Augusztus 17-től kékbe borul a Mérce. Egy héten át a víz lesz a fő témánk: vízpartjaink, vízkészleteink jelene és jövője, a klímaváltozás és a privatizáció kockázatai. Hogyan lehetne igazságosabb és fenntartható a vízforrásaink kezelése? Hogyan lehetne közkincs, ami egyre kevesebbek privilégiuma?
Ez lesz az első a „tematikus napok” névre keresztelt projektjeink sorában, amelyek révén néhány nap alatt sűrítve és alaposabban szeretnénk körbejárni olyan témákat, amelyeket különösen fontosnak érzünk.
A víz esetében talán nem kell magyarázni, miért olyan meghatározó a XXI. században: miért szükséges és sürgős, hogy tudatosítsuk a vízkészleteinket fenyegető veszélyeket, az elsősorban a nyugat által ihletett és terjesztett fejlődési modellben rejlő kockázatokat, és megvalósítsuk azokat a kollektív védelmi stratégiákat, amelyek nélkül milliókat, sőt milliárdokat ítélünk szenvedésre és pusztító konfliktusokra.
A vízkészletek felvetette problémák, kihívások számos területen tudatosítják, itt az ideje, hogy az alaposan átgondolt közjó érdekében felülvizsgáljuk az egyéni és regionális, nemzeti és globális stratégiákat. Lokális és nemzetközi szinten is össze kell fognunk, és el kell érnünk, hogy ne kevesek érdeke, hanem a mindannyiunkat megillető jogok biztosítása és a természet, közös kincseink védelme, generációkon átívelő fenntarthatósága legyen a meghatározó.
Egy pohár tiszta víz, egy frissítő tusolás, a vízpartok csodálatos, élő világa és az általuk nyújtotta örömök, az egészséges, elérhető árú zöldség, gyümölcs és élelmiszer, az alapvető szükségleteket biztonságosan fedező közmű szolgáltatások – mindannyian azt szeretnénk, ha mi, akárcsak gyermekeink részesülhetnénk a víz áldásaiból. Mi a Mércén egy olyan világra vágyunk, ahol mindez nemcsak a szerencsés országokba, szerencsés családokba születettek privilégiuma, hanem az egész emberiség osztályrésze. Ezért fontos és életbe vágó, hogy beszéljünk a vízről – tartsatok velünk!
És hogy mi mindennel készülünk a következő napokban? Lesz szó Magyarország vízi infrastruktúrájáról, a hazai közkutakról és arról, kik és hogyan érik vagy éppen nem érik el őket. Foglalkozunk azzal, hogy a divatipar hogyan pazarolja vízkészleteinket, hogy a hazai halászat sorsa hogy alakul, és azzal is, miként kúsztak be a mindennapjainkba csapjainkon keresztül a mikroműanyagok.
A tematikus napok cikkei A csaptól az áradásig címke alatt lesznek elérhetőek.
Videóriportjainkban a Balatont és a Duna-partot is feltérképezzük, ahogy arról is beszélgetünk majd, hogy a mezőgazdaság vízfelhasználása hogyan lehetne takarékosabb.
Külön izgalommal készülünk a Mérce első filmklubjára: augusztus 20-án 18 órától Ciro Guerra 2015-ös alkotását, a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díj jelölést is begyűjtő A kígyó ölelését nézhetitek majd meg velünk (az eseményről ide kattintva tudhattok meg többet) a Gólyában.
És ez csak a(z olvadó) jéghegy csúcsa, mindenképpen érdemes lesz követni minket a következő napokban, mert rengeteg izgalmas és elgondolkodtató olvasnivalóval készülünk.
Felkészülésként pedig összeválogattunk néhányat korábbi cikkeink közül, amelyekben szintén a vízzel foglalkoztunk:
Elsősorban mindenképp érdemes tájékozódni a vízhiány okairól és következményeiről, és jó, ha azzal is tisztában vagyunk, hogy az elmúlt tíz évben duplájára emelkedett a vízhez köthető erőszakos események száma világszerte.
Külön ajánljuk az iparosítás áldozatául eső Etiópiáról szóló cikkünket, amely szomorú példája annak, hogy a vízhiány miként hat egy egész ország társadalmi berendezkedésére.
Hazai vizekre evezve pedig érdemes felidézni az elmúlt időszak nagyobb, vízhez köthető botrányait. Ezek közül az egyik legfontosabb mindenképp a Mátrai Erőműhöz kapcsolódó szennyezés története, erről szóló cikkeink ide kattintva olvashatóak. Hogy mennyire veszi komolyan hazánk kormánya vizeink biztonságát, és mennyivel fontosabb ennél Mészáros Lőrinc terjeszkedése, annak ékes példája a Tiszakóród mellé tervezett homokbánya esete, és ne felejtkezzünk el arról sem, hogy a Balaton után a Duna-part, a Velencei-tó és a tatai Öreg-tó is veszélybe került az utóbbi időben.
Talán mindebből már kiderül, miért érezzük fontosnak és aktuálisnak, hogy hazai és globális nézőpontból is foglalkozzunk, kiemelt témaként a vízzel kapcsolatos kérdésekkel a következő napokban.
