Magyarországon az emberek többsége ma nem csak a maga és szerettei életéért, egészségéért aggódik, hanem amiatt is, hogy a koronavírus-járvány miatt elveszti megélhetését. A létbizonytalanság pusztító hatással van mind az egészségre, mind a gazdasági kilátásokra. A Párbeszéd a válságkezelő alapjövedelmet javasolja megoldásként.

A Mérce olvasói közül sokan tudják, hogy a Párbeszéd a koronavírus-járvány és a nyomában járó gazdasági válság előtt is azt képviselte: mindenkinek alapvető emberi joga a létbiztonság és az ehhez szükséges jövedelembiztonság, aminek megteremtése a politikai közösség nevében eljáró állam feladata. Öt éve mondjuk el újra és újra, hogy a mindenkire kiterjedő jövedelembiztonság megteremtésének, a végletes szegénység felszámolásának és a társadalmi különbségek csökkentésének céljait az alapjövedelem bevezetése szolgálja a legjobban.

Az elmúlt években számos alkalommal bebizonyítottuk: az alapjövedelem nemcsak szükséges és kívánatos, hanem pénzügyileg is megvalósítható, fenntartható eszköz, amelynek alkalmazása csak politikai akarat kérdése: a társadalmi támogatottság ugyanis megvan hozzá.

A járvány okozta új realitásban azonban új szempontok is felmerülnek.

A tartós stressz csökkenti a koronavírussal való sikeres megküzdés esélyét, a bizonytalan jövőkép pedig lerombolja először a fogyasztói, majd az üzleti bizalmat. A bizalomhiány gyorsuló negatív gazdasági spirált indít be. Ennek elkerüléséhez az emberek jövedelembiztonságát kell a válságkezelés középpontjába helyezni: be kell vezetni a válságkezelő alapjövedelmet.

Semmi más nem alakítja jobban a gazdaságot a várakozásoknál, amelyek gyakran önbeteljesítőkké válnak.

Mindenki előtt ismert a bankpánik természetrajza: ha egy mégoly kiváló pénzügyi helyzetű bankról sikeresen elterjesztik, hogy csődbe fog menni, akkor megrohamozzák a betétesek, amely betétek híján azután valóban csődbe mehet. Legfrissebb tapasztalatunk a negatív önbeteljesítő jóslatokról az alapvető élelmiszereket érintő pánik: ha széles körben megjelenik az a vélekedés, hogy élelmiszerhiány lesz, akkor a tömeg megrohamozza a boltokat, s bizonyos termékekből egy időre valóban hiány lesz.

Ne becsüljük alá az önbeteljesítő jóslatok erejét! A legfontosabb, sorsunkat leginkább alakító önbeteljesítő jóslat ma az, amit a gazdaság szereplői (munkavállalók, vállalkozások, fogyasztók) gondolni fognak a jövőbeni lehetőségeikről. S hogy mit fognak gondolni, az döntően a kormány válságkezelő intézkedéseitől függ.

Ne a szakadék felé vezető utat válasszuk, mert van egy másik is

Ma még két út áll előttünk. Az egyik a szakadék felé visz bennünket. Erre az útra akkor lépünk rá, ha széles körben az a vélekedés válik uralkodóvá, hogy százezrével szűnnek meg munkahelyek, és az állam semmit, vagy csak keveset tesz az elveszett munkavállalói jövedelmek pótlása érdekében. Meg kell mondani őszintén, hogy bizony már ráléptünk erre az útra. Megérkeztek az első hírek a tömeges elbocsátásokról, a kormány által bejelentett intézkedéscsomagban azonban nyomát sem látni, hogyan pótolnák a kiesett jövedelmeket.

Ezt azt utat az a veszélyes és pusztító hatású várakozás jellemzi, hogy a lakosság nagy része úgy véli, pénzügyi-anyagi helyzete tartósan és nagy mértékben romlani fog. Ezt úgy hívják a közgazdászok, hogy a fogyasztói bizalom romlása – melynek következményeképp a fogyasztók elhalasztják a nem létfontosságú vásárlásaikat. Erről értesülnek az üzleti döntéshozók is (részben saját üzleti tapasztalataikból, másrészt a fogyasztói bizalmat kutatóintézetek rendszeresen mérik), akik a csökkenő fogyasztói bizalom láttán elhalasztják a beruházásaikat és az új munkatársak felvételét. Mi több, leépítésekről döntenek.

