Press szerint az egyesülés, amelynek elsődleges célja a gyengélkedő cégek gazdasági helyzetének stabilizálása, munkahelyek megszűnésével járhat, még ha ezt jelenleg tagadja is a vállalat. Az új cég vezetői a mai szavazás után is megerősítették, hogy drasztikusan szeretnék csökkenteni a gyártási és tervezési költségeket, ami az AP szerint munkahelyek megszűnéséhez vezethet Olaszországban, Németországban és az amerikai Michigan államban egyaránt.

A 14 autómárkát, többek közt a Fiatot, Chryslert, Peugeot-t, Citroënt, Alfa Romeót, Lanciát, Opelt, Jeepet és Dodge-ot gyártó cég élére a PSA eddigi vezérigazgatója, a portugál származású Carlos Tavares érkezik, aki a költségcsökkentés érdekében tett drasztikus lépéseiről ismert a nemzetközi üzleti világban. A Tagesschau beszámolója szerint Tavares mai bejelentése értelmében az egyesüléssel évi 5 milliárd eurót szeretne spórolni a korábbi költési szintekhez képest.

Az AP szerint a fúziónak egész márkák, így például az alacsony példányszámban eladott Chrysler is áldozatul eshet. Szakszervezetek, például a brit Unite konföderáció például már a fúzió tervének bejelentésekor biztosítékokat kért arra, hogy a PSA 2.600 brit dolgozója nem veszíti el munkahelyet az átalakulások nyomán.

Az elmúlt évek komoly nehézségeket hoztak az autógyártó cégek számára, a Volkswagen dízelbotrányaként elhíresül szabályozáskijátszás az egész ipar iránti bizalmat alapjaiban rengette meg, ehhez a klímaváltozás, majd a koronaválság miatti forgalomcsökkenés adódott hozzá. A mostani fúzió azt is szolgálja a cégvezetés szerint, hogy jobban meg tudjanak felelni a zöld fordulat kihívásainak.

Nem ez az egyetlen példája a nagy autóipari konszernek ilyen típusú együttműködésének, amely ugyan a részvényesek szempontjából racionális döntés, a társadalmi kárai általában jelentősek. A Fiat maga is korábban a Renault-val szeretett volna egyesülni, ám ez a terv végül 2019 nyarán megbukott a francia állam ellenállásán, amely 15 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik a Renault-ban. Fúzió mellett a stratégiai partnerségek kötése is dívik, a Ford a Volkswagennel, a General Motors pedig a Toyotával lépett szorosabb viszonyba korábban.

A különböző iparágak fokozatos központosítása néhány óriásszereplő kezében általában jelentős leépítésekkel, a dolgozók munkakörülményeinek és jogainak romlásával, és végső soron a fogyasztóknak okozott kárral (alacsonyabb minőség, magasabb árak) is járnak. Ez a típusú nagyvállalati konszolidáció nem csak az autóiparban jellemző, valójában szinte minden ágazatban megfigyelhető – hasonló hatásokkal.