Mark Zuckerberg Facebook-vezér félszeg visszavonulót fújt, miután több nagy cég, köztük az Unilever, a telekommunikációban érdekelt Verizon, a North Face, a Patagonia, az édességgyártó Hershey és a Ben & Jerry’s, a Honda és péntek este a Coca-Cola is úgy döntöttek, nem fognak a Facebookon és érdekeltségein hirdetni – írja a 24.hu.
A tiltakozást az Anti-Defamation League (ADL) nevű rasszizmus és antiszemitizmus ellen küzdő szervezet hirdette meg, miután a Facebook nem tesz semmit az ellen, hogy a felületeken korlátlanul terjeszti a különböző rasszista, gyűlöletkeltő meglátásait és kedvenc álhíreit Donald Trump, az Egyesült Államok sarkos nézeteiről ismert elnöke.
Zuckerberg magyarázkodását – melyet hol máshol, mint a Facebookon publikált – az alább tudjátok elolvasni:
Miután korábban azt fejtegette, hogy nincs semmi baj a moderálási szabályokkal, most már némiképp keményebb hangot ütött meg.
„Hogy tisztázzak egy pontot: nincs hírérték miatti kivételezés az olyan tartalmakkal, melyek erőszakhoz, vagy a szavazati jog csorbításához vezetnek. Még akkor sem, ha egy politikus vagy kormánytisztviselő mondja, ha úgy ítéljük, hogy az a tartalom erőszakhoz vagy a szavazati jog csorbításához vezethet, akkor azt a tartalmat le fogjuk szedni. Éppígy nem kivételezünk politikusokkal sem, egyetlen irányelv esetében sem, melyeket itt most bejelentek” – írja a Facebook alapítója.
Vagyis néhány nagyvállalatnak sikerült megzaboláznia egy másik nagyvállalatot, amit, ha az eredményt nézzük, értékelhetünk örömtelinek, azonban ha a folyamatot és a jelenséget magát, akkor látnunk kell, hogy rettenetesen nyugtalanító.
Amellett ugyanis, hogy a világ legerősebb katonai és gazdasági hatalmának a vezetője veszélyes hülyeségeket írogat, talán még félelmetesebb, hogy itt óriásvállalatok rendőrködtek meg egy másik óriásvállalatot.
Mert mi is van előttünk? A Facebook a világ talán legnagyobb befolyással rendelkező médiacége, több milliárd felhasználóval világszerte, és nem egy kormánynak tört már bele a bicskája, mikor szabályozni, vagy netán egyszerűen csak adóztatni próbálta a mindannyiunk életét – például sajnálatos módon a Mérce túlélési esélyeit is – nagyban befolyásoló cég működését.
De még az Egyesült Államokban is simán hazudott Zuckerberg a kongresszusi meghallgatáson, amire beidézték, és ha meg is bírságolják egyszer-kétszer a céget, vígan kicsengeti a forgalmának töredékét kitevő összeget, elmormol néhány sajnálom meg bocsánatot, megfogadja hogy többé ilyen nem lesz, majd minden megy a régiben.
Azt, hogy mi lesz a következménye Zuckerberg bejelentésének, és mennyiben fognak változni a moderálási szabályok és gyakorlatok a valóságban, egyelőre nem tudhatjuk. Azt azonban láthatjuk, hogy a privát tőke „bírsága” milyen hatékony eszköz, és ahogy veszélyben látja a cég a profitját – hisz itt igen komoly hirdetési pénzek kieséséről beszélünk – úgy változtatja véleményét a vezető, ahogy a szélkakas fordul a városháza csúcsán a szellő után.
A most látott példában a Facebookon szabad szemmel jól látható mennyiségű pénzt elköltő vállalatok a politikai korrektség és a társadalmi szempontból fontos értékek képviseletének jegyében büntették a médiaplatformot, amivel persze a társadalmi felelősséget vállaló cég képében tetszelegve maguknak is kitűnő reklámot csinálnak (az arról beszámoló sajtóval karöltve), ráadásul tök ingyen, hiszen épp, hogy nem költenek pénzt.
