Orbán Viktor csütörtökön bejelentette, hogy határozatlan időre meghosszabbítja az eddig is érvényben lévő kijárási korlátozásokat. Emellett arról is határozott, hogy „húsvét idejére különleges jogosítványokat ad a településvezetőknek, akik így saját hatáskörben szigoríthatnak a kijárási korlátozáson.” A következő napokban erre számos vezető be is jelentett különböző korlátozásokat, lezárásokat a saját településén a húsvéti időszakra.

Budapesten a Margitsziget, az Óbudai sziget és a Római-part reggel 8 és este 10 közötti lezárását jelentette be Karácsony Gergely, de ezeken kívül a Normafa körüli parkolókat, az Erzsébet-kilátót és a Libegőt is bezárták. Több népszerű turistacélponton is bejelentettek szigorú korlátozásokat, például Szentendrén, a Dunakanyarban és a Balaton-parton is. Az utóbbi napokban számos olyan cikk is született, amely képekkel alátámasztva mutatta be, mennyire „nem veszik komolyan” az emberek a kijárási korlátozásokat: a jó idő örömére (és az egyéb elérhető tevékenységek hiányában) nagyon sokan mentek ki sétálni, kirándulni.

A mostani rendelkezések ugyan csak a hosszú hétvégére vonatkoznak, tehát kedden elvileg visszaáll a korábbi rendszer, mégis felmerül a kérdés:

vajon jó ötlet lenne hosszabb távon is korlátozni a szabadtéri területekhez való hozzáférést?

Több olyan országban, ahol a vírus már sokkal jobban elterjedt és nagyobb pusztítást végzett, mint Magyarországon, már bevezettek ilyen intézkedéseket. Olaszországban már régóta nem lehet közterületekre menni (csak a lakhely közvetlen közelében lehet röviden sétálni), Párizsban már futni se lehet kimenni napközben és Londonban is folyamatosan zárják le a parkokat.

A londoni Brockwell Park bezárása kapcsán vetette fel Zeynep Tufekci a The Atlantic-en megjelent cikkében, hogy talán nem ez a legjobb módszer a járvány megfékezésére. Tufekci szerint a legnagyobb probléma ezekkel a lépésekkel az, hogy nem tudhatjuk, meddig tart majd a járvány – az is lehet, hogy újra és újra el kell rendelni kijárási korlátozásokat, mivel a megfékezés után könnyedén kitörhet ismét a vírus.

Amennyiben pedig még hosszú hónapokig (vagy annál is tovább) tart ez az állapot, úgy az emberek egyre türelmetlenebbekké, egyre kevésbé elfogadóvá válnak majd a korlátozásokkal kapcsolatban, hiszen egy ponton a bezártság elviselhetetlenné válik majd.

Erre figyelmeztetett szombaton például a német belügyminisztérium is, mely a járvány pszichoszociális és szociológiai hatásairól készített elemzést. Ebben arról van szó, hogy a társadalomban felléphet az elszigeteltségi fásultság, ami súlyos következményekhez vezethet. A „kockázatok között szerepel egyebek mellett az alkoholfogyasztás növekedése és az öngyilkosságok számának emelkedése” – foglalta össze a 24.hu.

Ennek fényében fontos lenne hosszú távon fenntartható intézkedésekben gondolkodni, vagyis például nem a közterületek lezárását elrendelni, hanem az ottani viselkedést jobban szabályozni. Tufekci lehetséges szabályozási módokat is felsorol cikkében: például a belépők számát lehetne korlátozni a parkolóházaknál és mélygarázsoknál használt szabad parkolóhely kijelzőkhöz hasonló számlálókkal – ha egy park kapacitása betelt, akkor azt a kijelzőn látni lehet, és innentől kezdve nem léphet be több ember. Vagy egyes házakhoz lehetne kijárási napokat, illetve időpontokat rendelni, amikor az ottlakók használhatják a közterületeket, máskor pedig más házak lakói. A futópályákon, járdákon felfestéssel lehetne jelezni az ajánlott távolságot.

A szabadban eltöltött időnek egyértelmű haszna van mind a fizikai, mind a mentális egészség szempontjából. A folyamatos bezártságtól növekszik a stressz-szint, amitől aztán például a családon belüli erőszak esetei is megszaporodnak.

És mindez megint csak az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezőket veszélyezteti jobban, hiszen a jómódú családok általában nagyobb, komfortosabb lakásokban élnek, amelyekhez gyakran kerthelyiség is tartozik.

Természetesen fontos, hogy ne alakulhasson ki sehol se veszélyes tömörülés, a húsvéti hosszú hétvége a gyönyörű tavaszi időjárással párosulva pedig éppen ezt a kockázatot hordozta magában. Azonban például a fent felsorolt szabályozásokkal (de még számos egyéb lehetőség is rendelkezésre állhat a városvezetők számára) úgy lehetne a lakosságot védelmezni, hogy közben nem érezzük úgy, hogy egy paternalisztikus rendőrállamban élünk.