Közgazdász nyelven azt mondjuk, hogy nagyot csökken az üzleti és fogyasztói bizalom szintje, kicsit érzékletesebben azt mondhatjuk: mindenki elveszíti a hitét a jövőben.

Erős válságtudat alakul ki, amely nagyobb válsághoz vezet, mint amelyet a gazdaság tényleges helyzete indokolna. Ördögi kör jön létre: a leépítések nyomán csökken a vásárlóerő (azok sem mernek vásárolni, akiknek még volna miből), a vásárlóerő csökkenése nyomán a vállalkozók újabb leépítésekre kényszerülnek, ami tovább csökkenti a vásárlóerőt, így újabb leépítésekre kerül sor, és így tovább.

Hová visz a másik út? A másik úton a gazdaság átmeneti lefagyása után, a járványveszély jelentette rendkívüli időszak elmúltával a gazdaság korábbi működési szintjéhez jutunk vissza. A Párbeszéd ezt azt utat ajánlja.

Erre az útra akkor tudunk rálépni, ha a lakosságnak és az üzleti világnak is megmarad a hite a jövőben, ha el tudjuk kerülni a fogyasztói és üzleti bizalom drasztikus romlását. Ehhez elengedhetetlen megteremteni az emberek jövedelembiztonságát, s ezen keresztül őrizhető meg a vállalkozások bizalma is – a jövedelemből ugyanis fogyasztás lesz, a fogyasztásból vállalkozói bevétel, abból pedig munka, munkahely és ismét csak jövedelem.

Eddig is tudtuk: az emberek jövedelembiztonságát a leghatékonyabban az alapjövedelemmel tudjuk megteremteni, de most már az is látszik: a mélységesen mély gazdasági válság elkerülését és a gyors visszapattanást is egyfajta – speciális, válságkezelő – alapjövedelem szolgálja leginkább.

De miért nem csak a munkanélküliségi ellátásokat fejlesztenénk, és mitől válságkezelő az alapjövedelem általunk javasolt formája?

Az álláskeresési járadék alkalmatlan a jövedelembiztonság megteremtésére

Az elmúlt 10 évben az álláskeresési járadék feltételei sokat romlottak. Akik jogosultak a járadékra, azok sincsenek vele valójában kisegítve, az elveszett jövedelem kis részét pótolja csak. Akik minimálbérre voltak bejelentve – ez különösen gyakori a vendéglátás borravalós szakmáiban, de más ágazatokban is jelentős az arány –, azok a minimálbér 60 százalékára számíthatnak, akik magasabb, akár jóval magasabb összegre voltak bejelentve, ők is csak maximum a minimálbérre.

A folyósítás időtartama pedig valahol 36 és 90 nap között lesz, de 90 napnál semmiképp nem több, bármilyen hosszan is dolgozott a segélyre szoruló előtte. Sem a segély időtartama, sem az összege nem alkalmas arra, hogy a bajba jutottnak érdemi segítséget nyújtson.

A Párbeszéd javasolja a folyósítási idő meghosszabbítását legalább 270 napra, de rögtön hozzátesszük: a jelenlegi helyzetben nem elegendő az álláskeresési segély feltételeinek emberségesebbé tétele. Szükséges, de nem elegendő. Azért nem elegendő, mert az álláskeresési járadék nem ér el mindenkit, aki most elveszítette a jövedelmét.

Nagyon sokan, akik most jövedelem nélkül maradtak, nem jogosultak semmiféle munkanélküli ellátásra, így például a bevétel nélkül maradt önfoglalkoztatók, a bejelentés nélkül foglalkoztatott munkavállalók, vagy azok, akik csak az utóbbi hónapokban kaptak bejelentett munkát (a járadékhoz legalább 360 napos munkaviszonyt kell igazolni az elmúlt 3 évből).

Miért a válságkezelő alapjövedelem a leghatékonyabb eszköz?

Olyan állami segítség szükséges most, amely valóban mindenkit elér, minden bajba jutottnak segítséget nyújt. Egyetlen olyan eszközt ismerünk, amely erre alkalmas. Ennek az eszköznek a bevezetését a Párbeszéd öt éve szorgalmazza, mert hatása „békeidőben” is áldásos lenne, most, a válság idején pedig a használata nélkülözhetetlen, ha a negatív gazdasági spirál beindulását meg akarjuk előzni. Az eszköz neve: alapjövedelem.

