Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Nagyhatalmak játszmájába keveredett az Egészségügyi Világszervezet a járvány kitörésekor

Donald Trump elnök új ellenséget talált. Szerdán be is jelentette, az Egyesült Államok azonnali hatállyal felfüggeszti rendszeres hozzájárulását az Egészségügyi Világszervezet költségvetéséhez. A Fehér Ház szerint a szervezet nemcsak kiszolgálta Kína érdekeit, de késlekedett is, Trump szerint például annak kimondásával, hogy az új koronavírus emberről emberre is elkezdett terjedni januárban.

Mind az amerikai, mind a szövetséges sajtóban egymás után jelennek meg a nemzetközi szervezetet általában Kína-pártisággal vádoló, szinte kizárólag az USA-ból származó információkra építő írások. A brit Guardian washingtoni tudósítója viszont most annak ment utána, mi történt valójában az ENSZ egészségügyi szervezeténél januárban és februárban, és hogy van-e alapja az ellenük a nyugati nagyhatalmak által egyre gyakrabban felhozott vádaknak.

Az eredmény hiteles korrajz arról, hogyan tették közel működésképtelenné a globális járványban nélkülözhetetlen WHO-t az egyre élesedő nagyhatalmi játszmák.

Valaki nem mond igazat

Január 22-én, a WHO vészhelyzet-ügyi szakértői rendkívüli ülésre jöttek össze a szervezet genfi, bunkerszerű, rendkívüli helyzetekre fenntartott központjában. Az ülést elnöklő Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, a szervezet igazgatója a plénum elé terjesztette: riadóztassák-e az egész világot a kínai Vuhanban a fejét december végén felütő új koronavírus miatt? A vita azon folyt, hogy a már rendelkezésre álló tagállami információk alapján megpróbálták a számos országból – nemcsak tudományos, népegészségügyi, de politikai motivációkkal is rendelkező tudósok eldönteni, az emberről emberre terjedés vajon milyen könnyen megy végbe a vírus esetén?

Ha ugyanis az nehezen terjed, akkor akár Hupej tartományban is megfékezhető, ha viszont úgy, mint egy influenza, vagy esetleg jobban, akkor gazdasági összeomlás ide, politikai válságok oda, azonnal riadóztatni kell a világ minden országát.

Nem tudtak megegyezni, ezért Tedrosz a következő napra is összehívta a rendkívüli ülést, de az eredmény ugyanez lett.

A WHO végül csupán egy héttel később, január 30-án nyomta meg a vészcsengőt, azaz hirdetett „nemzetközi jelentőségű közegészségügyi vészhelyzetet” (PHEIC).

Noha Trump mostanra kifaragta azt a narratívát, hogy a késedelem azért történhetett, mert a WHO és kifejezetten Gebrejeszusz „Kína zsebében van”, a Guardiannek nyilatkozó, különböző, nevük elhallgatását kérő WHO szakértők és nemzetközi tudósok is élesen cáfolják ezt a mesét.

Lawrence Gostin, a washingtoni Georgetown Egyetem közegészségügyi joggal foglalkozó professzora úgy fogalmazott:

„Most úgy akarják beállítani Tedroszt, mintha Kína korrupt szolgája lenne. Valójában azonban a nagyhatalmi játszmák közé szorult csak be.”

A WHO vészhelyzetet kihirdető, nemzetközi bizottságában ugyanis számos ország delegált szakértője vesz részt, így Kína mellett képviselteti magát az Egyesült Államok, Thaiföld, Oroszország, Franciaország, Dél-Korea, Kanada, Japán, Hollandia, Ausztrália, Szenegál, Szingapúr, Szaúd-Arábia, Svédország és Új-Zéland is. Ugyan Kína embere volt az, aki a kihirdetés ellen legélesebben felszólalt, de amikor ezek a delegáltak január 22-én, és 23-án szavaztak a vészhelyzet kihirdetéséről, az eredmény rendszeresen 50-50%-ban oszlott meg a kihirdetés és ki nem hirdetés között.

