A Pénzügyminisztérium válasza a cikk végén olvasható.

A kormány indoka, miszerint a „potyautasok” évi 6,6 milliárd forint kárt okoznak a TB-járulékot nem fizetők a rendszernek, jó háromszoros túlzás, derült ki miután Lukács László György, a Jobbik országgyűlési képviselője közérdekű adatigényléssel kikérte a vonatkozó adatokat – írja a Népszava.

Amennyiben az adatok helyesek, az azt jelenti, hogy a kormány amellett, hogy a járulékot ilyen-olyan okból nem fizetők – jellemzően a társadalom legszegényebb tagjai – ellen hangolt, még jócskán el is túlozta az okokat.

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (NEAK) kikért adatok alapján 2016-2019 között évente átlagosan 400 ezer piroslámpás páciens, vagyis olyan, az állami ellátórendszert igénybe vevő beteg volt, akikről jelenleg nem tudni, hogy díjhátralékuk volt, vagy adminisztratív hiba, esetleg más ok miatt jelzett be a rendszer.

Mindenesetre az bizonyos a lap szerint, hogy miközben Izer Norbert államtitkár 6,6 milliárdos kárt emlegetett, a valós hiány még a 2-2,2 milliárdnál is kevesebb lehet, tekintve, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak kötelessége behajtani az elmaradt befizetéseket biztosítatlan páciens ellátása után.

A NEAK adatai szerint ráadásul egy piros lámpásra átlagosan 5.200-6.300 forintot költött, ami kevesebb, mint egy havi 7.710 forintos egészségbiztosítási csekk összege – mindazonáltal a NAV állítása szerint nem rendelkezik olyan adatokkal, melyekből kiderülne, hány egészségügyi járulék-hátralékos van az országban. Ahogy az is igaz, hogy az egyes betegek ellátásának költsége között igen nagy lehet a szórás – azonban az is, hogy a társadalombiztosítási rendszer épp azt a célt szolgálná, hogy a társadalom tagjai lehetőségeiknek megfelelően járuljanak hozzá a társadalom valamennyi tagjának egészségügyi ellátásához.

Ebből a rendszerből zárná ki a kormány intézkedésével a társadalom egy részét, akik között statisztikai alapon is kell hogy találjunk olyanokat, akik heppből vagy kétes megfontolásokból nem fizetnek TB-járulékot, azonban akiknek három, vagy több hónapos hátralékuk van, jellemzően csekély anyagi lehetőségeik miatt vannak ebben a helyzetben.

A Népszava szerint a nem biztosítottak között nagyjából negyvenezren vannak, akiknek nincs Magyarországon állandó lakcímük, ők jelenleg ha akarják se tudják fizetni a járulékot. Emellett a fiatal felnőttek ötöde nincs biztosítva, 23-40 év között 10, 40-60 között pedig hat százalék nincs biztosítva, és felülreprezentáltak a sérülékeny csoportok. Összességében nagyjából 600 ezer embernek, a magyar társadalom uszkve hat százalékának nincs jelenleg biztosítása.

A TB-törvény újabb lépést jelent az egészségügy polarizálódása felé, tekintve, hogy miközben a jómódúbb embereknek lehetőségük van igénybe venni a magánegészségügyi szolgáltatásokat – nem egy esetben az állami fenntartású intézményekben berendezett rendelőkben – a kormány ahelyett hogy a legszegényebbek ellátását más forrásokból finanszírozná, épp őket bünteti nyomorúságos helyzetük miatt.

Miközben Gulyás Gergely miniszter megvédte a törvényt, nagyjából azzal a komplex érveléssel amit az „akinek nincs semmije, annyit is ér” és a „nincs ingyenebéd” szerelemgyermekeként értelmezhetünk, építve a szegények és még szegényebbek közötti feszültségekre, mondván

„Aki nem fizet egészségügyi hozzájárulást, az természetesen kiesik az egészségügyi ellátásból, de úgy gondolom, hogy ez így helyes, különösen azokkal szemben, akik pedig fizetnek”

Ezeket a feszültségeket a kormány rendszeresen használja és gerjeszti, akárcsak a menekültek, cigányok, szegények, és más kiszolgáltatott csoportok ellen uszít.

