Dr. Szijjártó László a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Győr-Moson-Sopron megyei elnöke az egészségügy rendszerszintű problémáiról számolt be az ugytudjuk oldalán. Az orvos többek között a járvánnyal kapcsolatos problémákról, valamint a hálapénz káros gyakorlatáról fejtette ki véleményét.
Ahogy arról már korábbi cikkeinkben is beszámoltunk, a hálapénz rendszere a magyar egészségügyben tapasztalható korrupció egy lényeges sarokköve. A MOK novemberi közleményében kiemelte, hogy a helyzet különösen kirívó a szülészet-nőgyógyászat gyakorlatában, ahol a hálapénz nyílt, az állami és magán ellátás összemosása pedig bújtatott korrupcióként rontja a hivatás erkölcsi és szakmai nívóját. Habár nincsen olyan jogszabály, ami egységesen szabályozná a hálapénz-kérdés minden vonatkozását, a Kúria által használt legális hálapénz-definícióba csak az egészségügyi szolgáltatásért utólag adott juttatás fér bele. A büntethető kategóriába pedig az a pénzösszeg tartozik, amit a betegtől elkérnek (az is elég, ha csak céloznak erre) vagy amit a beteg előre, még a beavatkozás előtt ad át.
Szijjártó László szintén kiemelte a hálapénz eltörlésének fontosságát. Szerinte az orvosok 10-15 százaléka kapja a hálapénz 95 százalékát. Az kedvezményezettek nagy része vezető beosztású: osztályvezető vagy a menedzsment tagja. Illetve a nőgyógyászok mellett az operáló, invazív beavatkozásokat végző szakmabeliekhez jut a pénz legnagyobb része akik a hálapénzből jelentős bevételeket szereznek.
Emellett szintén hatalmas problémát jelentenek további anomáliák is, például hogy rendszerszinten nem az ellátás optimalizálása a cél, hanem egyéni és szűk lobbiérdekek érvényesülnek. Az orvos itt kiemelte a közellátás és a magánpraxis gyakran etikátlan összefonódását. A hálapénz gyakorlatilag egy burkolt megvesztegetés, vélt vagy valós előnyök reményében, amelynek minden formája gátolja az orvoslás fejlődését, etikus gyakorlását, fogalmaz Szijjártó.
Szerinte az úgynevezett orvosbárói réteg kialakulása főleg az erős hierarchia és a kiszolgáltatottság okozta torzulásoknak, valamint a korszerű minőségbiztosítás hiányának „köszönhető”.
Vannak azonban további problémák is a rendszerben. A forráshiány csak tovább súlyosbítja a strukturális gondokat, mert arra ösztönözheti az intézményeket, hogy felesleges, ám jobban finanszírozott beavatkozásokat végezzenek, így a megelőzés, és a járóbeteg-ellátás fejlesztése helyett a fekvőbeteg-kapacitásokat próbálják mesterségesen felduzzasztva tartani. A koronavírus felszínre hozta az egészségügy által eddig sikeresen elfedett, ám a nagyon is létező különbségeket az ellátás minőségében. A fejlődésre ösztönző szervezeti kultúra hiányában a rendszer nem tud jobban funkcionálni.
Kásler Miklós az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere egyébként a magyar egészségügy teljes átalakítását tűzte ki célul. Ennek keretében több, a tárca által kiírt kórházigazgatói és gazdasági vezetői pályázatot is érvénytelenített az elmúlt hónapokban, és új kórházigazgatókat is kinevezett. Szijjártó szerint azonban arra nincs garancia, hogy az új vezetéssel képes javulni a rendszer. Végül leszögezte, a MOK érdekelt a problémák megoldásában és kész segíteni a kormányzatnak.
