Még a fiatalok is emlékezhetnek arra, amikor egy bő évtizeddel ezelőtt megjelentek az első, mai értelemben vett okostelefonok. Alig tizenhárom éve, 2007 januárjának elején jelentette be az Apple az első iPhone-t, és akkor még senki nem sejthette, hogy milyen jelentős változásokat hoz majd az új eszköz a világban. Alig néhány év telt el, és elkezdtünk telefonon levelezni, csetelni, vásárolni, navigálni, filmet nézni, bankolni, fényképezni és számtalan egyéb tevékenységet végezni.

Többek között ez a forradalom emelte fel az amerikai nagyvállalatok új, minden korábbinál nagyobb generációját, mint az Apple, a Google vagy az Amazon, és hozott létre milliónyi új munkahelyet az USA-ban és a világ más részein. Az Egyesült Államok globális hatalmának egyik fő forrása az ehhez hasonló, a világtrendeket meghatározó technológiai újítások sorozata volt az elmúlt évszázadban, de most feltűnt egy új kihívó: Kína.

Az ötödik generációs, azaz 5G technológiával és a kínai Huawei vállalattal kapcsolatban kitört nemzetközi konfliktus látszólag „csak” az információbiztonságról, kémkedésről és a pénzről szól, pedig mindez egy komplexebb folyamat része.

A nagyhatalmak felemelkedéséhez mindig is jelentősen hozzájárult technológiai fejlődésük, amely a világ élvonalába repítette gazdasági és katonai teljesítményüket. Amikor két brit, James Watt és George Stephenson feltalálta a gőzgépet, illetve a gőzmozdonyt, nem sejthették, hogy fejlesztésük hány más iparágat forradalmasít, és milyen jelentős mértékben járul majd hozzá a Brit Birodalom világhatalommá válásához.

A nagyhatalmaknak azonban makacs szokásuk, hogy idővel elbuknak, és helyüket új birodalmak veszik át, amihez nagyban hozzájárul túlzott önbizalmuk, túlterjeszkedésük vagy éppen technológiai elkényelmesedésük. Természetesen ezernyi más változó is közrejátszik a történelem alakulásában, mégis szimbolikus jelentőségű, hogy míg a gőzenergia ipari méretű hasznosítása két brit nevéhez fűződik, addig a következő paradigmaváltó ugrást már két német, Rudolf Diesel és Nikolaus August Otto érte el.

A szakirodalom az ilyen jellegű változásokat szokta a későn jövők fejlődéseként (latecomer development) leírni, amelynek lényege, hogy az arra hajlamos és alkalmas feltörekvő országok először átveszik az akkor létező legfejlettebb technológiákat, így az innováció és fejlesztések költségeit jelentős részben megspórolva gyorsabban zárkóznak fel a világ élvonalához. Később erre építve új technológiákat hoznak létre, és így vezetővé válhatnak azokon a területeken, amelyek még a kor fejlett országai számára is újdonságot jelentenek.

Kína hasonló utat járt be az elmúlt negyven évben, a Teng Hiszao-ping által 1979-ben meghirdetett Reform és Nyitás politikájának egyik fő célkitűzése volt a fejlett külföldi technológia és tudás Kínába csábítása, és erre építve kínai nemzeti bajnok nagyvállalatok felnevelése. Persze lehet azon vitatkozni, hogy az ide vezető úton alkalmazott kínai eszközök, mint például a kényszerített technológia-transzfer vagy éppen nettó ipari kémkedés és másolás mennyire volt etikus vagy jogszerű, a tényeken mindez nem változtat, a Kínai Népköztársaság számos területen felzárkózott az élbolyhoz.

A mai kínai állam is pontosan érti, hogy az ország további növekedéséhez és valódi globális nagyhatalommá válásához elengedhetetlen immáron a saját, belső eredetű innováció erősítése, így a Hszi Csin-ping elnök-pártfőtitkár nevéhez fűződő „Made in China 2025” program éppen azokat a területeket jelölte ki a fejlesztések fő célpontjául, amelyek gyakran a fejlett Nyugat számára is viszonylag újak.

Kína tudatában van annak, hogy aligha versenyezhet például a német autóipar hagyományaival az évtizedek óta csiszolt robbanómotorok terén, viszont sikereket érhet el az olyan, éppen most kialakuló piacokon, mint az elektromos autók világa. Állami támogatásokkal sikerült is létrehozniuk a világ legnagyobb elektromos jármű piacát, ahová még az amerikai Tesla is igyekszik minden erejével betörni, miközben a kínai riválisok is szépen növekedtek az elmúlt években.

