Magyarországon hagyományosan május első vasárnapján ünnepeljük az anyák napját. Az idei nyilvánvalóan sok mindenben különbözni fog a korábbi években tartottaktól, hiszen a mai napon még országszerte érvényben vannak a márciusban bevezetett kijárási korlátozások, ráadásul egybeesik azzal a dátummal is, amit Orbán Viktor korábban a járvány tetőzésének jelölt ki.
Egy dolog azonban úgy tűnik, nem változott:
a kormány kommunikációjában a nők és az anyák még ebben a kivételes helyzetben is továbbra is főképp abból a szempontból lényegesek, hogy mennyit szülnek.
Több kormánypárti sajtóorgánum azzal kezdte ugyanis a mai napot, hogy arról írt, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) anyák napja alkalmából készített kiadványából kiderül, hogy 2010 óta nőtt a gyermekvállalási korban lévő nők termékenysége és az ezer nőre jutó szülések száma. Az utóbbi tíz évben az „ezer 15-49 éves nőre jutó születések száma 6 százalékkal, míg az ezer 20-39 éves nőre jutó születések száma ennél nagyobb mértékben, 14 százalékkal emelkedett” – írja például az Origo.
Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár is a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában arról beszélt, „örömteli”, hogy „egyre többen mernek igent mondani az életre, a gyermekvállalásra, és nem lett igazuk azoknak, akik azt mondták, hogy felesleges a gyermekvállalás segítésébe, a családalapítás támogatásába fektetni pénzt” – idézi az MTI. Bár Novák legalább kitért arra, hogy az idei „az egyik legnehezebb anyák napja”, de rögtön hozzátette, hogy számára is nehéz, hogy „nem adhatja át a csokrot édesanyjának és nem ölelheti meg”.
Azt tudjuk, hogy a kormány családpolitikájának fókuszában már régóta szinte kizárólag a népességnövekedés áll (persze csak a Fidesz által társadalmilag hasznosnak ítélt csoportok – a közép- és felsőosztály – megcélzásával), valamint, hogy a nőkről is általában csak annyi mondanivalója van, hogy szüljenek minél többet. Biztos mindannyian emlékezünk Kövér László szavaira a Fidesz 2015-ös kongresszusáról, amikor is a házelnök a női önmegvalósítás legmagasabb fokának azt jelölte meg, hogy „unokákat szüljenek nekünk” – és ez csak az egyike volt a fideszes politikusok emlékezetes megszólalásainak a témában.
Persze mondhatjuk, hogy anyák napja szempontjából releváns téma az, hogy mennyit szülnek a nők – azonban az, hogy még ebben a helyzetben is, amikor sokezer család kerül, vagy került már most teljesen kilátástalan helyzetbe a járványnak köszönhetően, azt hangsúlyozza a kormánymédia, hogy „magabiztosabban vállalnak gyermeket a magyar édesanyák”, kifejezetten visszatetsző.
Ebben a járványban, és nagy valószínűséggel az azt követő gazdasági válság során is a legtöbb teher a nők vállát nyomja.
A válsághelyzetben ugyanis egyrészt aránytalan mértékben azok a munkakörök értékelődtek fel (az egészségügyben, az oktatásban, az olyan alacsonyan fizetett munkáknál, mint a bolti eladó), ahol a nők nagyobb arányban vannak jelen, mint a férfiak. Másrészt a háztartáson belüli fizetetlen munkák is hagyományosan nagyrészt a nőkre hárulnak, ami azokban a helyzetekben, amikor az anya is otthonról dolgozik, és közben még a gyerekei oktatását és ellátását is felügyelnie kell, különösen nagy terhet jelent. Arról nem beszélve, hogy általában az idősebb családtagok gondozását is a nők látják el, a kórházak kiürítése pedig ebből a szempontból sokakat teljesen reménytelen helyzetbe taszított.
A kormány hivatalos Facebook oldalán ma reggel egy rövid animáció jelent meg: kék háttéren egy virág nyílik ki gyorsított felvételben, mellette felvillan a „Köszöntjük az édesanyákat!” felirat. Esztétikus rövid videó. A Miniszterelnöki Kabinetiroda megbízásából egy hosszabb videóban kisgyerekek mondják el, miért szeretik az anyukájukat, Nagy István agrárminiszter kezdeményezésére pedig a hosszú hétvégére is nyitva maradtak a virágboltok. Szép gesztusok mind.
Azonban talán szebb lett volna, ha a kormány elismeri azokat a terheket, amiket eddig is, de most hatványozottan a nők, az anyák viselnek, és ha abba az irányba tenne lépéseket, hogy ezek a terhek legalább hosszú távon enyhüljenek, esetleg igazságosabban oszoljanak meg a nők és a férfiak között.
És talán most az egyszer lehetett volna nem arra koncentrálni, hogy mennyi gyereket szülnek a magyar nők.
(MTI)
