A koronavírus-járvány drámai leállást eredményezett a globális személy- és áruforgalomban, drasztikusan csökkent a fogyasztás, így nem meglepő, hogy a kortárs globális gazdasági rendszer üzemanyaga, a kőolaj iránti kereslet is csökkent.

Ha pedig csökken a kereslet, csökken a termék ára is.

Szakértők úgy számolnak, 1991 óta a mostani lehet az olajipar legrosszabb hete, a hétvégi stabilizálódás ellenére is nagyjából 20 százalékos árcsökkenést könyvelhet el a szektor csak ezen a héten.

A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) az elmúlt években a fosszilis energiahordozók kitermelői számára hatékony megoldást dolgozott ki az árak szinten tartására: a kőolaj-termelő országok egy kartellként megállapodtak abban, mikor mennyi kőolajat dobnak piacra, és a kínálat ellenőrzésével az árak alakulását is befolyásolni tudták.

Az elmúlt napokban ez a mechanizmus azonban összeomlott, Oroszország ugyanis a zuhanó árakban meglátta a lehetőséget arra, hogy bedöntse az amerikai kőolajszektort.

Moszkva múlt pénteken borította az asztalt, és nemet mondott Szaúd-Arábia azon kérésére, hogy tovább korlátozza termelési kapacitásait.

A Bloomberg elemzése szerint az OPEC+ néven elhíresült kartell révén az elmúlt három évben sikerült viszonylag magas és stabil szinten tartani az olajárakat, ami a kartell két fő erejének, Oroszországnak és Szaúd-Arábiának is jót tett bevételek szempontjából.

Ám ugyancsak jót tett az amerikai palaolajiparnak is: mivel az USA-ban a hagyományos kőolajtartalékok lecsökkentek, az utóbbi időben megnőtt a népszerűsége az üledékes kőzetekből történő olaj-előállításnak. A palaolajnak köszönhetően az Egyesült Államok újra a legnagyobb kitermelővé vált, megelőzve Oroszországot és Szaúd-Arábiát.

A palaolaj kitermelése azonban drágább folyamat, így csak viszonylag magas világpiaci olajárak mellett tud gazdaságos maradni, és alapból a teljes szektor brutálisan el van adósodva, így a járvány okozta keresletkiesés és az orosz döntés nagyon nehéz helyzetbe hozta ezt az amerikai cégeket.

Moszkva döntése után Szaúd-Arábia is drasztikus lépésre szánta el magát: április elsejétől jelentősen növeli termelési kapacitásait. A monarchia bejelentése szerint jövő hónap elejétől  2,6 millió hordóval emelik a napi termelést, rekordmagas, 12,3 millió hordós napi kibocsátást érve el. A szaúdi kormányzat tervei szerint év végre naponta 13 millió hordó kőolajjal árasztják el a világpiacot.

A két nagyhatalom tehát most gyakorlatilag az árak leszorításával és a termelés növelésével azon versenyzik, hogy melyikük tud nagyobb szeletet kiszakítani magának a kőolaj világpiacából.

Hogy melyik fél jön ki győztesen, azt még nehéz megmondani, ám a szaúdiak magabiztosabban futhat neki a meccsnek. Ami viszont valószínűbb, hogy az árháború elhúzódása bedöntené az amúgy is eladósodott amerikai olajipart.

Hacsak a kormányzat nem tesz ellene.

Márpedig sajtóinformációk szerint több vállalat is megkereste már Donald Trumpot ezzel és az amerikai elnök gondolkodik is azon, hogy mentőcsomaggal támogassa meg az ágazatot. A Washington Post szerint a Fehér ház alacsony kamatú állami hitel folyósítását fontolgatja, a főként republikánus többségű államokban tevékenykedő cégek bedőlése ugyanis dolgozók százezreit hagyhatja az út szélén épp egy elnökválasztási évben.

A nagyobb mentőcsomag még megfontolás alatt áll, de rövid távú gyorssegélyként az elnöki hivatal pénteken bejelentette, hogy feltölti az USA stratégiai kőolajtartalékait, így több tízezer hordó megvásárlását rendelte el.

Környezetvédelmi szakértők hangos felháborodással fogadták ezeket a híreket, szerintük ugyanis a palaolajipar már évek óta haldoklik, és ennek a környezetszennyező szektornak a megmentése helyett a szövetségi költségvetési forrásokat lehetne megújuló energiaforrások támogatására is fordítani. Ahogy Amy Westervelt újságíró fogalmazott:

„Ez őrület — a palaolaj cégek évek óta küszködnek, mert a terméküknek alapból sosem volt gazdasági értelme, a környezeti értelméről már nem is beszélve. Most pedig a koronavírust használnánk ürügynek, hogy kimentsük őket?”

This is insane — shale companies have been struggling for years because their product never made economic sense in the first place, never mind environmental sense. Now we’re gonna use coronavirus as an excuse to bail them out? Unbelievable. The markets! they say 🙄 https://t.co/apxBujMZPB

— Ida Tarbell (@amywestervelt) March 10, 2020

A Washington Postnak több vállalat vezetője is megerősítette, hogy mentőcsomagért fordultak Trumphoz, a CNN arról ír, a szektor több nagyágyúja ódzkodna egy ilyen állami beavatkozástól, mert úgy vélik, a 2008-as válság utáni mentőcsomagok, amelyek akkor a pénzügyi szektort és az autóipart érintették, túlzott beleszólást engedtek a kormányzat számára az adott ágazatokban.

Feltehetően tehát attól félnek, hogy egy esetleges politikai váltás esetén még a végén a kormányzat környezet- és klímavédelmi szempontokat érvényesítene velük szemben.

Amire viszont óriási szükség lenne. Ám félő, hogy a jelenlegi helyzet épp ellenkező dolgokra fogja ösztönözni a döntéshozókat. Ahogy arról már írtunk, a világjárvány rövid távon látványosan csökkentette a gazdasági tevékenységek károsanyag-kibocsátását, ám tudatos kormányzati beavatkozás híján az alacsony olajárak és a gazdaság újraindításának szükségessége középtávon a kőolajfüggőségünk erősödését eredményezhetik.

Az amerikai olajipar amúgy is rendesen részesül állami támogatásokból már most is: becslések szerint az amerikai adófizetők évente 20 milliárd dollárnyi értékű támogatást adnak a kőolaj, és kisebb részt a szén kitermelésére, miközben a megújuló energiaforrások ennél hétszer kevesebb támogatást kapnak az államkasszából.