Kedd este, a szigorított járványügyi szabályok életbe lépése előtti utolsó napon – az utolsó órákban – vendéglátósok és taxisok tüntettek azért, hogy a kormány nyújtson több, és hathatósabb segítséget a szektorban dolgozóknak, akiket a lezárások különösen súlyosan érintenek.

A vendéglátósok úgy érzik, hogy noha ők mindig ott vannak hogy kiszolgálják a társadalom többi részét, a kormány most cserben hagyja őket, és azt várja, hogy boldoguljanak, ahogy tudnak.

Az eseményt kedden hirdették meg, és annak ellenére, hogy kedd este lehettek utoljára nyitva a vendéglátóhelyek, valamint aznap hirdették meg, nagyjából száz ember gyűlhetett össze a Hősök terén, aminek szélén nagyjából harminc taxis parkolt le, támogatásukat kifejezendő.

Fáy Benedek, az egyik szervező rövid beszédet is mondott, erről készült felvételünk az alább látható:

Beszédében Fáy – aki mint lapunknak elmondta, nemhogy nem szervezett korábban tüntetést, még csak résztvevőként se vonult fel – felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy az ágazat milyen fontos mások kikapcsolódása, pihenése szempontjából, mégis mennyire alulértékeltek.

Ugyanitt kitért arra is, hogy noha lehetetlen helyzetbe kerültek, most mégsincs aki kisegítse őket, valamint a munkáltatókat is felszólította arra, hogy bánjanak korrekt módon az alkalmazottakkal. A vendéglátásban nem ritka, hogy az alkalmazottak nem a valós munkaidejüknek megfelelően bejelentve, vagy feketén dolgoznak, igen nehéz munkakörülmények között napi akár 12-14 órákat.

A megmozduláson a vendéglátós szakma képviselői, akikkel beszélgettünk, kivétel nélkül kiemelték, hogy helyzetük eztán igen kétséges, olyan is volt, aki éppen hogy el tudott helyezkedni ismét, miután már az első hullám idején állását veszítette, most azonban újra az utcára került.

Azt sem értették a megjelentek, hogy a kormány miből gondolja, hogy a cégek majd ki fogják fizetni a vendéglátósok béreinek a felét „nulla bevételből” – utalva arra, hogy a kormány a vendéglátásban dolgozók béreinek a felét átvállalja egy hónap időtartamra, amennyiben megtartják a cégek az alkalmazottakat, és kiadják a fizetéseiket. Ami azt feltételezi, hogy a munkáltató fizeti ki a bér másik felét.

A tiltakozók nem a lezárás ellenében vonultak utcára, hanem a kormány véleményük szerint elégtelen intézkedései miatt.

„Nyilván nem azzal van a problémám, hogy egy nagyon komoly és veszélyes vírus miatt bezárják az éttermeket és a vendéglátóegységeket, hanem azzal, hogy ellehetetlenítenek. Az a véleményem, hogy minimum járna az, hogy a vállalkozásokat támogassák, hogy kifizessék a béreket. […] Cukrászgyakornok vagyok, és így lehet, hogy nem tudom majd teljesíteni a vizsgáimat, ugyanis ha megszűnik a munkahelyem, akkor nem kapom meg a gyakorlati óráimat, és a távoktatás az nagyon nehéz. Arról nem beszélve, hogy most nem csak rólunk van szó, hanem több tízezren vagyunk, akik eddig elláttuk Budapestet, és mi éltettük nemcsak a bulinegyedet, nagyon sok helyét Budapestnek”

– fogalmazott az egyik résztvevő.

A megmozduláson számos résztvevő felszólalt, miután a szervezők felkérték a megjelenteket, hogy osszák meg személyes történeteiket, gondolataikat a többiekkel, így volt olyan is, akiről kiderült, hogy több évtizedet húzott le a szakmában különböző munkakörökben, most gyakorlatilag mégsem számíthat semmiféle védelemre.

A résztvevők közül többen szólaltak fel amiatt, hogy hiába az átdolgozott évek, még ha szabályosan be is voltak jelentve, most nem kapják meg a megfelelő segítséget.

