Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az SPD új vezetése szakítópróbára hívja Merkelt

#Eskabolation. Ezzel a szokatlan hashtaggel biztatták támogatói az új társelnökök kacskaringós útját a Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) vezetéséért folytatott küzdelem hajrájában. A szót a két új pártelnök, Saskia Esken és Norbert Walter-Borjans nevéből alkották a páros támogatói, akik a Németországi Szociáldemokrata Párton belüli konfliktusok élezését, a reformok eszkalációját remélik az új vezetőktől.

Saskia Esken és Norbert Walter-Borjans az SPD 2019. december 6-i pártkongresszusán (kép: SPD facebook)

Esken és Walter-Borjans péntek óta már hivatalosan is a németországi szociáldemokraták új elnökei, a hétvégi pártkongresszus 75,9, illetve 89,2 százalékát sikerült megnyerniük, miután a párt tagsága szűken, de melléjük állt a novemberi pártszavazáson a „csak így tovább” politikáját képviselő nagykoalíciós pénzügyminiszter és alkancellár Olaf Scholz-cal szemben. Küldetésük egyszerűen megfogalmazható: kimenteni az SPD-t az egyre mélyülő szavazati gödörből. 2017-ben ugyanis, a szövetségi parlamenti választáson a második világháború óta legrosszabb eredményét érte el a történelmi párt (20.5%), amely azóta is egyre csak süllyed a kutatásokban, ami a tartományi választásokon és az Európai Uniós választáson (15.8%) is megmutatkozott, melyet követően nyújtotta be lemondását Andrea Nahles, a párt előző elnöke. A tisztújítás előtti utolsó mérésekben a pártot 13-15%-ra tették a kutatók, a csökkenő szavazatszámmal együtt pedig annak a reménye is csökken, hogy valaki egyszer megmentheti még az SPD-t.

Új szelek

Az új duó megválasztása önmagában szakítást jelent a párt eddigi hagyományaival, kezdve azzal, hogy a tagság választotta ki őket kilenc lehetséges páros közül. Az egyszerű tagokat idén először vonták be az elnökválasztási folyamatba (erről itt írtunk bővebben). További reform, hogy az elnöki tisztséget ezentúl a baloldali liberális Zöldek és a radikális szociáldemokrata die Linke példáját követve párok töltik be – a megválasztott elnökség eddigi fellépései során egy új, kooperatív vezetési stílust igyekezett bemutatni.

Ennél lényegesebb, hogy Esken és Walter-Borjans jóval balra áll a pártot az elmúlt évtizedekben vezető politikusoktól, és attól a politikától, amelyet az utóbbi hét évben az SPD a kereszténydemokrata CDU/CSU-val nagykoalícióban, Angela Merkel kancellár árnyékában, a konzervatívokkal egyezkedve folytatott.

A szociáldemokrata kabinetek az elmúlt években kevés meghatározó döntést hoztak, és inkább a párton belüli viták voltak látványosak, miközben a német társadalom egyre polarizálódik a menekültkérdés körül, és a szegények és gazdagok közti szakadék egyre szélesebb.

Hogy csak két novemberi törvényalkotási folyamatot említsünk: a szociálpolitikában a koalíció megszavazta az alapnyugdíjat, mely 2021-től segítene a szegénységben élő nyugdíjasoknak. Egy másik nagyobb horderejű döntés a kormány klímacsomagja volt, mely azt tűzi ki célul, hogy Németország 2030-ig 55 százalékkal csökkentse széndioxid-kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Mindkét döntés fontos, és alapjában előrelépés a korábbi helyzethez képest, a baloldali szavazóbázis elvárásaitól azonban az SPD többi kormányzati eredményéhez hasonlóan messze elmaradnak. A klímacsomagot a baloldalon leginkább „klímacsomagocskának” szokás becézni – így tett Esken és Walter-Borjans is.

