A Közgazdászok a Válságról csoport 15 szakembere, az április 10-i közös nyilatkozatuk után, melyben a válság kezeléssel kapcsolatos javaslataikat fogalmazták meg a kormány számára, most az elmúlt hónapok értékelése mellett ismételten javaslatokal próbálják meg a kormányt a gazdaság- és társadalompolitika módosítására bírni.

A blogjukon és Facebook oldalukon közzétett bejegyzésben úgy fogalmaznak, csak találgatni lehet, hogy a kormány az országoknak Romániától az Egyesült Államokig húzódó konszenzusával ellentétben miért nem a legnehezebb helyzetbe kerülteknek segített. De a bevezetett intézkedések eredményét ismerjük:

A térségben a magyar gazdaság esett vissza a legnagyobb mértékben, a második negyedévben 13,6 százalékkal. Mindeközben megugrott az infláció (júliusban megközelítette a 4 százalékot), különösen a létszükségleti cikkek árai nőttek (például az idényáras élelmiszereké 17,1 százalékkal).

Ahogy írják, a visszaesés a legnehezebb helyzetben élőket sújtja a legnagyobb mértékben, bár azt még nem tudjuk milyen változásokra kerül sor a következő hónapokban az biztos, hogy a legelesettebb százezrek folytatódó nélkülözését és szenvedését már nem lehet meg nem történté tenni.

A hiányos intézkedések és az ezek következményeként az eltelt időben előállt helyzet szűkíti a kormány, a költségvetés mozgásterét, miközben a járványhelyzet és a gazdasági visszaesés súlyos kihívások elé állítják az országot.

A közgazdászok megegyőződése, hogy még mindig van lehetősége a kormánynak a választásra, a közösség egészének érdekeit szolgáló válságkezelés és a politikai haszonlesés, a magánérdekek kiszolgálása között.

 A 15 közgazdász (név szerint: Bihari Péter, Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Felcsuti Péter, Győrffy Dóra, Király Júlia, Mellár Tamás, Nagy Zoltán, Oblath Gábor, Palócz Éva, Petschnig Mária Zita, Prinz Dániel, Riecke Werner, Scharle Ágota, Vértes András) az elmúlt hónapokat öt pontban értékelte:

1. A kormány alig költött a munkahelyek megőrzésére, a kisebb cégek és munkavállalóik támogatására. Emiatt tömegesen vesztették el az emberek a munkájukat vagy kénytelenek azóta is jelentősen csökkentett bérekért dolgozni. A munka nélkül maradók egy jelentős része semmilyen támogatást nem kap az államtól.
2. A válság következtében tömegesen kerülnek a szegénységi küszöb alá eddig stabil megélhetéssel rendelkező állampolgárok. A bevezetett intézkedések közül szinte teljesen hiányoznak a kibontakozó társadalmi válsághelyzetet, a tömeges elszegényedést enyhítő lépések. A szegényebb családoknak érdemi kormányzati segítség nélkül egyszerre kell a munkahelyek elvesztésével, a leépült egészségügyi és szociális rendszer következményeivel küzdeniük.
3. Eközben a kormány által a válságkezelésre költött összegek jelentős részben néhány rosszul kiválasztott iparágba, illetve gyakran kormányközeli üzletemberek cégeibe kerültek. Ez a forráselosztás egyrészt jelentős korrupciós kockázatokkal jár, másrészt kevéssé alkalmas a teljes gazdaság élénkítésére. Az elhúzódó koronavírus-válság miatt az idegenforgalomba fektetett százmilliárdok más területeken sokkal jobban hasznosulhatnának. Jelentős összegek mentek el teljesen értelmetlen propagandára (pl. a válságkezelő intézkedések reklámjaira, nemzeti konzultációra).
4. A kormány az elmúlt hónapokban folyamatosan titkolta a válsággal kapcsolatos valódi adatokat: nem adott naprakész tájékoztatást a munkanélküliség alakulásáról, a visszaesés területi és elosztási hatásai, a bércsökkentések mértéke, a bevezetett programok hatásai ma sem ismertek. A jelenlegi adatszolgáltatási rendszer nem alkalmas arra, hogy reálisan megítélhető legyen a válság által sújtott gazdaság állapota, és a különböző társadalmi csoportok helyzetének alakulása.
5. Az államháztartás hiánya minden bizonnyal lényeges mértékben haladja meg a kormány által korábban prognosztizált 3.8%-os mértéket (a Pénzügyminisztérium ma már 8 százalék feletti hiánnyal számol), és ezzel összhangban az államadóssági ráta további emelkedése várható. A magas hiány nem elsősorban a feltétlenül szükséges, a válságot kezelő kiadások megugrása, hanem a válság miatti bevételkiesés következménye.

A válságkezelés javítása érdekében a következő lépéseket javasolják:

1. A bevezetett bérgarancia program bővítése, hozzáférésének egyszerűsítése és átláthatóvá tétele.
2. A munkakeresési járadék időtartamának meghosszabbítása 6 hónapra és az aktív munkaerőpiaci programok jelentős megerősítése.
3. A társadalmi válsághelyzetet és a növekvő szegénységet érdemben és célzottan kezelő programok bevezetése, például a családi pótlék érdemi emelése. A társadalmi válságkezelés az önkormányzatokkal és a civil szervezetekkel partneri viszonyban való megvalósítása.
4. A rosszul célzott, pazarló és korrupciós kockázatokat tartalmazó támogatási programok kivezetése, a megtakarított források átcsoportosítása az érdemi válságkezelésre. A kis-és közepes vállalkozások támogatása, stabilitásának elősegítése a terhek csökkentésével, az EU támogatásokat felhasználó valós és differenciált fejlesztési programokkal.
5. A gazdasági és szociális helyzettel kapcsolatos valós és részletes számok rendszeres közzététele átlátható formában. A kormány haladéktalanul alakítson ki egy olyan adatfelvételi és -szolgáltatási rendszert, amely a gazdasági és munkaerőpiaci helyzet alakulását hitelt érdemlően képes bemutatni.
6.  És végül korábbi állásfoglalásunkkal összhangban hangsúlyozzuk a szolidaritás fontosságát, ami erősíti az összetartozás érzését az egyes társadalmi csoportok között.

A szolidaritás nem merülhet ki egyes ágazatok ötletszerű megadóztatásában és más ágazatok nagymértékű támogatásában. A jelenlegi rendszer nyerteseinek – a társadalom legfelső rétegeinek – érdemi szerepet kell vállalniuk a válságkezelés terheiben!