A dolgozók jogaiért, az általuk elszenvedett visszaélések ellen és a jobb munkakörülményekért küzdő szakszervezetekről főleg akkor olvasni a sajtóban, ha valamelyik ágazatban problémát vagy igazságtalanságot észlelnek. Probléma márpedig mindig van, most például itt állunk az iskolakezdés küszöbén rengeteg kérdéssel, miközben a napi fertőzések száma újra meredeken emelkedik.

Mégis, a Civil Kollégium Alapítvány által szervezett szakszervezeti beszélgetést üdítően reménykeltő volt hallgatni, ugyanis kiderült, hogy az érdekképviseletek veszélyhelyzetben nyújtott emberfeletti munkájának köszönhetően sok dolgozón tudtak segíteni, és az összefogás hirtelen kényszere az egész szakszervezeti mozgalmat is megerősítette.

A Mérce és a Civil Kollégium Alapítvány közreműködésével létrejött beszélgetéssorozat utolsó eseményén arról volt szó, hogy milyen válaszokat tudnak adni a szakszervezetek a járványhelyzet okozta változásokra, és hogyan tudják megerősíteni belső, szolidaritási munkájukat és érdekérvényesítő tevékenységüket.

A Mérce főszerkesztője, Diószegi-Horváth Nóra által moderált beszélgetés első felében a résztvevők azt járták körbe, milyen új problémákkal találkoztak, amelyekre kénytelenek voltak a lehető leggyorsabban válaszokat találni.

Dr. Soós Adrianna a Független Egészségügyi Szakszervezettől az eszköz- és védőfelszerelés nagy fokú hiányára hívta fel a figyelmet, amit később szinte minden kollégája megemlített. Az egészségügyi oldalt képviselve elmondta, eleinte gondot okozott az információs zavar is.

Eltérő nézetek voltak arról, kinek kell maszk, és kinek nem, és mire mindez tisztázódott, már sokan megbetegedtek. Pozitívumként emelte ki azonban, hogy gyorsan kiderült, hogy a koronavírust elkapó egészségügyi dolgozóknak a teljes táppénz jár, mivel foglalkozási megbetegedésről van szó.

Az azonban már nem ment ilyen gördülékenyen, hogy mi történik akkor, ha a környezete miatt kerül egy dolgozó karanténba, hiszen az nincs rendben, hogy valaki csak azért 50 százalékos táppénzt kap, mert izolálódnia kell. A törvény is kimondja, hogy ilyenkor is teljes bér jár az alkalmazottaknak, mégis sokan nem alkalmazták. Mindezzel együtt is, a szakszervezet soha ennyi jogi tanácsot nem adott még, mint az utóbbi néhány hónapban.

Farkas Andrea, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálat Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy

a szociális intézmények gyakran (az egyébként is szűkös) saját költségvetésükből fedeztek szükséges kiadásokat, és csak később kaptak visszatérítést. Úgy vélte, ez az utólagos finanszírozás a második hullámban már nem fog tudni működni, így ez nem jó gyakorlat, oda kell figyelni jobban az eszközbiztosításra.

Azt mind Farkas, mind a szintén szociális területről érkező Köves Ferenc (Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete, SZÁD) elmondta, hogy a kormánytól az ágazatban dolgozók semmi pénzbeli köszönetet nem kaptak. De a SZÁD tagja kiemelte, az mindenképpen pozitív, hogy az önkormányzatok azért igyekeztek jutalmat adni tízezres (vagy néhol százezres) összegekben, így sok dolgozó ennek ellenére is kapott elismerést az extra erőfeszítéseiért.

Ettől függetlenül az MKKSZ mindenképp indokoltnak tartja a szeptember elején kezdődő 3 napos sztrájkjukat, ugyanis elfogadhatatlan, hogy a kormány forrásokat von el a védekezésre hivatkozva az önkormányzatoktól, miközben eleve az utóbbiak oldják meg a helyi problémákat, és sokszor már korábbról pénzügyi nehézségekkel küzdenek.

Tarnai Katalin (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, PDSZ) az oktatással kapcsolatban elmondta, a legtöbbjüket teljesen váratlanul érte a digitális tanításra való átállás, és több szakon egyáltalán nem állt rendelkezésre így is hasznosítható tananyag. Óriási teher nehezedett tehát a tanárokra, akiknek gyakran a saját kreativitásukon múlt csak, hogy hogyan oldják meg ezt a kihívást.

A PDSZ szerette volna, ha a kormány megtéríti a felmerülő plusz költségeket, hiszen volt, akinek erősebb internetre kellett előfizetnie, mások pedig egyenesen hitelt vettek fel, hogy legyen alkalmas laptopjuk az oktatáshoz – de az állam egyelőre nem rendezte ezt az adósságát.

Szűcs Viktória (Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete) arról beszélt, hogy a bölcsődei területen is az információhiány okozott gondokat, miközben náluk sem volt elég védőfelszerelés, és a fertőtlenítőszereket is csak drágán tudták beszerezni. Hozzátette, hiányoztak az útmutatások, a fenntartók is tanácstalanok voltak, így volt például olyan munkáltató, aki szabadságra küldte a dolgozókat, majd visszahívta őket, másokat szabálytalanul irányították át más helyre dolgozni.

