Nem mindennapi epikával örvendeztette ma meg olvasóit az Origón Demeter Szilárd. Többnyire ismert az, hogy a magyar kormány nemzetközi diplomáciai – mondjuk így – szakkommentátorai immár évek hosszú során át bizonygatják nyugati kritikusaiknak az értékviták során, szó sincsen arról, hogy a Soros György személye, mint főgonosz alakja köré felépített, történelmi léptékben is iszonyatosan drága politikai kampányuk antiszemita felhangokkal rendelkezne.

Hangoztatták eleget, őket aztán végképp nem érdekli, hogy Soros milyen származású, szerintük ő és csakis ő kíván „migránsokat” telepíteni Európába és ennél nagyobb veszély bizony nem is létezik.

Persze állításaiknak a témában született tudományos kutatási eredmények eddig ellent mondtak, most azonban maga Demeter cikke is ezt tette.

Orbán Viktor elkezdte 2018-as győzelme, és különösen a Európai Néppárt és a Fidesz Kállay-kettőse során, azzal tompítani a propagandának ezt az élét, hogy szerinte „Soros György magyar ember”, és mint jó magyar ember a rossz magyar embert (mint mélymagyar a hígmagyart) kritizálják csupán őt, nem más ez, mint honfiúi nézeteltérés, amit feltétlenül rendezni kellene.

Azután jön a nem régen kinevezett főirodalmár, a Károlyi-palota rezidens NER-villalakója, Demeter Szilárd, és mintegy városi galambként rombolja szét az okosok hosszú és fáradságos munkával felépített védekezését a sakkasztalon:

„Az a helyzet, hogy Soros trónjához most rajtunk keresztül vezet az út. Európa Soros György gázkamrája: a multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos, mi, európai nemzetek pedig arra vagyunk ítélve, hogy egymást eltaposva, egymásra mászva próbáljunk az utolsó korty levegőért küzdeni.”

Érthető, ugye? Mi vagyunk itt az új „zsidó áldozatok”, értsük ez alatt, hogy ők az új „zsidó áldozatok”, akik itt bizony gázkamrában megfulladnak, ha nem fusizhatnak szabadon szögesdrótot az ország köré, ráadásul még azt is kikérik maguknak nagy globális erők, ha esetleg néha négerezni, muszlimozni avagy cigányozni szottyan kedvük, beleszólnak abba, ha ők beleszólnak abba, hogy állampolgáraik hogyan éljenek, és így tovább.

Ízléses kép, mi? És milyen empatikus!

Demeter azonban ennyivel nem hagyja annyiban a dolgot, menten tovább is tolja a már így is az értelem falait romboló paranoid érzelmi kitörését, és a „liberÁrja” szókapcsolat kitalálásával tetőzi be.

Demeter válaszát minden bizonnyal az a cikk váltotta ki, amit Soros György a neoliberális Project Syndicate nevű portálon publikált arról, hogy mennyire egyetért a jogállami korlátozási mechanizmus Lengyelország és Magyarország elleni kidolgozásával, és avval, hogy az EU-s kifizetéseket ehhez kössék. Ismert az is, hogy a portál szerkesztősége úgy döntött, hogy nem közli az Orbán Viktor által jegyzett, elég propagandisztikus választ minderre. Ezek után Orbán persze magyar nyelven szépen kirakta a saját oldalára, miután éppen a hamburgi, liberális Zeitben fejthette ki véleményét a saját EU-s vétójáról szabadon, jó sok nyugati olvasónak.

Mi minderre az elnyomottság-olimpiát és hisztérikus válaszokat elvileg annyira gyűlölő jobbos csúcsirodalmár esszéisztikus reakciója? Hát az, hogy nemcsak az antiszemitizmust, hanem a zsidók elleni náci népirtás, a holokauszt emlékezetét és meggyalázza, lekicsinyli, a legyilkoltak szenvedéseit saját magára alkalmazza.

Ez nemcsak azt mutatja meg, mennyire pitiáner is a gondolkodása jelenlegi elitünknek, és az ellenőrizetlen belföldi hatalom okozta üldözési mániájukban az, ha egy közepesen ismert liberális internetes portál a homlokukra fúj, már maga a holokauszt, hanem azt is, mennyire is veszik komolyan ezek az alakok és a kormány az antiszemitizmus elleni küzdelmet.

Amit ugyanis Demeter előad, nevezetesen az, hogy maga Soros és a „libernyákok” a valódi nácik, nem más, mint egy népszerű, modernkori antiszemita toposz.

