Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az uralkodó kihívásai: Macron új főpolgármester-jelölttel próbálkozik Párizsban

Az egy hónap múlva esedékes önkormányzati választások perspektívája és a kampány szinte eltörpült a nyugdíjreformterv körüli harc mellett. A múlt hetet azonban komolyan megbolygatta egy videó, amelynek következtében Macron párizsi főpolgármester-jelöltje, Benjamin Griveaux bedobta a törülközőt.

Még emlékszünk, az egykori kormányszóvivő győzelmi esélyeinek érdekében Macron nemrég kizárta a jelöltjénél népszerűbb vetélytársát, ami a párton belül több képviselőt a vetélytárshoz való átpártolására késztetett. A felvételt Pjotr Pavlenszkij tette közzé egy weboldalon: a performanszművész élettársának korábban küldött szexuális tartalmú felvételeken nincs se nemi erőszak, se kiskorú elcsábítása. Griveaux házasságtörésének érzéki részleteit követhetik az érdeklődők. A politikus lemondását azzal indokolta, hogy nem akarja családját kitenni a választási kampánnyal együtt járó meghurcoltatásoknak.

Emmanuel Macron az éves mezőgazdasági szalonon (forrás: Macron facebook-odala)

Griveaux-nak, LREM-es párttársai szerint semmi esélye nem volt a mostani kampányban. Rossz emlékeket hagyott hátra a sárgamellényesek hónapjaiból – kormányszóvivőként rendszeresen kifejezte értetlenségét, felháborodását követeléseikkel szemben, igazolta a rendőrség ország- és világszerte megrökönyödést keltő akcióit.

Olyannyira meggyűlöltette magát, hogy a VIII. „felvonáson” (tüntetésen) egy kis csoport felkelő egy teherautóval behatolt az irodájának helyet adó palota udvarába, feljutott egészen az iroda ajtajáig, és a kormányszóvivőt egy hátsó titkos ajtón kellett átmenekíteni az Elysée palotába. Főpolgármester-jelöltként felesége kíséretében levedlette tavalyi bőrét, arról biztosított mindenkit, hogy békés, jóindulatú, feleségét, gyerekeit és Párizs népét szerető ember.

Majd kiderült, hogy Párizs ügyeiben teljesen járatlan, amatőr, ami pedig a jó férjet és apát illeti, nos, az orosz művész lerántotta leplet az álszent politikusról. A Putyin elől Franciaországba menekült férfi bizonyára nem csak ezért, hanem a sárgamellényesek iránti rokonszenve miatt is ki akarta ütni Griveaux-t a politikai sakktábláról. Ami mindenkit – Macront a legkellemetlenebbül – meglepett, hogy ez az orosz bajkeverőnek egy lépésben, villámgyorsan sikerült.

Az ügy utórezgései érdekesebbek, mint maga a videó és a jelölt lemondása. A politikai pártok vezetői, még az ellenzékiek is, azonnal, egy emberként ítélték el a politikus, a politikusok szexuális magánéletébe való beavatkozást. (Kollektív hazabeszélés?) A legvehemensebbek azonban azt is követelték, hogy a kópét és élettársát bíróság vonja felelősségre. Pavlenszkijt és élettársát őrizetbe is vették, per indul ellenük.

Ezután kezdődik a vita, amely Griveaux eseténél jóval messzebb megy, a demokratikus alapjogokról, az állampolgárok törvény előtti egyenlőségéről, és az igazságszolgáltatás függetlenségéről szól. Pavlenszkij választott ügyvédét az ügyészség elutasította, holott az ügyvéd megjelölése a vizsgálat alatt álló személy egyik törvényben lefektetett alapjoga. Még akkor is, ha a választott ügyvéd Dr. Juan Branco, Julian Assange jogi tanácsadója, és a macroni rendszerrel szemben erélyesen kritikus politikai bestseller, a „Crépuscule” (Szürkület) írója.

A másik vitapont, hogy miért éppen most kerül sor nyomozásra, őrizetbe vételre és perre, ami nem történt még meg más közösségi hálózatokon nyilvánossá tett, ennél sokkal botrányosabb, súlyosabb, életeket tönkretevő videók esetében?

Például a Benalla-videó ügyében, ahol azt láttuk, hogy Macron akkori testőre, bizalmas tanácsadója, illegálisan, rendőrfelszerelésben, megbízatás nélkül, pihenő tüntetőket vert gumibottal? Akkor az ügyészség az üggyel foglalkozó portál szerkesztőségén rendelt el házkutatást, a tettes pedig továbbra is szabadlábon van, időnként Macron helyében jár el nem szalonképes országokban, sőt szándékában állt indulni az önkormányzati választásokon, de erről lebeszélték a politikában nála jártasabb elvtársai. Igaz, eljárás indult ellene, de a per és az ítélet másfél éve várat magára. Nyilvánvalóan a kormányfő – egyre gyakrabban uralkodónak (monarque) hívják ellenfelei – érzelmeire reagál az igazságszolgáltatás.