A szakszervezet úgy próbálta megmenteni a munkahelyeket, hogy nyilvános jogi állásfoglalásokat adtak ki, de a bizonytalanság így is nagy problémákat okozott. Az viszont kellemes csalódás volt számukra, hogy a finanszírozásuk rendeződött. Elvben ugyanis  a gyermeklétszám után kapják az állami támogatást, de miután sokakat kivettek a bölcsődéből a járvány alatt, a kormány ezt végül módosította, így most augusztus 31-ig a koronavírus előtti létszám alapján kaptak pénzt.

Köves Ferenc, a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetétől azt tapasztalta, hogy ahol helyben van jó szakszervezeti alapszervezet, ott a 6 hónapos időkerettel a munkáltató nem is élt, ami jó, de ez nagy feladatot rótt az érdekképviseletre. Ezen kívül a munkaerőhiányt jelölte meg másik fő problémaként, ami most még fokozódott, mert sokan a koruk vagy veszélyeztetett státuszuk miatt kiestek a munkából, így a maradóknak többet kellett dolgozni.

„A túlóra nagy teher akkor is, ha kifizetik. Nem egyszerű feldolgozni, hogy olyan helyzetben kell helytállni, ahol a védőfelszerelés általában egy papírmaszkból áll”

– tette hozzá Köves.

A SZÁD tagja azt is mondta, nagy baj, hogy a kormány válasza a létszámhiányra és az elvándorlásra annyi, hogy folyamatosan lazítja azokat a szabályokat, hogy mi alapján végezhet valaki szociális munkát az intézményekben, hiszen így az ápolásra, segítségre szoruló emberek még a dolgozók legjobb szándékai és erőfeszítései ellenére sem kapnak  szakszerű ellátást.

A megszólalok mindegyike elmarasztalta a kormányt amiatt, hogy nem tettek eleget az érdekképviselettel való egyeztetésekért, és elmaradt a párbeszéd. Szerintük rossz húzás volt, hogy a döntések gyors meghozatala miatt kihagyták az egyeztetés lépcsőfokait, és ez a most felmerülő problémák jellegén is látszik.

Ráadásul a készenlétnek még most sem lehet vége, hiszen várjuk a második hullámot, amikor újabb nehéz döntéseket kell majd meghozni munkakörülményekről – tették hozzá.

Az MKKSZ ezzel összefüggésben két  javaslattal élt: egyrészt a kormánynak figyelembe kell vennie, hogy az első hullám idején elfogytak a szabadságok, így erre ki kellene találni egy megoldást. Másrészt nem fordulhat ismét elő az, hogy az álláskeresők fele semmilyen ellátásban nem részesül: többet kellene tenni a bajba jutottakért.

Csóti Csaba, aki előre felvett videóval jelentkezett a Szakszervezetek Együttműködési Fórumától, úgy vélte, az, hogy nem lett nagyobb probléma a kormány engedményeiből az elbocsátásokat és munkaidő-csökkentéseket tekintve, az csak azoknak a munkaadóknak köszönhető, akik nem vállalták a kockázatát, hogy a liberalizált jogrenddel éljenek.

Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke szintén egy előre elküldött felvételen fejtette ki, hogy a tanulók 20 százaléka digitális szegénységben él, és ugyanennyien el is tűntek az utóbbi hónapokban a digitális oktatásból. A szakszervezet legalapvetőbb célkitűzése ezért, hogy minél több 1-2. osztályos bent maradjon a rendszerben a járvány idején, és hogy meg tudják felezni az osztályokat 13-14 fősre, hogy betartható legyen a termekben a másfél méteres távolság.

Emellett a szakszervezet úgy látja, ki kellene dolgozni az iskolákra egy olyan protokollt, amelynek értelmében csak akkor kell bezárni intézményt, amikor a kritikus fertőzöttségi szám miatt az egész települést is le kell zárni, ezért országosan nem támogatják az iskolabezárását, csak a gócpontokban.

Tarnai Katalin szerint az is nagy probléma, hogy a helyzet ellenére is bevezették az új Nemzeti Alaptantervet, pedig a szakszervezetek folyamatosan kérték, hogy ne ezzel foglalkozzanak, hanem arra fordítsanak minden erőforrást a minisztériumban, hogy a védekezéshez és a biztonságos munkához szükséges álláspontokat kialakítsák.

Dr. Soós Adrianna a beszélgetés vége felé hangsúlyozta:

fontos, hogy a szakszervezetek jobban működjenek együtt, mert – ahogy az a kerekasztal során is kirajzolódott – nagyon sok hasonló probléma van a különféle ágazatokban, és csak akkor lehet eredményt elérni, ha közösen mutatnak fel erőt – ezzel minden résztvevő egyetértett.

A beszélgetés egy pontján szó esett természetesen Szijjártó miniszterről is, aki pár napja azt mondta, a Külügyminisztériumban nem lehet otthonról dolgozni, és hogy náluk „nincs szakszervezetesdi”. Az érdekképviseleti vezetők itt is megerősítették azt, amiről már beszámoltunk a Mércén: egy ilyen kijelentés törvényellenes, hiszen a munka törvénykönyvébe ütközik. Dr. Soós Adrianna szerint a kormányzatnak inkább a minél nagyobb mértékű otthoni munkavégzésre kellett volna törekednie a gyerekek érdekében, nem ellene beszélni.

A teljes beszélgetés megtekinthető a Mérce Facebook oldalán: