Arról már korábban írtunk a Mércén az IPCC jelentése alapján, hogy a gleccserek olvadása súlyos következményekkel járhat, veszélyeztetve egyes régiók élelmiszer-biztonságát földcsuszamlásokat, majd szárazságot és egyéb kellemetlenségeket okozva, a NASA és több egyetem kutatása újabb adatokkal szolgál arra vonatkozóan, mire számíthatunk a jövőben.

Röviden, semmi jóra: a tengerszint emelkedése mellett – miután a gleccserek olvadékvize végső soron oda jut – emberek százmillióinak vízellátása kerülhet veszélybe a hatalmas édesvíztartalékokat rejtő gleccserek olvadásával.

Noha az antarktiszi és a grönlandi jég olvadása jól dokumentált, a NASA anyaga kiemeli, hogy a XX. században a tengerszint emelkedéséhez leginkább nem ezek, hanem hét másik régió volt:

• Alaszka,
• a kanadai sarkköri szigetvilág,
• a Déli-Andok,
• az ázsiai magashegységek,
• az orosz sarkvidék,
• Izland
• és a Svalbard-szigetek.

Ezek közül az öt sarkköri régió vesztették a legtöbb jeget. A NASA Lökhajtás Laboratóriuma, a Kaliforniai Egyetem, valamint a Nemzeti Légkörkutató Intézet munkatársai által végzett kutatás szerint az olvadás a part menti közösségek mellett jóval szélesebb körben, világszerte hatással van a mezőgazdaságra, élelmezésre és a vízellátásra.

„Dél-Amerikában az Andokban és Ázsia magashegyi régióiban a gleccserolvadék az ivóvíz és az öntözővíz legfontosabb forrása több százmillió ember számára. Az erre a forrásra nehezedő nyomás messzemenő hatásokkal járhat a gazdasági aktivitás és a politikai stabilitás terén”

– nyilatkozta Isabella Velicogna, a Lökhajtás Laboratórium vezető tudósa és a Kaliforniai Egyetem professzora.

A kutatás alapjául a 2002-2017 között működő Gravity Recovery and Climate Experiment (GRACE) műholdpáros, valamint utódaik, a 2018-tól szintén párban működő GRACE Follow On műholdak adatai szolgáltak, ezek alapján a kutatók számításai szerint a fenti hét régió évente átlagosan 280 milliárd tonna jeget veszítettek évente.

Ezzel ezen régiók 2002-2019 között 13 milliméterrel, vagyis 1,3 centivel járultak hozzá a globális tengerszint emelkedéséhez, az eleinte 0,7 milliméteres éves emelkedés 2019-re 0,9 milliméterre gyorsult.

A műholdak a bolygó gravitációs mezejében beálló változásokat mérik, ezek legnagyobb részt a bolygón található víztömeg vándorlásának köszönhetők, ahogy a gleccserekből az óceánokba helyeződik át a víztömeg, változást okoz a mezőben. A kutatók eddig ismeretlen információkkal gazdagodtak, melyek birtokában sokkal jobban érthető a gleccserek változása, valamint az eltűnésük.

„Ez az írás bemutatja, hogy a GRACE-FO, a GRACE-en túlmenően precíz, megbízható, az egész bolygóra kiterjedő megfigyeléseket nyújt a hegyi gleccserek sorsáról, ami nemcsak a tengerszint változásai miatt fontos, hanem édesvíz-forrásaink kezelése szempontjából is”

– nyilatkozta Velicogna a kutatásról.

A tengerszint emelkedése, a vízforrások kiapadása súlyos következményekkel jár, jellemzően a szegényebb országok szegényebb csoportjaira. Míg valamennyi partmenti település érintett a tengerszint emelkedésétől, a jómódúbb közösségek, gazdagabb államok megengedhetik maguknak olyan védművek építését, melyek megóvják a városokat és a lakosságot.

Ezzel szemben a szegényebb régiókban erre nincs lehetőség; ott a közösségek számára marad az elköltözés lehetősége, amennyiben nem akarnak vízzel ellepett területeken élni – de ahogy a védművek építése, a vándorlás is jóval nagyobb nehézségekbe ütközik számukra, mint azoknak, akiknek több anyagi forrás áll a rendelkezésükre.

Nem is beszélve arról, hogy a gleccserek olvadékának elapadásával százmilliók élőhelyén válhat nedvesség hiányában megművelhetetlenné a föld – így a víztömeg ami a világ egyik részén településeket, közösségek lakóhelyeit pusztítja el, máshonnan fájóan hiányozni fog, hogy lakható legyen az adott terület.