Új lendületet kaptak – az eddig is igencsak aktív – tatai civilek, miután október 13-án kiderült: nincs többé akadálya annak, hogy elkezdjenek aláírásokat gyűjteni egy helyi népszavazás megtartásához. A népszavazás célja, hogy megakadályozza az állam által előszeretettel támogatott Hell Energy csoporthoz tartozó Avalon 120 szobás, tóparti luxusszállodájának megépülését.

A helyiek által féltett Öreg-tó partján található terület beépítésének híre nagy port kavart, a koronavírus azonban a legrosszabbkor érkezett: Michl József fideszes polgármester a tavaszi veszélyhelyzet idején egymaga hozott határozatot arról, hogy az Avalon által felvásárolt telkeket kiemelt fejlesztési területként kezeli a város – a területre vonatkozó szigorú szabályok (pl. kismértékű beépíthetőség) ugyanis így a beruházó igényei szerint változtathatók.

Mivel a veszélyhelyzet idején tüntetni egyáltalán nem, de még személyes megbeszéléseket, lakossági fórumokat sem lehetett tartani, megalakult a Stop Avalon! Tata nevű Facebook-csoport, ahol a helyiek közös gondolkodásba kezdtek arról, hogyan hallathatnák a hangjukat. A csoport néhány hét alatt 14 ezer fősre nőtte ki magát, a tagok közt olyan természetvédő, ökológus, hidrogeológus, művészettörténész, építész, jogász és közgazdász is van, aki szaktudásával segít, hogy a tiltakozókat szakmai érvekkel megtámogatva tudják képviselni az önkormányzattal szemben.

Nem véletlenül fogott össze ennyi különböző foglalkozású és érdeklődésű ember, hiszen az Öreg-tó védelme rendkívül összetett feladat: a legnagyobb tét egyértelműen a tó környezeti értékeinek megőrzése, amelyeket olyan jelentős nemzetközi garanciák védenek, mint például a Natura2000 és a Ramsari-egyezmény (a tó partja pedig egyébként is természetvédelmi terület), hiszen minden évben itt telel át több tízezer vadlúd. Emellett a műemlék- és városvédelmi szempontok sem elhanyagolhatók, hiszen az Avalon a tóparton álló Esterházy-istálló műemlék épületét étteremmé alakítaná át, maga a szálloda pedig mérete és megjelenése miatt is kilógna a barokk történeti település egységéből.

Mivel épp a természeti táj és a város összefonódása jelenti Tata különlegességét, a civilek mellett több szakmai szervezet (pl. Magyar Madártani Egyesület, ICOMOS műemlékvédelmi szervezet stb.) is hangsúlyozta:

elég lehet egy kis beavatkozás is ahhoz, hogy ez az érzékeny egyensúly visszafordíthatatlanul károsodjon.

A helyi civilek komoly munkába kezdtek annak érdekében, hogy a szállodaépítés kérdése napirenden maradjon a városban, minél több ember tudjon arról, milyen veszély fenyegeti az Öreg-tavon áttelelő vadludakat és a város látképét. A veszélyhelyzet visszavonásával kicsit nagyobb mozgástér jutott nekik: több sikeres demonstrációt és figyelemfelkeltő akciót is szerveztek a tó partján az utóbbi hónapokban, így az online térből kilépve valódi közösséggé formálódott a csoport, és megalakult az azt összefogó egyesület is.

A tatai civilek szeptember 19-i tóátölelő akciójáról videoriportot is készítettünk:

Már az idáig vezető út sem volt zökkenőmentes, és a nemrég megkezdett népszavazási aláírásgyűjtő kampány is tartogatott éppúgy nehézségeket, mint olyan pillanatokat, amelyek visszaigazolták: érdemes folytatni a harcot. Hogy hogyan és milyen erőforrásokból zajlik egy lakosság által kezdeményezett népszavazási kampány, arról Szalay Ildikót, a Stop Avalon csoport alapítóját kérdeztük.

Bár a népszavazási kezdeményezést már augusztusban átengedte a Helyi Választási Bizottság (HVB), a megtartásához szükséges aláírásgyűjtés azért kezdődhetett meg csak most, mert két kérdéssel szemben maga a polgármester nyújtott be fellebbezést. Az ügy a Győri Törvényszék elé került, ahol október 13-án végül elutasították a fellebbezéseket, így hivatalossá vált: ha sikerül 4175 aláírást összegyűjteni (nagyjából 10%-os hibahatárral számolva inkább 4500-at), lehet népszavazás Tatán a szállodaberuházásról.

