Az ATV levelet írt azon színházi vezetőknek, akik támogatóként szerepelnek Eszenyi Enikő, a budapesti Vígszínház súlyos visszaélésekkel és bántalmazásokkal megvádolt igazgatójának pályázatában. A csatorna munkatársa arra volt kíváncsi, a színházi élet neves alakjai a felmerült vádak ismeretében továbbra is Eszenyi mellett állnak-e. Egyelőre Jordán Tamás, a Weöres Sándor Színház igazgatója válaszolt.

Jordán válaszában mondott Á-t és B-t is, de némi csúsztatást is megenged magának, hogy relativizálja az igazgató ellen felhozott vádakat.

Az ATV-hez hasonlóan levelét mi is változtatás nélkül közöljük:

Amikor Eszenyi Enikő színházigazgatói pályázatát támogattam (2020. 01. 21.), még nem jelentek meg azok a nyilatkozatok, melyek egységesen számoltak be Eszenyi hatalmi visszaéléseiről. Ezekben olyan állítások szerepeltek és olyan nagy volt a nyilatkozók száma, hogy az megdöbbentette a közvéleményt. Bennem azonban (noha nem vonom kétségbe a megszólalók szavahihetőségét) egy sereg megválaszolatlan kérdés született meg.

• Miért csak több évvel a Vígszínházból való távozásuk után szólaltak meg a nyilatkozók, köztük olyan is, aki csak rövid ideig dolgozott ott
• Miért nem jelezték annak idején az igazgatónőnek, esetleg többen egyszerre, hogy súlyosan kifogásolják a viselkedését
• Miért nem követeltek ki egy társulati ülést, ahol ezek a sérelmek az egész társulat előtt nyilvánvalóak és megbeszélhetőek lettek volna.
• Miért nem szólalnak meg most a Vígszínház jelenleg is meghatározó nagy színészei

A fentiekre nincs válasz. Nem látok tisztán ebben a kérdésben. Minden színházban törvényszerűen akadnak joggal elégedetlenkedők.

A döntést majd a Fővárosi Közgyűlés hozza meg. Egy tényt nem lehet elvitatni. Az esténként 3 helyen játszó Vígszínház 97%-os látogatottsággal megy. Ez legalább 1700-1800 néző naponta. (ez egy saját becslés)

Sok minden hozzátartozik egy színházigazgató alkalmasságának megítéléséhez. A hatalommal való visszaélés elutasítása mellett ez a meggyőző nézettség az egyik legfontosabb szempont.

Jordán válaszában – mint írja – nem kérdőjelezi meg a megszólalókat, azonban nehéz másképp értelmezni azon áldozathibáztató kérdéseket, melyeket kételyként megfogalmaz, például azzal kapcsolatban, hogy miért nem jelezték többen egyszerre a problémákat, miért nem akkor szóltak, csak most, vagy miért nem követeltek társulati ülést a társulat tagjai (magyarán magukra vessenek, nem cselekedtek megfelelően).

Ezen felül Jordán válaszában komoly csúsztatások is vannak.

Az ugyan nézőpont kérdése, hogy kik a meghatározó, nagy színészek, az azonban tény, hogy Halász Judit és Börcsök Enikő is felszólaltak a színházban uralkodó körülmények és Eszenyi viselkedése miatt.

Ami azt jelenti, hogy a Jordán levelének első kérdésében megfogalmazott állítás nem igaz. Ugyanis az említett színészek jelenleg is játszanak a Vígszínházban, vagyis nem évekkel a távozásuk után szólaltak fel, ahogy azt a rendező állítja, hanem éppen hogy kilátásba helyezték távozásukat.

Ráadásul Jordán állításával szemben nem is most merült fel először kritika Eszenyi viselkedésével kapcsolatban:

Ahogy arra is érdemes emlékezni, hogy – noha Eszenyi ezt elutasította – a társulat 96 százaléka ellene szavazott a szakszervezet által szervezett szavazáson, és sokkal szívesebben látná Rudolf Pétert az igazgatói poszton.

Miközben Jordán nyilvánvaló csúsztatásokkal és áldozathibáztatással igyekszik elvenni az Eszenyi elleni vádak élét, a mérleg másik serpenyőjébe a színház 97 százalékos látogatottsági arányát teszi, ami saját becslése szerint 1700-1800 nézőt jelent naponta.

Ez természetesen lehet hiteles adat, azonban nem változtat az Eszenyi ellen megfogalmazott vádakon. Arról, hogy a látogatói szám és a színház sikeressége miért teljes mértékben lényegtelen a kérdésben, ebben a cikkünkben írtunk, az Eszenyi-ügyről szóló többi cikkünket pedig ezen a linken találjátok.