A B-jelölt

Rövid tanácskozás után Macron a szolidaritási- és egészségügyi minisztert, Agnès Buzynt tartotta a legalkalmasabbnak arra, hogy elhitesse a párizsiakkal, hogy érdemes a bizalmukra. Pedig a volt miniszternő egy hónappal a választás előtt nem sokkal népszerűbb, mint a volt kormányszóvivő. A kórházak drámai lerobbanását, a kórházi ágyak, az orvos- és ápolószemélyzet számának leépítését róják fel neki nem csak a párizsiak, hanem országszerte az egészségügyi közszolgáltatás védői.

Utoljára három nappal az új főpolgármester-jelölt kinevezése és kampányba lépése előtt tüntettek Párizsban a fehérköpenyesek, a tüntetések között pedig esténként, a szolgálat után, kórházak orvos-brigádjai ragasztják ki követeléseiket a kórházuk negyedének falaira. A kórházi ügyeleti személyzet országos szinten már hét hónapja sztrájkol (a törvényben előírt megkötésekkel).

A gyógyszerpolitika átvilágítását végző intézet (Observatoire de la transparence dans les politiques des médicaments) a volt miniszter gyógyszeripari multiknak tett szolgálatairól informál.

Az állam és karitatív szervezetek finanszírozásával kikísérletezett gyógyszerek igazolatlanul busás árát a miniszter nem korlátozza, sőt, a szerek további állami támogatását írta alá, és megtiltotta a támogatás összegének nyilvánosságra hozását. Ezzel a társadalombiztosítás deficitjét növeli, a deficit pedig a kormány következő reformjának, a társadalombiztosítás leépítésének fő érve.

A független megfigyelő központ két kampányplakátot javasol az új főpolgármester-jelöltnek. Mindkettőn a jelölt neve és képe, alatta a szöveg az egyiken: „a gyógyszergyárak és a magánszektor jelöltje”, a másikon pedig „két év alatt egészségügyi miniszterként # bevezettem a megszorítást, amivel tönkretettem az állami korházakat, # megakadályoztam a gyógyszerárak átvilágítását, # korlátoztam a külföldiek orvosi ellátását”.

Ezek ellen, és az általa is többször szükségesnek vélt nyugdíjreform elleni tiltakozásképpen 1085 kórházi osztályvezető főorvos mondott le egy hónapja. Ahol a miniszter asszony megjelent, az orvosok és ápoló személyzet, az ügyvédek példáját követve, a lábához dobálták fehér köpenyüket.

34 emberi jogi NGO hívja fel a figyelmet az orvosi hivatásra felesküdött miniszter egyik október végi beszédére. Ebben Buzyn kilátásba helyezte az orvosi ellátáshoz való jog megvonását a Franciaország területén tartózkodó külföldiektől, ami többek között büntető eljárást von majd maga után azok ellen az orvosok ellen, akik a tiltás ellenére orvoshoz méltóan, diszkrimináció nélkül gyógyítanak.

A kommentátorok, az ellenzék és a közvélemény számára nyilvánvalónak tűnik, hogy Macron hatalma, kormánya annyira meggyengült, hogy már csak a blitzkriegben és a kommunikációban bízik. De még ez utóbbi sikere is kérdéses, attól függ, hogy táborában ki milyen ügyesen űzi ezt az ipart.

A volt miniszter a főpolgármester-jelöltségre ripsz-ropsz kiszabott vadonatúj kosztümében nyilatkozott, mondván „Ez a város [Párizs], ahol születtem, dolgoztam, felneveltem a gyermekeimet, jól ismerem, de ugyanakkor ismerem a problémáit is, amelyeket higgadtan, de eltökélten meg kell oldani. Azért jöttem, hogy megnyerjem a párizsi nők és férfiak bizalmát, hogy javítsam a mindennapi élet minőségét.”

A fentiek alapján ez a lelkes, mosollyal, jóindulattal párosuló nyilatkozat inkább fenyegetésnek, mint bizalomkeltésnek hangzott a szociálisan érzékeny párizsiaknak.

Nyugdíjreform terv: 42 ezer módosító a ház előtt

A nyugdíjreform terv, az elmúlt két hét képviselő-bizottsági tanulmányozása és értékelése után, február 17-én a képviselők elé került vitára. Erre se akar sok időt hagyni a kormány, még az önkormányzati választások előtt, március 3-ig le akarja zárni. Az ellenzék ezzel szemben a renitens időhúzás taktikáját követi.

A bizottsági tanulmányozás után a módosítási javaslatok száma 22 ezerről 42 ezerre emelkedett. A parlament elnöke javasolta, hogy időhiány miatt egy nap maximum 60-65 módosítási javaslat megvitatására kerüljön sor, és csak a reformterv szellemével megegyező javaslatokra szorítkozzanak a viták. A baloldali ellenzék ezt leszavazta, így a 42 ezer módosítási javaslat vitára lesz bocsátva.