A páros azzal keltett egyesekben reményt, másokban iszonyt, hogy a kampány során egyenesen az SPD nagykoalícióból való kilépését javasolta, ami új választásokat is jelentene. Egy másik hashtag jut erről eszünkbe – a #NoGroKo. Ezzel az SPD fiatal tagozatának (JuSos) elnöke, Kevin Kühnert próbált még 2018 elején mozgósítani az ellen, hogy az SPD ismét egy viszonylag előnytelen koalíciós kormányzásba kezdjen a 2017-es választás után. (Erről itt számoltunk be.) Kühnert be is állt a kampány folyamán a duó mögé, és a saját kisugárzásával húzta a korábban eléggé „no name”-nek számító párost. Sokan a fiatal nyugat-berlini politikust vélik az új pártvezetés mögötti valódi stratégának. Az mindenesetre valószínű, hogy a népszerű és energikus JuSos vezető támogatása nélkül nem győzhettek volna Borjansék.

A két politikus politikai pozícióit eddigi karrierjük is megvilágítja: Walter-Borjans közgazdász, 2010 és 2017 közt a szövetség egyik legnagyobb és leggazdagabb tartományának, Észak-Rajna-Vesztfáliának volt a pénzügyminisztere, és főként az adócsalás elleni küzdelemben ért el szövetségi szinten is jelentékeny eredményeket.

Walter-Borjans neve fűződik a 2000-es évek második feléhez és a 2010-es évek elejéhez kötődő legnagyobb adócsalás elleni állami akcióhoz.

Ekkor ugyanis több tartományi kormány vásárolt meg érzékeny adatokat tartalmazó CD-ket volt banki alkalmazottaktól. Az állam ilyen módon több tízezer olyan állampolgár adataihoz juthatott hozzá, akik lichtensteini és svájci bankokon keresztül menekítették ki a vagyonukat a német adóhatóság elől. Walter-Borjans tartományi pénzügyminiszterként több ilyen CD-t vásárolt 2012-ben, és megakadályozta a német és svájci kormányok közti kétoldalú megállapodást, mely blokkolta volna az ilyen típusú üzleteket.

Borjans egy olyan igazságos adópolitika mellett is kiáll, amely a jól keresőket jobban megterheli az alacsony bevételűek javára. Esken és Walter-Borjans egyik fő javaslata egy nagyobb állami beruházási csomag, ezzel a szövetségi köztársaság szakítana eddigi pénzügyi politikájától, mely a hangsúlyt a költségvetés éves, szigorú egyensúlyára helyezi. Ez a politika határozta meg Scholz és elődje, a CDU-s Wolfgang Schäuble pénzügyminiszterségét, amiért nem csak a németországi zöld-liberálisok és baloldaliak, de a nemzetközi partnerek is gyakran kritizálták őket, hiszen a „fekete nulla” politikája az európai növekedést is visszafogja. Az új társelnökök szerint a német államnak tíz évig évente 50 milliárd eurót kellene befektetni utakba, az oktatásba és a klímavédelembe.

A baden-württembergi politikus pedig, aki 2013 óta a fekete-erdei Calw városát képviseli a szövetségi törvényhozásban, egy diplomás informatikus, aki a parlamentben főleg a transzparens digitális politika, az erősebb felhasználói jogok és adatvédelem érdekében szólal fel.

Esken a párt baloldali szárnyának, a párt nagykoalíciós stratégiájával hagyományosan kritikus Parlamentarische Linke (Parlamenti Baloldal) platform tagja, mely a konzervatív Seeheimer Kreis ellenpontja. Utóbbinak például az egykori külügyminiszter Sigmar Gabriel, az aktuális államelnök Frank-Walter Steinmeier és a 2017-es kancellárjelölt Martin Schulz tagjai.

Esken szereti hangsúlyozni, hogy sokáig betanított munkásként dolgozott, pincérként, sofőrként és csomagkézbesítőként. Ezért is fontos számára, hogy a páros kiáll amellett, hogy a jelenleg 9 eurót sem elérő minimálbér 12 euróra való emelése mellett.

Eskabolation light

A páros megválasztása utáni napokban azonban az látszik, hogy a reális #Eskabolation jelentése egyre halványodik. Ahogyan a német mondja: Nem eszik olyan forrón a levest, ahogy főzik.

