Nonszensz a magyar koronavírus szűrési gyakorlat, de a társadalmi veszteségeket az is gyarapítani fogja, ha az Orbán-kormány más országok munkabérvédelmi intézkedéseivel szemben továbbra sem figyel oda a kisegzisztenciák sorsára, hangzott el a vírushelyzet egészségügyi és gazdasági következményeiről szóló online beszélgetésen, melyet a Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online társadalomelméleti magazin szervezett.

A koronavírus-helyzet miatt a Friedrich Ebert Stiftung átállt online üzemmódba, és az aktuális rendezvényét már az iskolákban is használt zoom webkonferencia platformon tartotta – mi másról, mint a koronavírus okozta globális válságról. A vendégek között ott volt Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke, akinek a szervezetét politikai elfogultsággal vádolja a kormányközeli média, ajánlásai nagy részét viszont követi látszik a kormány. Továbbá Gilly Gyula egészség- és oktatásügyi közgazdász, aki korábban két Orbán-kormánynak is dolgozott tanácsadóként, valamint Scheiring Gábor, az LMP korábbi országgyűlési képviselője, majd a Párbeszéd szakértője, jelenleg Milánóban élő kutató közgazdász és Köves Alexandra ökológiai közgazdász, az Új Egyenlőség szerkesztője.

Remélem, sokáig tart a válság, kezdte egy elsőre meglepőnek tűnő kijelentéssel Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke, aki szerint csak így lehet elérni, hogy alacsonyan tartsuk az emberi veszteségeket, és ne terheljük túl az ellátórendszer kapacitását. Jelenleg ugyanis nincs olyan gyógymód vagy védőoltás, ami megakadályozná a vírus terjedését. Egyetlen eszköz: ha a járvány kitörését lassítjuk, amit a szigorú távolságtartás mellett az egészségügyben és a frontvonalban dolgozók célzott szűrésével és a fertőzöttek kontaktkutatásával és izolációjával lehet elérni.

Nem a SARS-ból kellene kiindulni

Gilly Gyula egészségügyi közgazdász szerint nonszensz, hogy nem vagyunk kíváncsiak arra a 80%-ra, akik semmilyen vagy enyhe tünetekkel rendelkeznek és aktív vírushordozók, mert valójában ők azok, akik a leginkább terjesztik a betegséget. „Ez a vírus azért rettenetes, mert akár két hétig is lappang és aktívan fertőz, mire tüneteket produkál”. Mivel a WHO ajánlásait követjük, lázas betegnek kell lenni ahhoz, hogy teszteljenek, ami azt jelenti, hogy rengeteg embert, köztük egy teljes kórházi részleget végig fertőzhet egy beteg, mire izolálják.

Míg a SARS vírusra a hasonló ajánlások működtek, mivel az már egy nap után brutális tüneteket produkált, a Covid-19 esetében a hosszú lappangási idő miatt azt kockáztatjuk, hogy az egészségügyi és más frontvonalban dolgozók válnak maguk gócponttá. A tesztelést csak kemény feltételek mellett ajánló WHO-t ezért szerinte jobb lenne nem mércének tekinteni. Az egészségügyi szakértő szerint botrányos, ahogy Magyarországon a mintavétel is zajlik: az embereknek elmegy a szűréstől a kedve, ha például azt hallja, hogy közös mentőautóban visznek be gyanús eseteket. Olyan mintha direkt el akarnák ijeszteni az embereket a szűréstől.

Orbán: az utolsó neokonzevatív héja

A járvány gazdasági következményeivel kapcsolatban Scheiring Gábor, a milánói egyetem kutatója elmondta, hogy akárcsak a járvány végét, azt sem lehet megmondani, hogy milyen mély gazdasági recesszió következik. Olaszországban már korán bevezették a munkahelyek védelmét (gyakorlatilag megtiltották az elbocsátásokat), valamint a legsérülékenyebb 10 millió munkavállalóra kiterjesztett alapjövedelmet fogadtak el. Hasonló intézkedések születtek Nagy Britanniától Szlovákiáig.

Ehhez képest Orbán az utolsó neokonzervatív héják egyike. A magyar állam inkább a bankokra tolja a felelősséget, és egyelőre nem hajlik arra, hogy átvállalja azoknak a munkavállalóknak a juttatásait, akiket a cége nem bír kifizetni. Sőt, a munkanélküli segély (eufemisztikusan: munkakeresési járadék) folyósítási maximuma Európában példátlan módon maximum 3 hónap.

A magyar sajtó Scheiring szerint ugyan alig beszél róla, de az eurózóna országaiban óriási egymásnak feszülés megy a válságkezelést finanszírozó európai koronakötvények kibocsátásáról. Ezt szeretné elérni a mediterrán front, élükön a franciákkal, míg a németek és a hollandok erről hallani sem akarnak. Scheiring talán legfontosabb tézise az volt, hogy a járvány után nem oda tér vissza a gazdaság és a társadalom, ahol előtte volt. Ha úgyis minden más lesz, miért ne teremthetnénk meg ezt a mást egy progresszív vízió alapján.

Talán észrevesszük, mi számít értékes munkának

Köves Alexandra, ökológiai közgazdász, az Új Egyenlőség szerkesztője szerint ez a válság ráirányítja a figyelmet a globalizáció előnyeire és hátrányaira. Sok minden most válik érthetővé és alakíthatóvá a globalizációból a politika és a társadalom aktorai számára. Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy a globalizáció keretein belül megmaradva hogyan lehetne a lokális gazdaságokat megvédeni. De azt is, hogy mire való a technológia és helyes-e, ha válság idején ekkora a kitettség bizonyos globális szereplőknek? Nem utolsósorban talán azt is megtanuljuk, hogy mi az igazán értékes munka, és kik azok, akikre tényleg nagyon nagy szükségünk van – és hogy ezek a dolgozók mennyire alulfizetettek.