A 8. kerületi Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség lelkészével, Bolba Mártával beszélgettünk arról, hogyan változott az egyház szerepe a járvány kezdete óta, és miben tud, illetve nem tud segíteni a vallási közösség.
Mérce: Vallási közösségként hogyan küzdenek meg a jelenlegi helyzettel?
Bolba Márta: Online és telefonon tudjuk a kapcsolatot tartani egymással. A mi kis gyülekezetünkben aktív munkatársi közösség működik. Öt lelkész, egy hittantanár, egy gyülekezeti munkatárs és aktív gyülekezeti tagok vesznek részt az online tartalomkészítésben. Az egyházi év ünnepei szerint készítjük az igehirdetés felvételeket home office-ból. Online tartjuk az imaórát Zoomon. Lett YouTube csatornánk, és naponta bejelentkezünk a Facebook privát csoportunkban.
A gyülekezeti élet a személyes jelenléten alapul, ezért különösen nehéz, hogy nem találkozhatunk egymással. Az istentiszteleti élet lényegi eleme, hogy összejövünk, találkozunk, részt veszünk az éneklésben és a közös imádságban, esszük és isszuk az úrvacsora jegyeit.
Ezt áttenni két dimenzióba nagyon nehéz. Az istentisztelet nem előadói műfaj, más, ha te énekelsz együtt a többiekkel, mintha a képernyőn hallgatod, hogy a lelkészed énekel neked. Gyorsan reagáltunk a járványügyi javaslatokra, fontosnak tartjuk, hogy védjük az idős tagjainkat és ne váljunk fertőzési gócponttá. Hangsúlyoztuk, hogy mindenki, aki teheti, maradjon otthon. Ez dicséretére válik a magyarországi vallási életnek, hiszen vannak olyan vallási közösségek szerte a világon, ahol a bátorság próbájának és a hit mércéjének tekintik, hogy fenntartják-e a vallási összejöveteleket.
M: Hogyan tudják továbbra is elérni egymást?
Minden nagyon hirtelen történt, és ezért nem tudtunk felkészülni a következményekre és arra sem, hogy hosszú ideig a távolságtartásra kell berendezkednünk. Fájó mulasztásunk, hogy nem gyűjtöttük össze a gyülekezeti tagok telefonszámait, így most az offline emberekhez nem tudunk utat találni. Mi is érezzük a gyülekezet tagjai között a digitális szakadékot.
A gyülekezet szeretetközösség, elsődleges, hogy egymással tartsuk a kapcsolatot, így enyhítjük az izoláció mentális terhét. Fontos, hogy baj esetén számíthassanak a közösség tagjai a közösség megtartó erejére. Sokat telefonálunk, élő bejelentkezésekkel, Zoom bibliaórákkal és istentiszteleti felvételekkel és csetekkel tartjuk a kapcsolatot. A hajléktalan szálláshelyeken van internethozzáférés, ezért a szállón lakó gyülekezeti tagjaink tudják követni a videós tartalmainkat, visszajelzéseik alapján ez lelki erőforrás számukra. Néhány idős gyülekezeti tagunkat rendszeresen felhívjuk telefonon.
A gyülekezeti házunk lakói közül a vidéki egyetemisták hazaköltöztek, az idősek és a menekült családok meg néhány diák, akik dolgoznak, vagy krónikus beteg szüleikhez nem akartak hazaköltözni, esetleg nincs hova hazaköltözniük, itt maradtak. A templomkert élete felpezsdült és gyerekzsivajtól hangos.
M: Hogyan tudják elérni azokat, akiknek éppen arra van szükségük, hogy ne maradjanak teljesen egyedül?
Jézusnak sok olyan példázata van, ami figyelmeztet arra, hogy legyünk szüntelenül készen, mert nem tudjuk, mikor jön el az idő. Mi nem voltunk erre készen.
A legszorosabban évek óta közösségünkhöz tartozó hajléktalan embereknek tudtunk gyors segélyt biztosítani, kifizettük a szállásdíjukat és részmunkát kínáltunk nekik, telefonon keresztül biztatjuk őket. A lazábban kapcsolódóakat viszont nem érjük el. Az adományosztást és a közös vacsoráinkat a járványveszély miatt felfüggesztettük. A Fedél Nélkül közösségét támogatjuk adománygyűjtő kisvideó forgatásával. A gyülekezeti házunkban irodát bérlő szervezeteinkkel továbbra is kapcsolatban maradunk és segítjük őket, ha hozzánk fordulnak menekültek ügyében vagy krízisbe jutott ügyfeleik mentésében.