Itt a Mércén is foglalkoztunk azzal, miért problémás a szabályozás, és többen tiltakoztak a szegényeket sújtó szabályozás ellen. A teljesség igénye nélkül felszólalt Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere, a szakszervezetek, valamint a Magyar Orvosi Kamara, és rajtuk kívül is kismillió közszereplő és szervezet fejezte ki nemtetszését.

A törvény értelmében akinek három hónapja, vagy hosszabb ideje húzódó TB-tartozása van, annak az egészségügyi ellátásának költségeit piaci áron kellene megtérítenie, ezzel szemben a jelenlegi gyakorlat szerint a NAV a hátralékot hajtja be.

Emiatt különösen a legszegényebbek eshetnek el az orvosi ellátástól, aminek helyességét a kormányzat vulgár-morálfilozófiai megfontolásokkal és egy kisebb, vidéki stadion árával indokol, amivel a „potyautasok” megkárosítják az államháztartást. Utóbbi adat a Népszava szerint ráadásul kozmetikázott.

Ahogy a Jobbikos Lukács a lapnak fogalmazott,

„a fenti adatok alapján a kormánynak vissza kellene vonnia a júliustól hatályossá váló szabályozást. Egyértelmű, a kormánynak fogalma sincs arról, hogy valójában hányan eshetnek ki akár önhibájukon kívül is a térítésmentes ellátásokból. Arról nem is beszélve, hogy hatmilliárdos »károkozásról« beszélnek, miközben a NEAK adatai szerint ez az összeg alig több mint kettőmilliárd forint. A kormány ezt a törvényt is hangulatkeltésre használta és a legelesettebbekbe rúg megint bele.”

A Pénzügyminisztérium véleménye a kérdésben a fenti cikkel szemben a következő:

„A korábbiakban közölt adatai a Pénzügyminisztériumnak tényszerűek. A cikk összemossa azt, hogy mennyibe került a NEAK szűrőjén is fennakadt potyautasok ellátása, és mennyit kellett volna fizetniük akkor, ha jogszerűen járnak el: bejelentkeznek, és épp úgy, ahogy az adófizetők jelentős többsége, ők is befizetik a költségvetést megillető közterhet, amelynek összege ráadásul az Európai Unióban az egyik legalacsonyabb ellátásért fizetendő összeg.

Az a tény – a cikk állításával szemben – semmilyen elemzési vagy összehasonlítási módszer alapján sem vitatható, hogy a NAEK által kiszűrt potyautasok közül csak azok, akik esetében az adóhivatal 2019 év elejétől szeptember 27-ig hozott jogerős határozatot, 6,6 milliárd forint közterhet mulasztottak el megfizetni. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) 2019. szeptember 27-éig 74 535 db határozatban összességében 6.640.347.500 forint összegű kötelezettséget írt elő.

A társadalombiztosítás szabályai két dolgot pontosan meghatároznak, egyrészt azt, hogy kinek, mennyi járulékot kell fizetni az egészségügyi ellátásért, másrészt azt, hogy kik azok, akiknek nem kell fizetni, mert a törvény erejénél fogva ingyenes jár nekik az egészségügyi ellátás (így például a nyugdíjasok, diákok, kismamák, munkanélküliek, szociálisan rászorultak, hajléktalanok)

Annak összemosása, hogy mennyibe került a NEAK nyilvántartásában szereplő 400 ezer piros lámpásként nyilvántartott magánszemély közül az egészségügyi ellátást igénybe vevők egészségügyi ellátása, illetve mennyi közteher nem fizettek meg, minden szakmai alapot nélkülöz. Hiszen az egészségügyi ellátásra fordított összeg nem befolyásolja a járulékfizetés összegét. Mint ahogy pl. a munkabért terhelő járulék megfizetése is teljesen független attól, hogy az államkassza mennyit fordít a magánszemély egészségügyi ellátására. Ezért nem fair az, hogy a társadalombiztosítási kockázatközösség fizető tagjai finanszírozzák a nem fizetők ellátásait is. Megjegyezzük, hogy a törvénymódosítás indoka éppen ez, a közteherviselési kötelezettség érvényre juttatása volt: akinek a törvény alapján fizetnie kell, az ne bújhasson ki a kötelezettsége alól.”