Mert olyan időket élünk, hogy az Egyesült Államokban a társadalom jelentős része – teljesen jogosan – épp a rendszerszintű rasszizmuson, a rendőri brutalitáson és ezek velejáróin van felháborodva, miközben az elnök csak olajat önt a tűzre egészen kétes minőségű közösségi médiás jelenlétével.
De mi lesz akkor, ha majd mást látnak profitábilisnak a cégek? Mi van például akkor, ha egy baloldali politikus, híresség vagy más ismert és nagy befolyású ember arról kezd posztolgatni, hogy milyen borzalmas körülmények között dolgoztatják az érintett cégek üzemeiben a munkásokat, miközben rommá szennyezik a környezetet?
Vajon azt lehet fake news-nak minősíteni, ha a Facebook felületén hirdető óriásvállalatok úgy látják, hogy sérti a profitjukat, ezért azt mondják, mostantól nem hirdetnek?
Félreértés ne essék, nem sajnálom a Facebookot, hogy elesik néhány zsák pénztől, mert nem sikerült normális moderálási elveket kidolgoznia – vagy betartania – de ha meghonosodik ez a gyakorlat, az nagyon messzire vezet. A roppant hatalmú, társadalmi folyamatokat, választásokat is befolyásoló cég néhány másik cég döntése alapján határozza meg, hogy mit tol felhasználók milliárdjainak az arcába, úgy, hogy az érintett cégek vezetőit, vagy a tulajdonosokat, akiknek érdekében cselekednek, senki sem választotta meg.
Ne legyen illúziónk, ezek a cégvezetők minden egyes lépést a profit maximalizálásáért tesznek, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának mértékét és mikéntjét patikamérlegen mérik ki, gondosan elemezve és kiszámolva, hogy mi a logikus döntés.
Ha pedig ezek a cégek még inkább uralmuk alá hajtják a nyilvánosságot, azzal mindannyian csak veszíthetünk, míg csupán az emberiség egy nagyon-nagyon kis szelete nyerhet.
Persze, világos, hogy a Facebook hatalma már önmagában szinte elképzelhetetlen – emiatt azonban éppen hogy állami szabályozásokra lenne szükség, hogy valóban az lehessen, aminek vezetői hazudják, egy platform, ahol hiteles információk alapján tájékozódhatnak az emberek, tarthatják egymással a kapcsolatot, ésatöbbi.
Ha ezt a feladatot cégek veszik át, az nem efelé fog hatni. Ahogy a valós, minket körülvevő háromdés, tapintható világban is rettenetes veszélyeket rejt, ha elsősorban a befektetői érdekeket szem előtt tartó magáncégek veszik át az államtól a rendfenntartás feladatát, úgy a kibertérben sem kellene átadni ezt a jogot (habár az erősen kérdéses, hogy a Trump-kormányzat hogyan szabályozná a Facebook működését).
Természetesen a kapitalizmus működésébe van kódolva, hogy az egyes cégek gazdasági eszközökkel kényszerítsenek más cégeket működésük megváltoztatására, és a világban tomboló egyenlőtlenségeket, szenvedést, a bolygó szétbarmolását és egyebeket elnézve nyilvánvalóan nem ez a legszörnyűbb bűne a rendszernek.
Viszont egy nagyon sötét, jelen rendszernél is kellemetlenebb jövőképet fest a most megtapasztalt jelenség, melyben a cégek mondhatják meg, hogy mi a helyes és mi a nem helyes.
Pedig a másik irányba kéne mennünk az emberiség boldogulása érdekében. Egy olyan rendszer felé, melyben nem azért vannak az emberek, hogy a gazdaság és a profit növekedjen, hanem annak érdekében működik a gazdaság, hogy mindannyiunknak a lehető legjobb élet jusson ki.
Azt pedig, hogy mi a jó, az emberek döntik el, az emberi civilizáció több tízezer éves történetének valamennyi tapasztalatát a legjobb tudásuk szerint használva, egymással békében és boldogságban élve.
