Csodásan muzsikál a magyar gazdaság, tavaly csaknem öt százalékos volt a GDP növekedése, sorra települnek Magyarországra a külföldi cégek és több százmilliárd forint be nem tervezett bevétele van a költségvetésnek – írja a Népszava.
Ez azonban a kormány adó- és költségvetési politikája miatt nem sokat segít a nép életszínvonalán.
Az Orbán-kormány adópolitikájának alapvető tulajdonsága ugyanis, hogy a jövedelmek helyett a fogyasztást adóztatják, legalábbis ez a 2010-től érvényesülő Matolcsy György nevével fémjelzett koncepció. Ennek jegyében a fogyasztást terhelő adók nőttek – az ÁFA konkrétan a legmagasabb az Európai Unióban, de világszinten is kiemelkedő, bár az eltérő országok különböző adórendszerei miatt itt nehéz egyértelmű „győztest” hirdetni.
Eközben a jövedelmet terhelő adók csökkentését is meghirdette eleinte az Orbán-kormány, azonban végül ebből egy olyan egykulcsos jövedelemadó lett, mely a magasabb jövedelműeknek kedvez a korábbi rendszerhez képest, azonban az alacsonyabb keresetűek nem jártak jobban a változtatásokkal.
Jól jártak viszont a nagy cégek, a multik – a társasági adóbevételek legutóbb 2000-ben voltak alacsonyabbak, mint tavaly, 303 milliárdot fizettek be, ami eltörpül a cégek bevételeihez képest.
Ennek oka, hogy a kormány, mely eleinte a multik ádáz ellenségeként pozicionálta magát, a korábban – árbevételtől függően – 10 vagy 19 százalékos társasági adót 2017-ben egységesen 9 százalékra vitte le, ezzel gyakorlatilag adóparadicsomi állapotokat eredményezve Magyarországon a nagy cégek számára.
Ráadásul ezen cégek adóalapja tavaly 5600-6000 milliárd forint volt, aminek az állam által beszedett 303 milliárd nagyjából mindössze öt százaléka, vagyis kisebb arány, mint a 9 százalékos vonatkozó adókulcs. Ez a lap szerint a különböző kedvezményeknek tudható be.
Ami pedig a rendszer súlyos torzulásának indikátora, hogy a különböző kisvállalati adókból 272 milliárd folyt be, vagyis a nagy cégek befizetéseivel nagyságrendileg összemérhető összeg, miközben ezen cégek termelékenysége alacsonyabb a multikénál – és jellemzően a bizonyos kedvezményekkel sem tudnak élni.
A lakossági befizetések ellenben nőttek az elmúlt időszakban. Tavaly 2698 milliárd forint folyt be aminek legnagyobb részét, 2424 milliárdot a személyi jövedelemadó tett ki, emellett 50 milliárdos bevételt jelentett a gépjárműadó, és 215 milliárdot az illetékbevételek – miközben a lakossági befizetések 2014-ben még csupán 1753 milliárdra rúgtak.
Ennél is nagyobb változás volt a fogyasztási adókból befolyó összegek növekedése: 2010-19 között 92 százalékkal, 6140 milliárd forintra nőttek.
Ez utóbbi jelenségek oka részben az elmúlt évek bérnövekedése, minek hatására nőttek a bérek után fizetett adók is, ahogy a kiemelkedően magas adókulccsal terhelt fogyasztást is húzták magukkal a bérek.
Ugyanakkor nem szabad elfeledni, hogy a magyar adóstruktúrával a rendszer leginkább a szegényeket terheli, miközben a nagy cégeknek különösen jövedelmező környezetet teremt – miközben igényeiket kiszolgálja a különböző vissza nem térítendő támogatásokkal, a munkások kizsákmányolását segítő rabszolgatörvényekkel és az olyan nehezen beárazható kedvezményekkel, mint az egyes termelők igényeire szabott infrastrukturális fejlesztések.
Ahogy a fogyasztási adók is aránytalanul terhelik a szegényebbeket, hiszen jövedelmüknek arányaiban nagyobb részét kell mindennapi fogyasztási cikkekre fordítaniuk. Ugyanez érvényes az egykulcsos jövedelemadóra is: magasabb keresetből – értelemszerűen – több marad a kereső zsebében, miközben azonos adókulccsal sújtott alacsonyabb keresetnek arányaiban nagyobb részét kell hogy mindennapi megélhetésre fordítsa a bérből élő munkás.
Eközben pedig a rendszer normatív támogatások helyett általánosságban adókedvezményekkel igyekszik a fontosnak tartott társadalmi csoportokat támogatni, vagyis minél nagyobb valakinek az adóalapja, annál többet kap az államtól gyakorlatilag. Vagyis a jelenlegi adópolitika megvalósítja a perverz újraelosztást, ami azt jelenti, hogy végső soron a társadalom fizeti a nagy cégek kedvezményeit, a társadalmon belül pedig a rosszabb keresetűek támogatják a jómódúakat a társadalmi újraelosztási rendszeren keresztül.