Kevin Kühnert szerint, akit a december 6-án a három elnökhelyettes egyikének választottak, a pártkongresszuson bátrabb SPD-t láttunk, szerinte a párt „visszatér a szociáldemokrácia fő elveihez”, ahogy egy tv-s beszélgetőműsorban mondta. Pedig a pártkongresszuson elfogadott politikai programba a befektetési csomag és a 12 eurós minimálbér csak felpuhított formában kerültek be. Esken is visszalépett a koalícióval való szakítás követelésétől.

az SPD 2019. december 6-i pártkongresszusán (kép: SPD facebook)

Bár egyesek féltek tőle, mások remélték, hogy a pártkongresszus végére az SPD eldönti a koalícióból való kilépését, nem meglepő, hogy egy #Eskabolation light felé mutatnak a jelek. Az Olaf Scholz-ot támogató párttagok sokan vannak, és fontos pozíciókban. Ezért az új duó – vagy Kühnert-tel együtt akár triónak is nevezhetjük őket – azzal próbálkozik, hogy lágyan de határozottan balra húzza a koalíciót.

Érdemes azonban felidézni, hogy hasonlóval próbálkozott elődjuk is, Andrea Nahles pártelnök, aki szintén a koalíción belül maradva próbálta megújítani a pártot. Ő is el akart határolódni a második Schröder-kormány által az SPD-re hagyományozott szociálpolitikai megszorítócsomagtól, az Agenda 2010-től, és az SPD társadalompolitikáját ismét a munkakényszert enyhítő, feltétel nélküli szolidaritás elvére szerette volna alapozni. A pártelithez közelebb álló, korábban főtitkárként dolgozó Nahles alig több, mint egy év után feladta. Talán éppen azért, mert túlságosan a partelitbe volt beágyazva, ahol a fentebb említett Seeheimer Kreis centrizmusa a mérvadó politikai irány.

Saskia Esken és Norbert Walter-Borjans éppen relatív kívülállásukból, és a teljes párttagság által megválasztott vezetőként előzmény nélküli legitimitásukból meríthetik erejüket.

Ez adhat esélyt arra, hogy kihúzzák az SPD-t az évtizedek óta táguló lyukból, amelyikbe a párt establishmentje beleásta.

De ehhez először a kormányon és párton belüli ellenfeleikkel kell megküzdeniük. Csütörtöki reggelijüket Saskia Esken és Norbert Walter-Borjans Angela Merkel kancellárnál költötték el. December 19-re van kitűzve a találkozó a CDU/CSU pártelnökök és az SPD új pártelnöksége közt, a téma egyebek mellett a koalíciós feltételek újratárgyalásának lehetősége. Hogy a németek új választásokat találnak-e a karácsonyfa alatt, vagy egy enyhén balra húzott SPD még kihúz két évet a koalícióban, azon múlik majd elsősorban, hogy mennyire mutatkoznak rugalmasnak az Annegret Kramp-Karrenbauer CDU-, Markus Söder CSU-elnök és Angela Merkel kancellár vezette konzervatív partnerek.

Az SPD-t persze nem néhány okos húzás fogja megmenteni attól, hogy megrekedjen a hosszú 20. századi politikatörténet oldalain. Noha a lakhatási, létbiztonsági és klímaválságon keresztül Németországban is jelentkező társadalmi kihívásokra érzékenyebb vezetés valószínűleg feltétele annak, hogy a párt hosszú távon meghatározó erő maradjon, azt is látni kell, hogy a párt válsága alapvetően strukturális.

A párt hagyományos szavazóbázisa – az összes nagy európai balközép párthoz hasonlóan – a huszadik század folyamán a tömegtermelésen keresztül integrálódott dolgozói réteg mint társadalmi osztály alapvető változásokon ment át. A balos szavazókért folyó versenyben pedig több fronton is kihívói akadnak a pártnak. A feladat nehézsége a klímacsomag és az alapnyugdíj-vita kapcsán is kiütközött: a (főképp nyugati) nagyvárosi életmódliberalizmus képviselői számára egyértelműbb választásnak tűnnek a klímavészhelyzet elleni fellépésben is hiteles és helyenként radikálisabb fellépést sürgető Zöldek, balról pedig a kormányzás kompromisszumaiban kevésbé megkopott radikális szociáldemokrata die Linke halássza el a liberális, zöld és szocialista szavazókat.

Címlapkép: Angela Merkel facebook-oldala