És ha az „uralkodó” elveszti türelmét, és az alkotmány 49.3 cikkelyéhez folyamodik, tehát teljhatalmúan kiiktatja a parlamenti vitát és szavazást, és egyenesen a szenátushoz kerül a törvénytervezet? Erre is fel vannak készülve az ellenzéki képviselők, de a hatalom szétesését, Macron elszigeteltségét látva, úgy gondolják, hogy a 49.3 csak további olaj lenne a tűzre, tehát lehet, hogy kétszer is meggondolja, mielőtt ehhez folyamodik.

A baloldali képviselők mögött ott van az utca továbbra is sztrájkoló, tüntető népe; mindkettőnek világos, hogy együttműködésük a reformterv elbukásának egyik kulcsa.

A Média online tv február 17-én délután 6-kor kezdődő, éjfélbe nyúló műsort szentelt a parlamenti vita első napjának. A több független ellenzéki online újság, rádió és TV újságíróival közösen szervezett estnek kettős célja volt: a továbbra is sztrájkoló dolgozók anyagi támogatása, amit egy műsorban rendszeresen reklámozott link tett lehetővé – a műsor folyamán 114 615 eurót küldtek a sztrájkkasszába a nézők -.

A másik cél, a parlamenti vitával egyidőben több egymást követő kerekasztal keretében megvitatni a reform körüli harc állását és perspektíváit. A kerekasztalok közötti szünetben riportok mutatták a Bourbon-palota (a Parlament épülete) előtti tüntetést, a téren szervezett vitákat, a palota szalonjában pedig a képviselők írták le a viták viharos hangulatát.

A MediaTV kerekasztalain a meghívottak, szakszervezeti felelősök, sárgamellényesek, két erőszakot megtagadó, eljárás alatt álló rendőr, történészek, ügyvédek, egy ápolónő, egy főbíró, egy jobboldali képviselő visszatérő kérdése az volt, hogyan lehet visszakozásra kényszeríteni a macroni gépezetet. Többen jelezték az ország különböző sarkaiból, hogy azok a szektorok, amelyek még mindig, immár 6 hete sztrájkolnak, nem veszítettek harcrakészségükből, és a közlekedés dolgozói, a kezdet hősei, egy újabb sztrájkhullám, ezúttal az általános sztrájk lehetőségeiről tárgyalnak.

Ugyancsak visszatérő kérdés volt, hogy 2022 májusában (a legközelebbi elnökválasztás dátuma) hogyan lesz elkerülhető a „pestis” (Macron) és a „kolera” (Le Pen) közötti választás. (Erről bővebben lásd korábbi írásunkat.)

Amiben mindenki egyetértett, hogy a macroni két és fél év megértette a választók nagy többségével, hogy Macron és Le Pen ugyanannak a neoliberális érmének a két oldala, hogy a két politikai erő, a média-beállítással szemben, nem ellenfelek, hanem egymást erősítik.

Ezt az érzést erősíti Macron új, február 18-án indított hadjárata az iszlamista „szeparatizmus” ellen. A két éve kibontakozott macroni taktika egyik eleme, hogy amikor kirobbannak a társadalmi feszültségek, akkor az elnök harcba indul valami egészen más fronton; emlékezzünk a sárgamellényes tüntetések hónapjaiban szervezett két állami „nagy vitára”, amelynek során az elnök – óriási médiafigyelem közepette – bejárta az országot és nemhivatalosan az EU-választásokra kampányolt.

A mostani hadjárat első állomása a kelet-franciaországi Mulhouse város egyik negyede volt, ahol sok muzulmán bevándorló él. Itt rázott kezet az elnök a helybeliekkel és fejtette ki az iszlamista „kommunitarizmus” „szeparatizmus” elleni harc programját.

A program részét képezi a mecsetek finanszírozásának felülvizsgálása, a külföldről érkező imámok számának befagyasztása és a mintegy 80 ezer algériai, horvát, spanyol, olasz, marokkói, portugál, szerb, tunéziai és török gyereket érintő ELCO néven ismert nyelvoktatási program beszüntetése. Ez a program 1977 óta működik, és lehetővé tette a bevándorlók gyerekeinek, hogy a közoktatás keretében a család eredeti nyelvét elsajátítsák és kultúráját megismerjék.

Macron szerint erre ma már nincs szükség, és gátolja a programban részt vevő gyerekek integrálódását. Plusz az iszlamista szeparatizmust táplálja. Egy pedagógus szakszervezeti felelős a France Culture mikrofonja előtt megcáfolta az elnök érveit és bírálta ennek a programnak a leállítását. Pedagógiai jelentőségét hangsúlyozta, majd megemlítette, hogy ez, a program többi intézkedéséhez hasonlóan, Marine le Pen pártja, a Rassemblement National (alias Front National) programjában szerepel immár évek óta.

Címlapkép: (forrás: Macron facebook-odala)