Az erre megadott idő szűkös: 30 nap áll rendelkezésre, ami a törvényszék végzése utáni napon hivatalosan meg is kezdődött, így pillanatok alatt kellett összeszervezni a kampányban résztvevő aktivistákat és a megfelelő jogi-adatvédelmi oktatásban részesíteni őket, megtervezni a kopogtatást, elvégezni az adminisztratív feladatokat és sokszorosítani az aláírásgyűjtő íveket (a HVB ugyanis minden kérdéshez csupán egy példányt adott ki).

Az már az első napokban kiderült, hogy mindenki erőn felül igyekszik azzal segíteni, amivel csak tud, ennek köszönhetően sikerült minimális időveszteséggel elindítani a kampányt.

Először létrehoztak két kampányirodát, amik a város két legfrekventáltabb pontján várják az aláírókat reggel 8-tól este 8-ig. Mivel először nem volt egyértelmű, egyáltalán hol szabad közterületen elhelyezni pultokat, aktivisták magánlakásain hoztak létre aláírásgyűjtő pontokat. Később tisztázódott az utcai pultok kérdése is, így azóta ezeket is használhatják, emellett pedig aktivisták járják a várost minden nap, házról-házra kopogtatva, szórólapozva.

Szalay Ildikó arról is mesélt lapunknak, milyen nehézségekkel kell szembenézniük: a helyi médiában például nem beszélhetnek semmilyen technikai részletről, vagyis, hogy mikor, hol, kitől és mire gyűjtenek aláírást, és nem lelkesíthetik arra a lakosságot, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez (a népszavazással kapcsolatban a helyi televízió például csak a Helyi Választási Bizottság közleményeit hajlandó közzétenni).

„Összehívták a kuratóriumukat, és arról döntöttek, hogy technikai információkat nem tehetünk közzé. Ami viszont fontos, hogy a kuratórium tagjai között kormánypárti képviselők vannak”

– emeli ki Ildikó. Az önkormányzattól más fronton sem várhatnak túl nagy segítőkészséget: kampányindító rendezvényüket szerették volna a helyi Eötvös József Gimnázium sportpályáján (önkormányzati területen) megtartani, erre azonban nem adott engedélyt a polgármester.

Emellett olyan apróságok is képesek hátráltatni a munkát, mint a hétvégi ünnepnapok vagy az óraátállítás, a kopogtatást ugyanis délután célszerű kezdeni, amikor az emberek hazaértek a munkából, ilyenkor azonban már sötétedik, ami nagyban nehezíti a kertvárosi körzetekben való kopogtatást, illetve az utcai pultozást is, sok helyen ráadásul csengő sincs. „Hiába kopogsz a kertkapun, azzal sokra nem mész” – vázolja a bosszantó körülményeket Ildikó.

Az Avalon eddig tapasztalt kommunikációja alapján nem lett volna meglepő, ha ellenkampányt indít az aláírásgyűjtőkkel szemben, hiszen nemrég még külön Facebook-oldalt hoztak létre a lakosság informálására, ingyen jeges teát és pólót osztottak, de szedtek már szemetet is a tó körül, amiről természetesen videó is készült (talán mind közül ez volt a legerőltetettebb próbálkozás a helyiek meggyőzésére). Facebook-oldalukon azonban hónapok óta nem jelent meg új poszt, a városban semmit sem lehet tudni, hallani róluk azon kívül, hogy az önkormányzat lemondott egy újabb tóparti telek elővásárlási jogáról az Avalon-csoport egyik tagja javára (de hivatalos közleményt erről sem adtak ki). „Vihar előtti csendet érzek az ő oldalukról„ – mondja Ildikó.

Bár a tatai civilek a kezdetektől fogva tudatosan elhatárolódnak a politikától, most, a kampányban is érik őket támadások, vannak, akik valótlanságokat terjesztenek róluk, igyekeznek őket összemosni pártokkal, illetve maguk a pártok és politikusok is próbálnak fölkapaszkodni a hátukra.