Az ugyan nem nyilvános, melyik ország szavazata melyik opció mellett volt, de a bizottság összetételéből is világos, hogy egyedül Kína, és ismert barátai képtelenek lettek volna a halasztást, várakozást elérni, abban nyugati országok szakértői is jócskán benne voltak, még hozzá járványügyi-technikai nézeteltérések miatt. És a Guardian által megkérdezett, névtelen források is hangsúlyozták:

számos, most kritikus nyugati ország delegáltja akkor bizony Kínával együtt szavazott, és csak utólag terhelnék át a felelősséget a WHO vezetőségére.

A tajvani kapcsolat

Washington másik rendszeres vádja a szervezet ellen, hogy noha a tajvani hatóságok már december 31-én figyelmeztették a WHO-t arra, hogy az atipikus tüdőgyulladásos esetek egy súlyos járvány kezdetét jelentik, ezt a Tajvant Peking miatt el nem ismerő szervezet figyelmen kívül hagyta és Tajvannal nem osztott meg információkat.

Ezt a WHO forrásai egybehangzóan cáfolták, és a Guardian megszerezte az eredeti, tajvani emailt is, amelyben semmiféle új információ, vagy figyelmeztetés nem szerepelt, csupán több információt kértek. Noha az 1972-es amerikai-kínai közeledés óta az ENSZ, engedményként csak a Kínai Népköztársaságot ismeri el az ország hivatalos képviselőjének, és ezt a direktívát a WHO-nak is be kell tartania, ennek ellenére éppen ők azok az ENSZ-szervezet, akik rendszeresen bevonják, és tájékoztatják Tajpej kapcsolattartóit és a helyi járványügyet a legfrissebb információkról.

Ez azonban nem mindig egyszerű. Fennen lobogtatják például a WHO hivatalos Twitter-fiókjának egy január 14-i bejegyzését a szervezet mostani támadói, amelyben arra figyelmeztetnek, „nincs bizonyíték az új koronavírus gyors, ember és ember közötti terjedésére.”

A tweet hátterében politikai csatározás állt. A WHO amerikai járványügyi szakértője, Maria van Kerkhove ugyanis éppen ezen a napon figyelmeztetett Genfben, véleménye szerint gyorsan terjedő és veszélyes vírus tombol Vuhanban. A WHO egyik közepes rangú beosztottja a kijelentés miatt aggódni kezdett, hogy a kínaiak problémázni kezdenek, és a WHO hivatalos álláspontjaként kezelik majd, hogy a vírus gyorsan terjedhet, ezért elrendelte, hogy egy tweettel „egyensúlyozzák ki” van Kerkhove figyelmeztetését, így pedig a delegáltak mindegyike megnyugodhat.

A lépés óriási hibának bizonyult, hiszen a tweet utólag rengeteget rontott a szervezet szavahihetőségén, jól jellemzi azonban, hogy a hatalmi játszmák között hogyan kereteződhetnek át bizonyos tudományos érvek politikai szándékokká, az „arany középút” és megegyezés keresése közben.

Mindezek mellett tagadhatatlan az is, hogy, ahogyan azt Dr. Mike Ryan, a WHO egészégügyi vészhelyzetekért felelős igazgatója az USA képviselőinek adott válaszában is kifejtette, a szervezet a járványveszélyre már január 5-én, egyértelműen figyelmeztetett, az új vírus először izolált genom-szekvenciáját pedig már január 12-én megosztották mindenkivel.

Ez a történet tehát éppen nem azt bizonyítja, hogy Peking dróton rángatná Genfet, hiszen éppen egy amerikai – akkor még a vírust lekicsinylő Trump elnök kurrens véleményével nem egyező – szakvélemény miatt kellett diplomáciai manőverekbe bocsátkoznia a WHO embereinek éppen Peking felé.

Az Egyesült Államok és Kína viszonya azóta vált igen hullámzóvá, hogy Donald Trump szabályos kereskedelmi háborút hirdetett Peking exportja ellen, és időről időre még a Dél-Kínai tengeren is kiújultak a feszült, katonai helyzetek. Mindez sajnos az ENSZ-béli közös munkára is erősen kihatott, és mostanra ugyancsak a nagyhatalmi vetélkedés terepévé tette a globális járvány elleni fellépést, jelentősen csökkentve annak hatékonyságát.