A Magyar Orvosi kamara elnöksége a minap arra kérte Áder János köztársasági elnököt, hogy ne írja alá az új tb-járulékokról szóló törvényt.
Ez az a törvény, amit a héten fogadott el az Országgyűlés (sok mással egyetemben), és aminek értelmében az, aki három hónapon túl nem fizeti a járulékot, mert mondjuk munkanélküli, egyetem után még nem talált munkát vagy háztartásbeli, annak egyszerűen törölnék a TAJ-számát. Amennyiben pedig ez megtörténik, az ellátást igénybe venni szándékozó ember állami finanszírozásra jogosulatlanként jelenik meg a rendszerben, így az adott intézményben – akárcsak egy magánkórházban – piaci árat kellene hogy fizessen azért, hogy foglalkozzanak vele.
Ahogy azt korábban is írtuk: a törvény újabb lépést jelent az egészségügy polarizálódása felé, tekintve, hogy miközben a jómódúbb embereknek lehetőségük van igénybe venni a magánegészségügyi szolgáltatásokat – nem egy esetben az állami fenntartású intézményekben berendezett rendelőkben – a legszegényebbek, akiknek valóban problémát okozhat a TB-befizetése is hónapról hónapra, végképp kiszorulnak az ellátórendszerből.
Így látja ezt a nemrég új vezetőt választott Magyar Orvosi Kamara is. Mint írják:
„tapasztalatok szerint nagy számban lehetnek olyan személyek, akik tájékozatlanságuk, a hivatali ügyintézésben való járatlanságuk, a munkaadójuk hibája, vagy akár saját mulasztásuk miatt nem rendezik időben társadalombiztosítási jogviszonyukat. Az új törvény szerint az ő esetükben akár egy véletlen baleset vagy váratlan megbetegedés miatti egészségügyi ellátás is több millió forint ellátási díjat eredményezhet. Ez sokak számára megfizethetetlen kiadást, vagy az egész család szociális helyzetének megrendülését okozhatja. Ezt aránytalan következménynek tartjuk egy alig több mint 23 000 forintos fizetési kötelezettség elmaradása miatt.”
Megkérték tehát a köztársasági elnököt, hogy – mintegy utolsó mentsvárként – ne írja alá a törvényt.
Túl azon, hogy egy ilyen, tízezrek életét veszélyeztető, és a társadalmi egyenlőtlenségeket a végletekig feszítő törvény megszavazása után minimum tiltakozniuk kéne mindazoknak, akik hisznek még a jogállamiságban, és a demokratikus értékekben (azzal együtt, hogy a közhatalom gyakorlóinak az őket megválasztó állampolgárok érdekeit kell mindenkor a szemük előtt tartaniuk munkájuk során), kérdés, mi értelme van még egyáltalán Áder Jánoshoz fordulni egy ilyen ügyben?
Áder János köztársasági elnök az elmúlt években egy dolgot bizonyított be csupán: hogy aláírni azt nagyon tud.
Bőven a teljesség igénye nélkül álljon itt emlékeztetőül néhány példa, amikor Áder nekifutásból aláírt törvényeket:
- Ott volt például a Taigetosz-törvény, ami ellen akkora szakmai és szülői tiltakozás volt, hogy még maga Áder is magyarázkodott miatta. A köznevelési törvény legújabb fazonírozása után már ez sem történt meg, csak az aláírás, tiltakozás ide vagy oda.
- A vizek megóvásáért oly bátran fel-felszólaló Áder volt az is, aki gond nélkül aláírta a paksi atomerőmű bővítéséről szóló törvényt. Erről szigorúan csak annyit szólt: „sem petíciók, sem utcai demonstrációk, sem zsarolás, sem nemzeti zászlónk túszul ejtése nem téríthetnek el”.
- Nem mondhatni, hogy a CEU-ellenes törvény elfogadása zavartalan lett volna, elég csak a többtízezres tüntetésekre gondolni. Ádert nem hatotta meg – aláírt.
- És ugyanez történt az MTA kutatóhálózatainak szétverésekor is.
- Nem volt baja a köztársasági elnöknek a Stop Soros törvénycsomaggal sem, ráadásul ugyanazzal a lendülettel szignózta a hetedik alaptörvény-módosítást is, melyben rögzítésre került az is, hogy Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be. Mindezt egyetlen szó nélkül.
- És ne felejtkezzünk el a slusszpoénról sem: miután tavaly december 20-án Áder lazán odakanyarította a nevét a rabszolgatörvény alá, sikerült még áldott karácsonyt is kívánnia a munkavállalóknak.
Köszönjük szépen, köztársasági elnök úr.
Ja, de mégsem ez a slusszpoén, hanem az, hogy Áder nem mindent ír alá mégsem. Idén is volt olyan törvény (1 darab), amit visszaküldött megfontolásra, ráadásul épp a véghajrában, amikor szakmányban szavazták meg a kétharmados törvényeket. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a jogszabály egyik módosító indítványát, a bírói fizetésemelésről a Fidesz magyarázata szerint technikai okok miatt nem szavazták meg a nagyobbik kormánypárt képviselői közül sem a legtöbben(magyarán félrenyomtak). Persze Áder nem erre hivatkozott, hanem többek közt arra, hogy „a javaslat vitája során több, megalapozott kifogás fogalmazódott meg”.
Viszont köszönhetően a szerencsének, és a szemfüles Ádernek rendkívüli ülésnapon, december 17-én lehet újra szavazni majd a törvénymódosításról.
Áder más, megalapozott kifogásokat nem fontolt meg ennyire alaposan – így nem is küldte vissza sem a tb-járulékokról szóló törvényt, sem azt, ami gyakorlatilag elnémítja az ellenzéki képviselőket és ellehetetleníti a munkájukat, de nem tiltakozott a városi önkormányzatok jogköreinek további csorbítása miatt sem, vagy mert a Médiatanácsba megint csak fideszes jelölteket választottak be.
És persze még egy sor más miatt sem.
De visszatérve a tb-törvényre: a helyzet az, hogy előre láthatóan is épp a szegényebb, kiszolgáltatottabb emberek helyzetét fogja tovább súlyosbítani ez a rendelkezés. És persze kérheti a Magyar Orvosi Kamara Ádertől, hogy ne írja alá a törvényt, mindannyian tudjuk, hogy a köztársasági elnök tolla nem szokott megremegni. Ami őszintén meglepő ebben a történetben az az, hogy ezen a nem igazán erős kiálláson túl úgy tűnik, hogy sokakat megérintett volna a jövő nyáron életbe lépő törvénymódosítás.
Pedig ha valami, akkor ez kéne, hogy kicsapja a biztosítékot. Annyian és annyiszor beszéltek már az egészségügy katasztrofális helyzetéről. Hogy milyen kórház kell, hány CT, meg miféle ellátórendszer, és mennyit kéne erre költenie a kormánynak.