Jól tudják ezt a kormány közelebbi, vagy tágabb vonzáskörzetében is. Az Izrael állam palesztinellenes politikájának kapcsán a zsidó államot nácizó szíriai állami és ellenzéki iszlamista propaganda antiszemita, például kifejezetten a teljes zsidóságot vádolja egy holokauszt-méretű háborús bűnö elkövetésével támogatásával. Ez a toposz pedig az 1945 utáni, újnáci ideológiában gyökerezik, akik azért találták ezt ki, mert ennek a logikának a mentén ők nem is bűnösök, hiszen „a zsidók” ugyanolyan bűnösek. Az ősrégi sztereotípia középkori eredője pedig a zsidóellenes „kútmérgezés”-vád, megannyi pogrom előidéző oka.

Ennek egy kifordított változatát használja tudatosan Demeter. Nehezen elképzelhető ugyanis, hogy a sorosozás e falmellékibb, a tőzsdecézárt liberális emberi jogi projektjei miatt gyűlölő, és őt „nácizó” változata, amelyből Amerikában számos botrány kerekedett már, ő nem ismerné.

Mindez nem is olyan régen történt. Egy a QAnon összeesküvésben felvállaltan hívő Trump-párti kongresszusi képviselő Georgiában például azt állította, a kamasz Soros 1944-ben „együttműködött a nácikkal”. Az európai Vészkorszakról továbbra is sajnálatosan felületes ismeretekkel rendelkező amerikai publikum egy kis (Trumpista) része előtt ez az információ tűnhet ugyan komoly vádnak, azonban senki, aki a budapesti gettó történetét ismeri, nem veheti komolyan.

Mi több, maga a kurzus legfőbb, mostanában ugyancsak krónikus Soros-fóbiában szenvedő  történésze, Schmidt Mária doktori értekezése (amely minden főbb nyugati egyetemi könyvtárban is fellelhető) adja meg a pontos választ: a Zsidó Tanács vezetőinek szerepe és felelősségge a holokauszt alatti kollaboráció során ugyan felmerülhet, de megannyi üldözött került a kormányzat megbízható embereinek védelme alá, ahogyan Soros apja is ilyen védelem alá helyezte 14 éves fiát, akiket nyilván nem lehet felelőssé tenni azért, hogyan próbálták meg életüket megvédelmezni a nyilasuralom alatt ilyen eszközökkel, főleg nem akkor, ha az adott személy még ráadásul gyermek is volt.

Amennyiben a sajtókörnyezetünk az elmúlt négy évben nem vált volna végletekig hiszterizálttá, mindezt talán egy történelmi blog érdekességeként, kézenfekvő tényként kezelnénk. De nem tehetjük, így kénytelen egyre több ember hírportálokon, napi eseményekre reagálva kifejteni, mindenki döbbenetére, hogy nem, Soros Györgynek semmi de semmi köze a nácikhoz.

És igen, látjuk, tudunk olvasni: Demeter persze nem vállalja fel az ez irányú vádak teljes spektrumát, inkább csak afféle könnyed, retorikai hasonlatként süti el a holokausztot és a gázkamrát. A kicsinyesség vádját elkerülendő csak röviden vetném fel: vajon mit kapna egy nyugati, rendszerkritikus baloldali ugyanezektől a bértollnokoktól azért, ha mondjuk Izrael állam palesztin-politikáját és az izraeli szabadságjogok megnyirbálását. esetleg Benjamin Netanjahu miniszterelnököt egyáltalán egy rossz szóval illeti.

Demeter Szilárd minden mértéken aluli, ízléstelen kirohanása csupán arra mutat rá, az antiszemitizmus elleni küzdelem a mai magyar jobboldalon egyszerű „politikai termék”, mint volt egykor a polgári Magyarország, amit igény szerint akármikor kidobnak a kukába, hogy helyette, ha éppen a félelem- és gyűlöletkeltés a céljuk, a történelem szemétdombjáról guberáljanak antiszemita eszméket.

Olyan sok valóban megalapozott, és átgondoltan kritikus megjegyzéssel lehetne illetni Soros György cikkét, szervezeteinek tevékenységét vagy akár saját tőzsdespekulánsi múltját is, hogy mindennek fényében tényleg a teljes elmebaj határa, ami a menekültek tömeges érkezése óta személyével kapcsolatban Magyarországon folyik.

Mindezt annak a kormánynak a kulturális környezetéből kell olvasnunk, amelynek miniszterelnöke csupán egyetlen hónapja még Kertész Imre emlékét méltatta, a róla elnevezett intézet avatásán. Szép kis befutott pálya.

A kormányközeli publicisták nagy része viszont eddig legalább annyira vigyázott a szájára, hogy ne bökje direkt oda, hogy a „gonosz öreg nácizsidót” szeretné láttatni benne. Most ennek is vége. Egyáltalán nem vagyok kíváncsi arra, innen még hova vezet a retorikai ösvény, de attól tartok, ennek ellenére hamarosan meg fogom tudni.