Ha az Egyesült Államokban egyszerre merülhet föl az alapjövedelem gondolata a republikánusok és demokraták körében is a válság orvosságaként, akkor miért ne válhatna az alapjövedelem Magyarországon is egy minden politikai oldal által támogatott megoldássá?

Nincs most idő arra, hogy az általunk eredetileg javasolt alapjövedelem változatot valósítsuk meg, ezért az alapjövedelem egyszerűsített, átalakított és a jelen válsághoz igazított verzióját javasolja a Párbeszéd, a válságkezelő alapjövedelmet.

Kinek és mennyi válságkezelő alapjövedelem járna?

A válságkezelő alapjövedelem minden nagykorú magyarországi lakosnak 100 ezer forint jövedelmet garantál havonta – kiskorúak esetében ennek a felét. A válságkezelő alapjövedelem a családi pótlékhoz hasonlóan bankszámlára, vagy annak hiányában lakcímre érkezne.

A 100 ezer forint garantált jövedelem azt jelenti, hogy aki már rendelkezik valamekkora jövedelemmel, például álláskeresőként már kap pénzbeli ellátást, annak a jövedelmét az állam kiegészíti 100 ezer forintra. A válságkezelő alapjövedelem tehát valójában, a szigorú szakmai zsargon szerint garantált minimumjövedelmet jelent.

Miért nem jár mindenkinek havi 100 ezer forint, annak is, aki dolgozik? Miért nem valódi, feltétel nélküli alapjövedelmet javaslunk most? Röviden: azért, mert ilyen, vagy ehhez hasonló koncepció megvalósításához a teljes intézményrendszert át kellene szabni, amire most biztosan nincs idő.

A jövedelmek minimum 100 ezer forintra kiegészítése viszont gyorsan megvalósítható, már akár április elején megkaphatná mindenki a garantált jövedelmet, és a forrás is előteremthető lenne rá.

Mennyibe kerülne, és mi fedezné?

A Párbeszéd számításai szerint a válságkezelő alapjövedelem bevezetéséhez mintegy 1400 milliárd forint költségvetési átmozgatás lenne szükséges. Ez irdatlan nagy összegnek tűnhet, de ne feledjük az áfahatást! A garantált jövedelmet valószínűleg teljes egészében fogyasztásra költik, így az összeg nagyjából ötöde az áfa révén visszaáramlik a kincstárba. Az intézkedés nettó igénye még így is mintegy 1100 milliárd forintot tenne ki, ami tagadhatatlanul hatalmas összegnek tűnik.

Vessünk azonban egy pillantást az idei költségvetésre: azt látjuk, hogy az állami beruházások végösszegeként 2111 milliárd forint szerepel (2019. évi LXXI. törvény Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről, 1. § (3) a) pont).

Az egészségügyet érintő beruházásokat növelni javasoljuk, ugyanakkor számos olyan – egészségügyet nem érintő – beruházás van a listán, amely halasztható, vagy teljesen lehúzható lenne.

A Budapest-Belgrád vasútvonal felújítása például aligha aktuális (és lesz az valaha is, hiszen iskolapéldája a soha meg nem térülő beruházásoknak), ahogy a Liget-projektet is nyugodtan el lehetne engedni, sőt a Paks II. beruházást is, nem beszélve a sportcsarnoképítésről – és még sorolhatnánk hosszan. A beruházások mintegy felének lehúzásával a válságkezelő alapjövedelem forrása megteremthető lenne.

A beruházások csökkentése természetesen negatív növekedési hatásokkal járhat, így érdemes más forrásteremtő intézkedésekre is támaszkodni. A Párbeszéd ezért azt javasolja, hogy

a kormány vessen ki szolidaritási járványadót az ötszázmillió forint feletti vagyonnal rendelkező állampolgárokra

annak érdekében, hogy vagyonukkal arányosan vegyék ki a részüket a társadalmi felelősségvállalásból.

Jelentős további forrásokat jelentene, és igazságossági szempontból is előrelépés lenne a személyi jövedelemadó újbóli progresszívvé tétele.

Szükséges több helyről forrásokat a válságkezelésre átcsoportosítani azért is, mert a válságkezelő alapjövedelem ugyan a válság kezelésének a kulcsa, de számos más intézkedésre is szükség van. Indokolt például – az álláskeresési járadék bővítése mellett – a családi pótlék célzott emelése a gyereküket egyedül nevelő szülők és a nagycsaládosok esetében, ugyanis a szegénységi kockázat ezekben az esetekben kiemelkedő, s számukra még a válságkezelő alapjövedelem sem biztosítana elegendő szociális védelmet.