„Az elvi támogatásukat köszönjük szépen, de ezen kívül minket semmilyen politikai párt nem támogat. Tagjaink között pont annyira vannak kormánypárti szavazók, mint ellenzéki szavazók és apolitikusok, minket nem érdekel, hogy ki honnan jött, és mit csinál. Minket az érdekel, hogy védjük a várost és a partot. Mi természetvédelmi és városvédelmi szempontból közelítjük meg a tópart védelmét, úgyhogy kikérjük magunknak, hogy bármilyen pártpolitikával minket összemossanak”

– mondja Ildikó, hozzátéve: kiadásaikat kizárólag az őket támogató állampolgárok adományaiból, illetve egyéb, nem pénzbeli felajánlásaikból, az egyesület tagdíjából és a saját zsebükből finanszírozzák, munkájukat pedig önkéntesen végzik.

A nehézségek ellenére szerinte nagyon jól halad a kampány, ami a visszajelzéseken is érezhető. „Én azt érzem, hogy a város egy személyben felállt és mellénk állt, az emberek rendkívül bizakodóak” – mondja Ildikó, ugyanakkor arról is mesél: azzal is szembesülniük kellett, hogy vannak, akik félnek az aláírásukkal támogatni a kezdeményezést, mert a munkahelyük, lakhatásuk vagy vállalkozásuk az önkormányzattól függ. Emellett a külvárosi részeken vannak, akik a szállodaépítésről ugyan hallottak, de arról fogalmuk sem volt, hogy népszavazás lehet róla, így a lakosság informálására is időt kell szánni.

Ildikó május óta gyakorlatilag a Stop Avalonnal kel és fekszik: reggel a Facebook-csoportot és a hozzá tartozó oldalt kezeli, válaszol a sajtómegkeresésekre és egyéb üzenetekre, dél körül körbejárja az irodákat, megnézi, minden rendben van-e, beszél az aktivistákkal és a gyűjtőpontosokkal, aztán nekiáll kopogtatni este 8-ig, de a munka ezután még eltart általában hajnali 4-ig, 5-ig is. Este 8 után egyeztet az egyesület közvetlen tagjaival, illetve a háttérmunkálatokkal kapcsolatban a csoportot segítő szakemberekkel. Mivel mindenki főállásban dolgozik, délután pedig a szabadidejükben kopogtatnak, ezért éjjel tudnak egymással kommunikálni.

Az aláírásgyűjtés mellett ráadásul dolgoznak egy másik kampányon is, amely a Balaton, a Fertő-tó, a Velencei-tó és az Öreg-tó összefogását erősíti. Ahogy az már a tatai tó átölelésekor is érezhető volt, a vízpartokat védő helyi szervezetek igyekeznek szolidaritást vállalni egymással, és közösen fellépni a mindannyiukat érintő, egyre inkább elszabaduló beépítési hullámmal szemben. Ahogy arról a Mércén beszámoltunk, október elején 73 országos és helyi civil szerveződés, mozgalom adott ki közös nyilatkozatot, amelyben arra hívták fel a kormányt, hogy határozottan és következetesen tartsa be a környezetvédelmi előírásokat és szabályokat Magyarország összes  védett tavával és tópartjával kapcsolatban. A négy tó civiljei szeretnének még szorosabb együttműködésre lépni egymással, együtt kiállni közös céljaikért, segíteni, erősíteni egymást (Gárdonyban például kedden indult népszavazási aláírásgyűjtés a Velencei-tó bizonyos partszakaszainak beépítése ellen, ezért ez egy jó alkalom arra, hogy a tataiak megosszák velük tapasztalataikat).

„Azt érezzük, hogy nemcsak a város, nemcsak a megye, az ország is minket támogat. Mi pontosan tudtuk, amikor elkezdtük, hogy nem lesz ez egy egyszerű harc, de azt is tudtuk, hogy ezt végig kell csinálnunk” – mondja Ildikó.

Természetesen nekik is vannak mélypontjaik, de az emberekből tudnak erőt meríteni, akik megállítják őket az utcán, és elmondják, hálásak a munkájukért és tudják, hogy sikerülni fog. Emellett a többi vízpartvédő szervezet visszajelzései is arra buzdítják őket, hogy folytassák a munkát, Tata példát tud mutatni.