„2013 óta dolgozom szakácsként, márciusban bejelentették a COVID-válságot, március 16-tól már nem is nagyon dolgoztunk, fél évig nem volt munkám egészen szeptember elejéig. Negyedévig járt a munkanélküli járadék, ami nem egy nagy összegű járadék volt, albérletet is kellett fizetnünk fenn is kellett tartanunk magunkat.

A párom is szakácsként dolgozott, ő átment most villanyszerelőnek, mert egyébként nem tudtunk volna megélni. Most sikerült szeptemberben újra munkát találnom, két hónapig dolgoztam, és most megint beütött a krach. Most semmilyen járadékot nem kapok, és egy fizetésből nem biztos, hogy sikerül megélnünk.

Semmilyen támogatást nem kaptunk az államtól. […] A környező országokban mindenhol megkapják a munkanélküli járadékot legalább hat hónapig, mi meg csak három hónapig kapjuk.

Egyszerűen igazságtalan a rendszer, nyolc hónapja volt a kormánynak, hogy változtasson valamit, ez nyolc hónap alatt nem sikerült. Azt mondták, hogy két évig fog tartani a COVID, de még egy évnél sem tartunk. A két év végére mennyi munkanélküli lesz, mennyien lesznek az utcán itt? És nem csinálnak semmit a járadékkal, nem emelik meg, nem hosszabbítják meg.

Azt hazudta a kormány, hogy kapott a vendéglátóipar támogatást. Azon kívül, hogy a Mészáros Lőrinc milliárdokat kapott, semmit nem kapott a vendéglátás.”

– írta le helyzetüket egy résztvevő.

Az eredeti program szerint a tüntetők a Hősök terei gyülekező után a Kossuth térre vonultak volna, azonban végül a rendezvényen részt vevő, addig a Hősök tere szélén várakozó taxisok vitték át őket konvojban, rendőri felvezetéssel.

A taxis szakmát is komolyan megviselik a lezárások, már a turizmus megszűnése miatt is durván csökkentek a bevételeik, azonban a kijárási korlátozásokkal, valamint a vendéglátóhelyek bezárásával forgalmuk minimálisra csökkent, és ezen nem változtat az sem, hogy a kormány például engedélyezte, hogy megtartsák tízévesnél idősebb autóikat.

A rendezvény egyik résztvevője szerint – aki mint mondta, a Milla tüntetések óta nem vett részt demonstráción -, olyan jellegű ellenállásra lenne szükség, „mint harminc éve, a taxisblokádkor, mikor csak a mentőket és a tűzoltókat engedték át, abból talán értenének. De nincs szolidaritás, nem tudunk összefogni.”

A felszólalók kiemelték azt is, hogy a szakmában véleményük szerint nincs megfelelő szakszervezeti vagy kamarai érdekképviselet, így nehezen tudnak kiállni magukért, akár a munkáltatókkal, akár a politikai döntéshozókkal szemben.

„Két és fél évet voltam felszolgáló [egy belvárosi vendéglátóhelyen], lényegében a turisták tartottak el minket. Ott elveszítettem a munkahelyemet, nem korrekt módon, de megváltak tőlem. Nem is mondták, hogy újra nyitnak – az egy próbaszerű nyitás volt, hátha a magyarok fenn tudják tartani, de esélytelen volt – be is zártak egy fél éve körülbelül. 

Találtam egy munkát közben [egy másik helyen], be se jelentettek, tehát igazából a munkáltatók sem tudták, hogy mit kezdjenek a jelenlegi helyzettel. Nem tudtam mit kezdeni, most még egy munkahelyet találtam, szintén vendéglátás, sajnos gondolom, rengeteg önéletrajzot küldtek.

Nem találok semmit, rettenetes. […] Feléltem a tartalékot, ami félre lett rakva, nyilván nem kalkulált senki ezzel a helyzettel. Gondolom, kénytelen leszek most más pálya után nézni sajnos, csak nem tudom, hogy milyen irányban haladjak.”