Ennél is látványosabbak a kínai sikerek a mobiltechnológia terén. Míg alig néhány évvel ezelőtt megmosolyogtuk a Huawei kezdeti próbálkozásait a mobiltelefonok piacán, addig mára a világ második legnagyobb gyártójává nőtte ki magát a kínai óriás. Igaz, Washingtont nem elsősorban a Huawei mobiltelefonjainak sikere, sokkal inkább a hálózati eszközök és infrastruktúra terén elért versenyelőnye zavarja.

Márpedig ezen a téren komoly az USA lemaradása. Az Egyesült Államok már a harmadik és a negyedik generációs rendszerek kiépítésében is az európai vagy kelet-ázsiai országok mögé szorult, igaz, hogy ez utóbbiak  jórészt szövetségesei és világpolitikai szempontból másodrangú játékosok voltak.

Most azonban egy, az USA szempontjából a Szovjetunió óta a legnagyobb kihívást jelentő hatalom, Kína az, amely lépéselőnyre tett szert, ráadásul éppen az amerikai szövetségesek számára építené ki a negyedik ipari forradalom egyik sarokkövét jelentő 5G hálózatokat. Az amerikai cégek viszont nem rendelkeznek még ezzel a technológiával, nem képesek alternatívát nyújtani.

De miért is olyan fontos az 5G? Ezt ma még nehéz felmérni pontosan, de abban minden szakértő egyetért, hogy egy új világot hoz majd el, nem is elsősorban a mindennapi élet, hanem sokkal inkább az ipari termelés és az információs hálózatok terén. Kiegészülve a mesterséges intelligenciával, a dolgok internetével (IoT) és az automatizáció, illetve robotizáció új, fejlettebb formáival, az 5G a negyedik ipari forradalomban élen járó országok számára hatalmas, akár behozhatatlan előnyt is jelenthet a 21. század következő évtizedeiben.

Ahogy egy bő évtizeddel ezelőtt még nem lehetett felmérni az okostelefonok okozta piaci átalakulásokat, úgy ma is csak annyit sejthetünk, hogy az elődjénél százszor gyorsabb 5G is átalakíthatja a termelés, közlekedés, városszervezés és megannyi más terület működését.

Nem csoda, hogy Kína a fentebb említett többi szférában, sőt a kvantumtechnológia terén is gőzerővel folytatja a fejlesztéseket, hiszen a harmadik ipari forradalmat már nem nyerheti meg, de a negyedikkel új játszma kezdődik. Márpedig Kína hatalmas és folyamatosan növekvő belső piaca előnyt jelent Peking számára, hiszen már ma is igyekeznek a nyugati vállalatok megfelelni az ottani elvárásoknak, akár a kultúra, akár a technológiai sztenderdek terén.

Az 1970-es években sok szempontból hasonló harc dúlt a videomagnók piacán a VHS és a Betamax között. Bár a Sony által gyártott Betamax jobb képminőséget garantált, a JVC felismerte, hogy az amerikai piacon fontos a minél hosszabb felvételi idő (állítólag az amerikai futballmeccsek hossza miatt), így hamar piaci előnyre tett szert. A hatalmas amerikai piac méretgazdaságosságnak köszönhetően később az egész világon le tudta nyomni a gyártási költségeket, és ezzel megnyerte a formátum háborút.

Ma egyre inkább a még az amerikainál is sokkal nagyobb kínai piac diktálja az irányvonalat, márpedig, ha Kína szabhatja meg az 5G technológia globális technológiai sztenderdjeit, az igen érzékenyen érintheti az Egyesült Államok befolyását, hiszen az tud több terméket és szolgáltatást eladni, aki diktál. Márpedig Kína 2019 novemberében bejelentette, hogy már a 6G technológia kutatását is megkezdte.

Mindeközben Washington erőből próbálja lenyomni saját szövetségesei torkán a Huawei bojkottját, különböző szankciókkal fenyegetve őket, ha nem igazodnak az amerikai elvárásokhoz. Tekintve, hogy még legközelebbi partnerei, így az Egyesült Királyság vagy az Európai Unió országainak nagy része sem hajlandó kizárni a kínai céget saját piacairól, ez a taktika nem tűnik célravezetőnek.

Az Egyesült Államoknak sokkal inkább arra kéne fókuszálnia, hogy megerősítse saját ipari innovációit, fejlessze oktatási rendszerét, csökkentse társadalmi igazságtalanságait, új szövetségeket kössön, és mindezzel újraélessze megtépázott nagyhatalmi képességeit, mint ahogy tette azt már többször az elmúlt évszázadban. Ezzel szemben félő, hogy Donald Trump újabb négy évig folytathatja eddigi konfrontatív politikáját, amelynek paradox következménye sok választóját meglepné: Make China Great Again!