Kedden szavazta meg az Országgyűlés az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) megszüntetését, pontosabban annak beolvasztását az alapvető jogok biztosának hivatalába 2021. január 1-től. A Vejkey Imre KDNP-s országgyűlési képviselő javaslata alapján megszavazott törvénymódosítással kapcsolatban többen is aggodalmukat fejezték ki az utóbbi hetekben, hiszen a jogérvényesítés egy fontos intézménye kerülhet veszélybe, ami a munkavállalói jogoktól kezdve az iskolai szegregációig át az LMBTQ-jogokig rengeteg ügyben érint különböző érzékeny csoportokat. 

Csak hogy néhány példát említsünk a közelmúltból: az EBH elmarasztalta a Debreceni Egyetemet, miután az kitiltotta Facebook-oldaláról egy hallgatóját, aki Vlagyimir Putyin egyetemi díszpolgári címe ellen tiltakozott egy kommentben; megbírságolta Tiszavasvári önkormányzatát a helyi romák méltóságának megsértése miatt, miután az „integráció” címén megfélemlítő járőrözést szervezett a településen; megállapította, hogy a pécsi önkormányzat jogsértést követett el, amikor szándékosan nem értesített egy helyi lapot a nyilvános sajtóeseményeiről; egymillió forintra bírságolta a (még Tarlós vezette) fővárost a szexuális kisebbségek korlátozása miatt, miután a Főpolgármesteri Hivatal informatikai hálózatán blokkolta a melegjogi szervezetekhez köthető internetes tartalmakat, de megbüntetett például egy olyan postát is, amely nem volt hajlandó akadálymentességet biztosítani a fogyatékossággal élő emberek számára.

Az idén 15 éves hatóság saját definíciója szerint az egyenlő bánásmód követelményének megvalósulását ellenőrző autonóm állami szerv, az emberi méltóság garanciális intézménye. Olyan panaszosok számára nyújt jogorvoslati lehetőséget, akiket diszkrimináció, azaz hátrányos megkülönböztetés ér valamilyen védett tulajdonsága miatt (mint pl. etnikai hovatartozás, bőrszín, vallási vagy világnézeti meggyőződés, anyaság, politikai vagy más vélemény, nemi identitás stb.) A Fidesz-KDNP képviselői azt hangsúlyozzák, a hatóság nem szűnik meg, hiszen jogutódja az ombudsman lesz: az alapvető jogok biztosa az EBH valamennyi feladatkörét átveszi, beleértve a hatósági jogköröket is, tehát kötelező jellegű határozatot hozhat és a jogsértővel szemben szankciót szabhat ki. Vagyis nem történik nagy változás, nincs is itt semmi látnivaló – gondolhatnánk, pedig nagyon is érdemes alaposabban is szemügyre venni, mivel járhat a szervezeti átalakulás.

Az EBH-nál gyakran megfordulnak ügyfeleik vagy épp egész csoportok jogait képviselő civil szervezetek és szakszervezetek is, akik most aggódva figyelik a történéseket.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) Nő Tagozata nemrég kiadott közleménye szerint az EBH a szakszervezetek utolsó jogérvényesítési bástyája, ahol a munkahelyeken tapasztalt egyenlő bánásmód megsértése elleni vizsgálatot kezdeményezhettek.

A MASZSZ úgy véli, az intézmény önálló működésének a megszüntetésével a kormány tovább gyengíti a munkavállalói jogérvényesítést, és drasztikusan csökkenti az egyenlő bánásmód elvének betartásáért küzdő szakszervezetek lehetőségét is.

A hatóság beolvasztásának terve láttán fogyatékossággal élő emberek érdekvédelmét ellátó szervezetek fejezték ki aggodalmukat, 18 civil szervezet pedig közös állásfoglalást adott ki, melyben többek közt arra hívják fel a figyelmet: a sietősen benyújtott törvényjavaslatról nem történt egyeztetés, márpedig ha egy ilyen fontos intézmény átszervezéséről döntenek, ismerni kellene ennek pontos indokát, azt ugyanis nem igazán fejti ki Vejkey, indoklás gyanánt csupán arról ír, hogy „az alapvető jogok biztosa és az EBH integrálásával az egyenlő bánásmód követelményének még hatékonyabb érvényesülését biztosító jogintézmény jön létre”. A civilek úgy vélik, ha probléma volt az EBH működésével, akkor azt a civil társadalom bevonásával kellene megvitatni, és utána dönteni a lehetséges megoldásról.

Az átalakítás legnagyobb veszélyeiről, illetve arról, kiket és milyen módon érinthet hátrányosan az EBH önálló intézményként való megszűnése, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakmai igazgatóját, Szabó Mátét kérdeztük.

Mint az állásfoglalásukból is kiderül, a civilek attól tartanak, hogy a két intézmény összeolvadása miatt megoszlik a figyelem, és az egyenlő bánásmód jelentősége, védelmi szintje csökken, hiszen egy olyan szervezeten belül, amelynek kizárólagos feladata az egyenlő bánásmód követelményének betartatása, nagyobb hangsúlyt helyeznek ezekre a feladatokra, mint egy olyanban, amelynek számos egyéb funkciója is van (a fogvatartási helyek ellenőrzésétől kezdve a környezetvédelemig).

