Úgy tűnik, hogy múlt héten Novák Katalin szociális- és családügyi államtitkár vált a Fidesz új trendfelelősévé. Nemcsak a Fidelitas szombati tisztújítóján slammelt és „OK, boomerezett” egy jót, miután ott egyik helyettes államtitkárát, Illés Boglárkát a kormánypárti ifjúsági szervezetének élére nevezte ki, ma bejelentette, a még diploma előtt álló, 22 éves elemző, Rácz Zsófia lesz az új ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkár.
Mivel Rácz még csak 22 éves, ezért külön hírként járta be ma a magyar sajtót, hogy kedvéért a kormány törvényt is módosít, amelynek értelmében immár nem kell majd diploma az ilyen szintű kormányzati pozíciók betöltéséhez, mint feltétel.
Noha ezen már sokan élcelődtek, valójában tényleg van logika abban, hogy egy kormányzati posztra, amely az ifjúságért felelős, egy huszonéves nőt nevezzenek ki. Mi tagadás, éppen a Fidesz által kialakított kormányzati rendszerben lehet ennek szimbolikus jelentősége. Ugyanis nemcsak a mostani kormánynak van csupán két női minisztere (a Trócsányi helyébe lépő másik közönségkedvenc, Varga Judit mellett a környezetében immár botrányokkal is összefüggésbe hozott Bártfai-Mager Andrea), de alsóbb, államtitkári szinten is ugyanilyen ritka az, hogy nem legalább középkorú férfi a döntéshozó.
Éppen ezért van jelentősége a kinevezésnek, amelyhez, a slam-előadástól alig eltérő módon, a közösségi médiában is nagy feneket kerített Novák: külön fotóval és bejegyzéssel ünnepelte új munkatársát.
Ebből már kisebb utánajárással ki is következtethető, miről is van szó itt. Nemrégen, egészen pontosan az október 13-i, bevallottan kudarcos fideszes önkormányzati kampány óta ugyanis a kormányzati kommunikációnak van egy egyre erősebb vonulata, amely szerint végre „érdemben kell nyitni” a fiatalabb és a női szavazók felé is. Varga Judit igazságügyminiszter kinevezése és eskütétele után a média már be is mutatta azt a módot, ahogyan a miniszterségre készülő ifjú pártkáder nagyon aktív és sokak által követett Instagram-fiókot nyitott, azt komoly energiabefektetéssel, például focis és családi képekkel tekintélyes méretűvé építette.
A családpolitikai őskonzervatív manőverek mellett pedig maradt erre ideje Novák Katalinnak is.
Nincs mese, a liberális feminizmus és a annak elég felszínes követelései (több női beszélő fejet a parlamentbe) Justin Trudeau 2015-ös, látványos csoportképeitől elkezdve, az időről időre vírusként a magyar neten is tovaterjedő svéd kormány számos nőt felvonultató csoportképein át végül megérkezett a magyar kormány kommunikációjába is. Mindenki láthatja, Kövér László ide, Szakács Árpád oda, mi a modern, mai városi szavazóra is odafigyelünk.
Persze ezt a hatást és a pozitív tartalmakat erősíti az a kényszeres utálkozás is, amit az antiorbánista netezők most például Rácz Zsófia kapcsán bemutattak: nevetnek azon, hogy huszonkét évesen még nem diplomás (hogy is lehetne az?), felhozzák hogy kormányzati elemzőcégnél dolgozott (holott nyilván megszokhattuk, hogy ezek a káderképzők a kormányzati munka előszobái), és a tömeges kritikahalmazzal, reakcióáradattal a bizonytalan szavazó és nem-szavazó közönség és olvasó számára is láthatóvá, ráadásul támadott célpontként láthatóvá teszik személyét, pontosan ugyanazt a képet kapják így is meg, amit az eredeti kormányzati szándék szerint meg kell kapniuk.
A mosolygós, kinevezős fotóknál és a kinevezett személyénél (fiatal nő, skandallum!), ugyanakkor sokkal érdekesebb az, amit a cukikampánnyal a Fidesz el akar most kendőzni:
- hiába emelték meg minimálisan és tervezik újra ugyanis az otthonápolás díját, azt továbbra sem ismernék el rendes munkának, és a beteg gyermekek nevelői sem kapnának többet, hiába hangoztatják úton-útfélen, hogy legfontosabb a család
- Novák Katalin államtitkárságának demográfiai konzervativizmusa folyamatosan fenyegetei a Magyarországon élő fiatal nők reproduktív jogait is, a folytonos „szülj még egy magyart!”-stílusú nyomasztással, vagy az egydimenziós családmodell erőltetésével, figyelmen kívül hagyva, hogy a legtöbb magyar számára a gyermekvállalás és családalapítás – függetlenül attól, szándékában áll-e vagy sem – továbbra is iszonytató anyagi terhet jelentene.
- és miközben az – egyébként nyíltan homofób – „családvédelmi akciótervet” az egész nemzet érdekében állónak adják el, abból éppen a nemzet gerince, a legalsó osztályok, megannyi fiatal nővel és messze a legtöbb megszületett gyermekkel, természetesen kimaradnak.
Mindez pedig már el is vezet minket a lényeghez: akár Kanadában, akár Magyarországon, akár Szingapúrban népszerűsíti magát egy főleg férfiakból álló kormány azzal, hogy pár nőt is beenged az alsóbb pozíciókba, strukturálisan kegyetlen, ultrakonzervatív társadalompolitikája azonnal leleplezi a cinikus, rózsaszín progresszív álarcot.
Nem azért kell tehát kényszeresen kikezdeni Rácz Zsófiát, hogy mennyi idős, hol dolgozott, vagy éppen kivel jár vagy nem jár, ki az édesapja. Mindezektől végezheti még remekül is a munkáját. Inkább azt kellene tőle is szisztematikusan, de kellő pontossággal számon kérni majd: kiknek az érdekében fogja azt végezni, és kiket fog szolgálni, avagy kiszolgálni.