XIX. századi helyett XXI. századi megoldásokat!

A kormány új rendelete (a munkaszerződésben a felek figyelmen kívül hagyhatják a munka törvénykönyvét) jogfosztottá tette a dolgozókat. A kormány a munka világát visszarepítette a XIX. századba. Ezzel nem fogja megoldani a válságot, viszont elmélyítheti azt, ha garmadával jönnek létre a rendelet nyomán olyan szerződések, amelyek a munkavállalók anyagi helyzetét kilátástalanná teszik.

A munka törvénykönyvének kvázi felfüggesztése helyett biztosítani kellene munkahely-megtartó támogatásokat a mikro-, kis- és középvállalkozások számára. A járulékok elengedése néhány szektorban nem kellően hatékonyan célzott támogatás – akad, akinek erre nincs is szüksége, másoknak viszont túl kevés. Jobban célzott, ugyanakkor nagyobb mértékű támogatásokra lenne szükség, amelyeket ugyanakkor feltételhez – a munkahelyek megtartásához – kötnének. Mint például Dániában, ahol az állam indokolt esetben a bérek 75 százalékát kifizeti.

Látni kell azt is, hogy a jelenlegi táppénzrendszer nem jelent elégséges jövedelempótlást a megbetegedett munkavállalónak. Itt a német modellt ajánljuk a kormány figyelmébe, amelynél a beteg dolgozó táppénze (betegszabadsága, majd táppénze) az első 6 hétben a munkabérével megegyező. Ehhez a vállalatoknak természetesen támogatást kell kapniuk.

Be kell fejeznie a Fidesznek azt, hogy az egészségügyön spórol!

Az Európai Bizottság idei országjelentésében az olvasható, hogy „az elmúlt tíz évben némileg csökkentek az egészségügyi célú közkiadások, és messze elmaradnak az uniós átlagtól”. Ez szégyen, és azonnali kiigazítást igényelne akkor is, ha nem lenne rendkívüli helyzet.

A Párbeszéd javasolja, hogy a kormány a társasági adó sportcélokra átirányítását függessze fel, s ezeket az összegeket egészségügyi ellátást javító intézkedésekre fordítsa. Minden egészségügyi dolgozó számára rendkívüli bérpótlékot kell biztosítani a veszélyhelyzet idejére, haladéktalanul rendezni kell a kórházak adósságát. A dolgozókat megfelelő védőeszközökkel kell ellátni, folytatni kell a kórházak járványcélú kapacitásának növelését

A magas színvonalú egészségügy alapvető elvárás egy fejlett országban, és egyben a gazdaság jó működésének előfeltétele „békeidőben” is; az egészségügyi ellátás romlása az ország versenyképességét is rontja.

Válságkezelő alapjövedelem mint a Társadalomvédelmi Akcióterv sarokköve

A Párbeszéd ebben a szellemben megfogalmazott, 18 pontos javaslatcsomagját Társadalomvédelmi Akcióterv néven benyújtotta az Országgyűlésnek is határozati javaslat formájában.

Nem teljesen ok nélkül reméljük, hogy a kormánypártok ezúttal nem söprik le az asztalról a javaslatainkat, hiszen előbb-utóbb nem lesz megkerülhető, hogy valamiféle jövedelempótló támogatást adjanak a jövedelmük nagy részét vagy egészét elveszítő polgártársainknak. Ha nem válságkezelő alapjövedelemnek fogják nevezni, hanem garantált minimumjövedelemnek, vagy A Jóságos Orbán Viktor Személyes Jótéteményének, minket az se érdekel, csak csináljuk meg minél előbb! Most még ugyanis időben vagyunk, még lenne lehetőség elkerülni a gazdaság negatív spirálba zuhanását, és elhúzódó válság helyett megúszhatnánk egy rövidebb idejű ledermedéssel.

Az pedig már a következő parlamenti többség, és benne a zöld baloldali Párbeszéd feladata lesz, hogy a válság után egy sokkal zöldebb, igazságosabb gazdasági működésmódot alakítson ki, amely minden ember számára garantál egy biztos alapot, egy szerény, de kiszámítható jövedelmet.

Alapjövedelmet. Mindenkinek.