Szabó Máté szerint az a fajta „formátlan jogvédelem”, ami az ombudsmani működésnek a sajátja, nem csupán más, hanem éppen ellenkezője annak, amit az EBH-tól közigazgatási szervként várhatunk. Fontos különbség ugyanis a két intézmény közt, hogy míg az EBH nagyon szigorú eljárásrendben és pontosan szabályozott hatáskörben működik, közigazgatási eljárásban jár el, és hatósági döntést hoz, bírságot szabhat ki és szankcionálhat, a döntését pedig bíróság előtt meg lehet támadni, az ombudsman ezzel szemben egy olyan intézmény, ami a jog és a nem-jog határán működik, és egy nem igazán szabályozott eljárást követ.

Az EBH nagyon speciális szemüvegen keresztül nézi az állami szerveket, a munkáltatókat és a különféle szolgáltatókat, az ombudsman viszont ennél sokkal szélesebb spektrumon mozog. Sokféle alapvető joggal foglalkozik, amik egymással sok esetben versengenek is, ez pedig akár még a most létrejövő összevont szerven belül is ellentmondásokat okozhat: vannak ugyanis olyan jogok, amelyek érvényesítése során az EBH és az ombudsman más szempontokat kell, hogy mérlegeljen.

A két intézmény funkciója tehát jelentősen eltér egymástól, és egészen más, egymással nem is feltétlenül összeegyeztethető eszközökkel dolgozik. Az EBH hatósági működése kifejezetten nem összeegyeztethető az ombudsmannak a hatósági jogérvényesítéstől különböző, elsősorban a tekintélyére, a jogi érvelésének meggyőző voltára és a nyilvánosság erejére építő munkamódszerével.

A törvénymódosítás indokolása szerint „az országgyűlési külön biztosi rendszer helyébe lépő alapvető jogok biztosa eddigi működése a biztosíték arra, hogy ez az integráció erősíti az alapjogvédelem hatékonyságát”. Ehhez képest

az ombudsman január óta „aggodalommal figyeli” a gyöngyöspatai fejleményeket, de semmilyen intézkedést nem tett, nem emelte fel a szavát a transznemű és interszex emberek nemének elismerését ellehetetlenítő törvénymódosítás ellen, és nem volt hozzáfűznivalója a börtönkártalanítások felfüggesztéséhez sem – emlékeztetnek a civil szervezetek.

Az időzítés pedig már csak azért sem szerencsés, mert az ombudsman épp az ENSZ felülvizsgálata alatt áll, amely során kiderül, megfelel-e az úgynevezett „párizsi elveknek”, amelyek az állami emberi jogi intézmények működésének elvi alapját jelentik, érdemben befolyásolva nemcsak a hatáskört és a felelősségi kört, hanem a működési struktúrát, valamint a független és plurális működés garanciáit is. Ennek függvényében aztán besorolják A, B vagy C kategóriákba az adott ombudsmani rendszert, jelen állás szerint azonban úgy tűnik, a magyar ombudsman nem felel meg a kritériumrendszernek, vagyis a mostani „A kategóriából” lejjebb fogják minősíteni.

„Pont ekkor a kezébe adni egy feladatot, amit nála jobban működtettek egy másik intézményben, nem egy szerencsés dolog” – mondta a Mércének Szabó.

Azzal kapcsolatban, hogy valójában kit érinthet az átalakítás, rávilágított: „valamilyen szempontból mindenki tartozik valamilyen kisebbséghez”, bizonyos helyzetekben bármelyikünk egyenlő bánásmódhoz való joga sérülhet. Hogy pontosan hogyan fog működni a beolvasztott EBH, csak január után fog kiderülni, így például azt sem lehet tudni, hogy az ombudsman hivatalában rendelkezésre állnak-e egyáltalán a megfelelő személyi feltételek, lesznek-e ennyi idő alatt képzett, tapasztalt munkatársak.

Különösen fontos kérdés, hogy az új munkatársak az EBH-tól kerülnek-e majd át, hiszen – mint arra Szabó felhívja a figyelmet – a szakértelem megvan a hatóságnál, amit kár lenne elveszíteni: nagyon kevés olyan jogalkalmazó van, aki az egyenlő bánásmódról szóló törvényt érti, és helyesen alkalmazza, ezért mindeddig sokkal kiszámíthatóbb volt az EBH-hoz fordulni ilyen ügyekben, mint a bírósághoz, ami „mindig egy lutri”.

Bár vannak korlátai az EBH-nak – és azok nemcsak a hatáskörében mutatkoznak meg, hanem abban is, hogy nem igazán független intézmény. Hiszen a jogállását meghatározó szabályok nem garantálják, hogy teljesen szabadon szembemenjen a kormányzattal. De ennek ellenére vannak olyan ügyek, amelyekben nagyon hatékony jogérvényesítési lehetőséget tudott kínálni, amivel a civilek gyakran éltek – noha a politikailag érzékeny ügyekben sokkal kisebb arányban volt hajlandó érdemben eljárni (néhány pozitív példa azért még itt is akad).

Elég kevés olyan szerv van, amihez még érdemes fordulni. Az EBH ilyen volt. Szabó szerint amellett, hogy a két intézmény összeolvadása anomáliákat okoz majd a panaszosok és az eljárás alá vont szervek számára is (könnyen előfordulhat például, hogy nem tudják, az ombudsman milyen minőségében jár el éppen), az EBH beolvasztása azért igazán fájdalmas, mert így eggyel kevesebb intézményhez lehet majd fordulni jogérvényesítésért.

Ha pedig az egyenlő bánásmód érvényesítése a civilek és szakszervezetek által megfogalmazott aggályoknak megfelelően innentől nem lesz elég hatékony az ombudsmannál, marad a bíróság, ahol egy sokkal körülményesebb, költségesebb eljárásra lesznek kényszerítve az érintettek, vagyis mi, mindannyian.