Összesen kevesebb mint 50 milliárd forintot költ a kormány a koronajárvány idején munkahelymegőrző bértámogatásokra, és ezzel a fejlett országokat tömörítő OECD-ben a sereghajtók között foglal helyet – derül ki a G7 gazdasági portál friss elemzéséből.
A kormány eredetileg 220 milliárd forintot szánt a gazdaságvédelmi alapból a munkahelyek megőrzésére, ám ennek a szerényebb összegnek is csupán kevesebb mint negyedét költötte el valamilyen bértámogatás formájában.
Mint sokan emlékezhetnek, a kormány viszonylag későn jelentett be bármilyen bértámogatási rendszer, és az is meglehetősen körülményesre és szűkre sikerült. A német Kurzarbeit „sajátosan magyar” verziója szerint a kormány három hónapra átvállalta a cégeknél 15-75 százalék közötti arányban kieső munkaidő bérének 70 százalékát, a minimálbér kétszeresének megfelelő bérig. Az elérhető maximális bértámogatás tehát 112 ezer forint volt.
Emellett bevezettek még egy bértámogatást a kutatási, fejlesztési és innovációs szektort megcélozva: a kormány átvállalta bármely kutató fizetésének felét, szintén három hónapra, amennyiben a céget érintette a járvány. A magyar Kurzaerbeithoz képest azonban itt sem bevételkiesést, sem munkaidő-kiesést nem támasztott feltételként. A maximálisan elérhető támogatás itt havi 319 ezer forint volt.
A G7 összesítése szerint az április-július időszakban (az igénylések legutoljára még augusztusban lehet benyújtani) a kormány 16.574 vállalkozásnak adott csökkentett munkaidős bértámogatást (Kurzarbeit), és 972-nek kutatás-fejlesztési bértámogatást, 43 milliárd forint értékben.
Ez összesen nagyjából kétszázezer munkavállalót érintett, tehát a teljes aktív munkaerő nagyjából 5 százalékát.
Nemzetközi összehasonlításban ez az arány a litvánnal karöltve az OECD ranglista végén helyezkedik el. Németországban minden ötödik, Ausztriában pedig minden harmadik munkavállaló részesült támogatásban, de a hozzánk sokkal közelebb Csehországban is a dolgozók 20 százalékát segítette meg a kormány.
Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a magyar szám még jelenlegi formájában is kicsit felül van becsülve, hiszen a kutatás-fejlesztési bértámogatást nem veszélyben lévő cégek is felvehették, ráadásul olyan nagyon magasan képzett, nemzetközileg is versenyképes munkavállalók után, akiktől mindig legutoljára válna meg egy cég. A munkahely-megőrző funkció tehát itt erősen kérdéses, inkább csak a járvány ürügye alatt folyósított kutatás-fejlesztési támogatásról van szó csupán.
Érdekes képet mutat a támogatott munkavállalók megyei megoszlása is. Míg országosan a dolgozók 4,6 százaléka részesült munkahelyvédelmi támogatásban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében csupán 2,6 százalék volt az arány, míg Veszprém megyében 7,4 százalék.
Főként a tehetősebb észak- és nyugat-magyarországi megyékben és a fővárosban magasabb a támogatások aránya, a szegényebb megyékben pedig alacsony. Tehát azokban a megyékben adott inkább támogatást a kormány, ahol a legnagyobb járműipari multik jelen vannak, valamint ahol a turizmus is jelentősebb.
„A munkahelyvédelmi támogatás mindezek alapján kis költséggel egy szűk csoportnak – valószínűleg főként nagyvállalati ipari termelő cégek és beszállítóik számára – volt érdemi segítség, míg a kutatás-fejlesztési munkahelyeknél meglepő nagyvonalúságot tanúsított a kormány” – vonja le a következtetést a G7.
A kormány koronajárvány idején folytatott gazdaságpolitikáját rengeteg kritika érte, ugyanis a nehéz helyzetbe került dolgozókat és a munkájukat elvesztőket szinte alig támogatta, a nagyvállalatok és kormányközeli oligarchák jelentős anyagi és más típusú támogatást is kaptak. Nem elég, hogy például a szinte teljesen NER-kontrollált szállodai szektor tízmilliárdokat vehetett fel, sokszor még a járvány ürügyén olyan jogi változtatásokat is hozott a kormány, amely a nagyvállalatok helyzetét könnyíti a lakosságéval szemben – elég csak a Samsungra és a kiemelt gazdasági övezetekre gondolni.
