A belarusz lázadásról szóló tegnapi cikkemben joggal mondtam, hogy Magyarországon nem kielégítő sem a tájékoztatás, sem a szolidaritás Kelet-Európát – és különösen az ortodox és a balkáni népeket – illetően, de túlzón általánosítottam.

Meg kellett volna említenem, hogy vannak fontos kivételek a magyarországi sajtóban is. Föltűnő az Azonnali törekvése, hogy a közönségnek a külfölddel, az ún. világpolitikával szembeni közönyére való tekintet nélkül, részletesen számoljon be Kelet- és Közép-Európa viszonyairól, ki kell itt emelnem a szerbiai válságról szóló cikksorozatot (Bakó Bea, Bukovics Martin), valamint Techet Péter kivételesen jól informált és történeti tudásra támaszkodó beszámolóit és értelmezéseit. Elnézést.

Az Azonnalit sajnos nem olvassák nagyon sokan, a Kelet-Európával kapcsolatos ismerethiány és érdektelenség pedig – a kivételek ellenére – általános. Ami nem lehet ok arra, hogy a trenddel szembeszegülők érdemeit letagadjuk.

Itt kell megemlíteni – a kivételek között – , hogy a Momentum augusztus 11-én tüntetést szervezett Lukasenka rendszere, a választási csalás és a represszió ellen (Kerpel-Fronius Gábor budapesti főpolgármester-helyettes is beszédet mondott egy Budapesten tanuló belarusz diák mellett). Ugyancsak örvendetes és üdvözlendő, hogy egy másik demonstráción tiltakoztak a lengyelországi LMBTQ+ személyek és aktivisták üldözése, a lengyel állami homofóbia ellen. Megemlítem itt, hogy vannak lengyel települések, amelyeken a helyhatóság kihirdette, hogy városuk, községük, járásuk „melegmentes övezet”, ahol nem látják szívesen a meleg és transz lengyeleket; Európa-szerte megszakítják a testvérvárosi, kulturális és sportkapcsolatokat ezekkel a körzetekkel (továbbá leállítják az EU-támogatások folyósítását ezekre a helyekre). Magyarországon is föl kell számolni a testvérvárosi és hasonló kapcsolatokat azokkal a zónákkal, amelyekben nyíltan fölszámolják a honpolgári és jogegyenlőséget. (Andrzej Duda újraválasztott lengyel államelnök azt mondta, hogy „némelyeknek az a véleményük, hogy a homoszexuálisok is emberek”. Jó lenne, ha Duda, Morawiecki és a többi klerikofasiszta befogná a száját a belarusz jogsértések ügyében, amivel csak a belarusz szabadságharc ügyét kompromittálják. Hasonló okokból én nem szorgalmaznám, hogy a jelenlegi magyar kormány „fölemelje szavát” Lukasenka rendőrterrorja, rémuralma ellen; eddig támogatta a belarusz rezsimet, most jobb, ha hallgat.)

Igazságtalan túlzásomért pedig bocsánatot kérek.