Kedden megérkezett Greta Thunberg 3 hét hajóút után Lisszabon, Portugália kikötőjébe, hogy innen utazzon tovább szerdán Madridba a COP25-re, azaz az ENSZ 25. Klímacsúcsára, ahol a fő téma a szén-dioxid kibocsátás és a szén-dioxid piac átgondolása lesz.

Greta Thunberget a lisszaboni kikötőben egy kisebb tömeg várta, ahol a portugál parlament majdnem minden pártjának a képviselője is megjelent. Az eseményt a Greve Climática Estudantil, azaz a portugál Diákok Klímasztrájkja nevű csoport szervezte. Ezzel önmagában még nem is lenne baj, azonban azzal már inkább vannak problémák, ahogyan a portugál hálózat és a világon nagyon sok ember tekint Gretara a médiának köszönhetően.

A Greve Climática Estudantil Facebook oldalán például majdnem minden posztjánál a #MakePortugalGreta hashtaget használja, ami több sebből is vérzik. Már önmagában az elég rosszul hangzik, hogy kísértetiesen összecseng a Donald Trump által előszeretettel használt „Make America Great Again”-nel, ráadásul egy olyan országban, ami nem kevés gyarmattal rendelkezett nem is olyan régen. De azzal is nagy problémám van, hogy mit akar ez jelenti? Mit jelent az, hogy Portugália legyen Greta?

Greta Thunberg egy 16 éves aktivista, aki egy nagyon jó ügy érdekében áll ki nap mint nap különböző döntéshozó testületek előtt, a médiában, tüntetéseken. Ezzel nincs is gond. De mi van Greta Thunberg mögött? Van-e egy tényleges mozgalom? Miért rá figyelünk? Mit várunk tőle? Miért gondoljuk, hogy ő majd megold mindent? Van-e egyáltalán megoldási javaslata? Van-e legitimitása? Szükségünk van-e egy újabb hősre, messiásra, aki majd megvált minket?

Kétségtelen, hogy rengeteg fiatal aktivizálódott az elmúlt pár hónapban és lett részese többek között a Fridays for Future mozgalomnak világszerte és kétségtelen, hogy ebben nagy szerepe volt Greta Thunbergnek. Azonban Greta Thunberget a média kapta fel és kvázi tette őt egy PR-termékké. Rengetegen küzdöttek, tüntettek, emeltek szót már korábban is a klímavészhelyzet kapcsán. Diákok, fiatalok, őslakosok, celebek. Voltak, akik az életüket kockáztatták vagy vesztették az Amazonas megmentéséért folytatott harcban, de van olyan celeb is, mint Leonardo Di Caprio, aki évek óta szívügyeként tekint erre a témára és rengeteg megszólalása, filmje volt a témában. Ott vannak a tudósok is, akik évek óta kongatják a vészharangot, és mégsem kapott senki ekkora figyelmet.

Greta Thunberget valamiért felkapta a média, volt egy jó sztorija, egy 15 éves lány, aki inkább kihagyja a sulit és elszántan, kitartóan egyedül tüntet, hogy megmentse a Földünk és olyan, mint mi, azaz mint a nyugati világsajtó nagy része, fehér, középosztálybeli, tudunk vele azonosulni, ő a mi hősünk, ráadásul gyerek és nő. Pedig vannak, akik sokkal többet tettek már le az asztalra, vagy akik sokkal inkább áldozatai a klímavészhelyzetnek, mint Greta Thunberg. Gondoljunk csak a klímamenekültekre vagy a legszegényebb rétegekre.

De még ezzel sem lenne baj, ha közben egy valódi mozgalom épülne fel és nem egy egyszeri lelkesedési hullám maradna a Greta Thunberg-jelenség.

Vannak országok, ahol tényleg elkezdett kiépülni a mozgalom a klímaváltozás kapcsán, de a legtöbb helyen vagy 1-2 lelkes aktivista szervezi a tüntetéseket, tényleges mozgalom nélkül, vagy már létező civil szervezetek segítségével szerveződik a tüntetés, vagy maga az éppen regnáló kormány/miniszter támogatja a tüntetéseket mozgósító posztban. Tényleges mozgalomról, hálózatról, ami több ezer tagot számlál országonként, nem igazán beszélhetünk a legtöbb esetben, és ez probléma.

Az is problematikus, hogy míg a mostani eseményeket egy globális mozgalomnak hívjuk, addig ennek a globális mozgalomnak nincsenek helyi vezetői, döntéshozói, akik találkoznának időnként, irányt mutatnának és ideológiát alkotnának a mozgalom számára. Persze vannak követelések világszinten, hogy legyen klímavészhelyzet kihirdetve mindenhol, csökkentsék a szén-dioxid kibocsátást, hogy zárják be a szénbányákat, stb.