Szívmelengető folyamat a maszkvarró közösségünk: egy hajléktalan ember a bicajosfutár, és egy afgán család varr, jutányos áron anyagot hajt fel egy újságíró, egy középosztálybeli családapa pedig elmegy érte kocsival.
M: Véleménye szerint mi az egyház feladata jelenleg?
Az egyház állami feladatokat vállalt át, amikor szociális és egészségügyi intézmények fenntartását vállalta.
A Bethesda kórház maszkokkal való ellátását több gyülekezeti varrócsoport támogatja, egy kiürített kollégium pedig az ingázó munkatársaknak kínált szállást.
Sok egyháztag személyes életében és hivatásában erőforrásra talál a gyülekezeteiben ahhoz, hogy emberségesen, áldozatot is vállalva tudjon helytállni ebben a helyzetben. Gyülekezetünk tagjai közül van, aki elengedi a bérlőjének a bérleti díjat és nem teszi utcára. Van, aki önkéntes munkával segít bevásárolni a lépcsőház idős lakóinak. Nyíregyházán evangélikus kézben majdnem a teljes szociális ellátórendszer: a tanyagondnokság, a hajléktalan-ellátás és egy anyaotthon is van. Bekapcsolódtak a digitális oktatás támogatásába is taneszközök gyűjtésével. Tesszük, amit mindenki tesz, aki szolidáris.
Amit nem teszünk, mert nem állunk rá készen: nem vagyunk a társadalom lelkiismerete a szociális és humanitárius katasztrófa közeledtével. Nem járjuk a konfrontáció útját. Nem vállaljuk a hangos követelés hangját. Nincsen akkora társadalmi súlya az egyháznak, hogy megszervezzen egy ellenálló mozgalmat, aminek a célja a lehető legszélesebb körű társadalmi szolidaritás.
Némák maradunk, amikor szólni kéne. Az Orbán-kormány szövetségesként tekint az egyházakra, az egyházak pedig szociális javaslataikat a nyilvánosság kizárásával juttatják el az illetékeseknek.
Az egyházak a nagy szeretetszolgálataikon keresztül szervezik a karitatív akciókat, így a Málta, az Ökumenikus Segélyszervezet teszi, amit tenni tud. A karitatív akciókban részt veszünk, a társadalmi nyomásgyakorlásnak az eszköztárát viszont nem használjuk, és a társadalmi igazságosság szempontjait nem érvényesítjük a nyilvános beszédeinkben.
Az igehirdetés és a nyilvános bibliamagyarázat a mi műfajunk, de ebben a legjobbjaink is nagyon óvatosan fogalmaznak, bár még ez a finom beszéd is nagy visszhangra lelhet. Pl. Thoma László a köztévén közvetített igehirdetésben így beszélt: „Aki kollaborál, az eltávolodik Krisztustól.” Thoma azonban a befogadóra bízza, hogy kire gondolt a költő. Én a hatalmával visszaélő kormányra gondolok, akinek a vezetői blaszfém módon takaróznak a kereszténységgel.
Adósak maradunk a szociálpolitikai követelések nyelvére lefordított tárgyszerű nyilvános beszéddel. Megmaradunk a moralitás retorikájánál, nem érintve a status quo-t. Krisztust nem azért végezték ki nagypénteken, mert gyógyított vagy a Szentírást tanította, hanem azért, mert a hatalom birtokosainak pozíciójára veszélyessé vált, amikor a templomtisztítás történetében az uralkodó narratívát megkérdőjelezte.
Mi nem élünk ilyen veszélyesen, nem fenyeget bennünket a mártírhalál. Nagyon is nagy biztonságban élünk a trón és az oltár szövetségében. Egy-egy püspök néha kikacsint, de ők is rögtön visszahúzódnak, amikor a vezér összevonja a szemöldökét. Papokat hallgattatnak el és egyházi beruházásokkal vesztegetnek meg.