Azonban nagyon sok helyen olyan üzenetek jelennek meg a tüntetéseken, amelyek az egyénre és az egyéni felelősségre fókuszálnak: Legyél vegán, ne használj műanyagot, stb. Ez persze fontos, és az is fontos, hogy mindannyian környezettudatosan éljünk, de még mindig nem az egyének fogyasztási szokásaival van a legfőbb probléma, hanem a multicégekkel, akik a leginkább szennyezik világunkat, és a kormányokkal, akik ezt hagyják pusztán a neoliberális gazdasági érdekek miatt, a profit- és tőkeorientált világberendezkedésünk miatt.

És amíg ezek a multicégek – egyes esetekben állami mamutvállalatok – nem hagyják abba a környezetszennyező tevékenységüket, addig komoly változást akkor sem fogunk elérni, ha babcsírán élünk.

Ezenkívül a legtöbb országban hiányzik a mozgalomból az embertársainkkal való szolidaritás. Lehet csúnya szemmel nézni azokra, akik nem vegánok, de vegánnak lenni jelenleg középosztálybeli luxus. Amíg az egészséges és bioélelmiszerek ára az egekben van, nem várhatjuk el azoktól, akiknek a mindennapi étkezés is problémát jelent, hogy a bioterméket válasszák az olcsóbb csirkehús helyett. Ezenkívül arra is érdemes odafigyelni, hogy mit eszik az ember, és inkább a lokális fogyasztást ösztönözni, mint a vegánságot, mivel teljesen mindegy pl. az Amazonas szempontjából, hogy az avokádóföldek miatt, vagy a szarvasmarha-tenyésztés miatt vágják ki a fákat.

Nem beszél a mozgalom a klímamenekültekről sem, így épp azokról esik kevés szó, akik nap, mint nap fulladnak bele a tengerbe. Nagyon kevés szó esik például a munkásokról, akiknek új életpályamodellre lesz szüksége, ha bezárják a szénerőműveket és bányákat. De ugyanígy nem követeljük világszinten, vagy az uniótól, hogy dolgozzon ki menekültpolitikát a klímamenekültek kapcsán. És ebben az esetben nem csak arról beszélünk, hogy Afrikából emberek tömegei elindulnak északra, hanem hogy ha Amszterdam víz alá kerül, akkor emberek tömegei indulnak majd el Dél-Hollandiába, Németországba. Donald Trump és Orbán megoldása, hogy falakat emelünk, az nem fog segíteni, persze körbevehetjük Amszterdamot is falakkal, és végignézhetjük, ahogy fél Hollandia megfullad, de talán ennél egy kicsit humánusabb megoldás kell.

Összegezve: ennek a klímamozgalomnak még nagyon sok hiányossága van és nagyon kezdetleges még szervezetileg. Ha pedig ez nem változik, akkor nem lesz növekedési lehetősége és nagyon könnyen el is halhat.

Szeptember 27-én fantasztikus volt nézni, hogy mennyien mentek az utcára az egész világon, és most november 29-én is rengetegen voltak a tüntetéseken, de a szeptemberihez képest sajnos a létszám jócskán csökkent.

Ezért van szükség arra, hogy ne csak tüntetések szerveződjenek, ne csak Greta Thunberg legyen az ikon, aki egyébként nem mond semmi újat, azon kívül, hogy hallgassunk a tudósokra.

Szerveződni kell, hálózatot kell építeni, és kell egy tiszta ideológia a mozgalom számára, ami szolidáris embertársainkkal is és képes megszólítani azokat a tömegeket, akik a leginkább elszenvedői a klímaváltozásnak, mert egyelőre még mindig a saját fehér középosztálybeli buborékunknak beszélünk.

Greta Thunberg sem lesz érdekes örökké a sajtónak, és ha eltűnik a képernyőről, akkor mi marad, ha nincs hálózat?

Tehát ne Greta Thunbergtől várjuk a csodát, mert egyik diák sem kevesebb nála, aki kihagyott egy pénteket a klímasztrájk miatt, és Greta Thunberg nem több azoknál, akik az életüket kockáztatják nap mint nap Dél-Amerikában vagy Afrikában, hogy erdőket vagy állatfajokat mentsenek meg. A kulcs a mozgalomban, a hálózatban, a szervezettségben van, és akkor lehet a döntéshozókat térdre kényszeríteni, hogy tényleges lépeseket tegyenek a klímavészhelyzet elhárítása érdekében.