Az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának hétfői ülésén Szél Bernadett és Szabó Szabolcs független képviselők azt szerették volna elérni, hogy az országgyűlés vegyes tárgysorozatba azt a javaslatukat, amely megtiltaná a menekültek éheztetését a déli határon. A tárgysorozatba vétel lehetővé tenné, hogy legalább vitázhasson a parlament erről a témáról, de a kormánypárti többség értelemszerűen erőből lesöpörte a kezdeményezést.

Ahogy arról rendre mi is beszámoltunk, az Emberi Jogok Európai Bizottsága az elmúlt években összesen 17 alkalommal, 27 menekült esetében mondta ki az éheztetés tilalmát a tranzitzónában, sőt az Európai Bizottság is kötelezettségszegési eljárást indított a magyar kormány ellen az ügyben, ez hamarosan az Európai Bíróság elé kerülhet. Sőt az ENSZ is adott már ki lesújtó jelentést a tranzitzónában uralkodó embertelenségekről.

Minderre a súlyos helyzetre, a 24.hu tudósítása szerint, Kósa Lajosnak, a bizottság elnökének ez volt a legerősebb érve:

„Az a tízmillió turista, aki belép Magyarországra sem kap enni a magyar államtól, ők sincsenek éheztetve.”

A hajmeresztő logikai bakugrások virtuóza tehát megtalálta az Igazságot. Ez az igazság pedig szerinte az, hogy ugyanolyan elbírálás alá esik az olcsó piáért legénybúcsúra érkező brit turista, mint az a kiskorú, aki többezer kilométert kényszerült megtenni azért, hogy elmeneküljön az üldöztetés elől és nyugodt életre lehessen.

A kósai logikában az sem számít, hogy miközben a magyar döntéshozók tárt karokkal várják a turistákat, sőt még azt is bevállalják, hogy a főváros központja élhetetlenné váljon, a sok AirBnb pedig évről évre újrabb rekordmagasságokba röpítse a budapestiek lakhatási költségeit – szóval eközben szintén a kormány saját döntése, hogy a menekülteket a lehető legembertelenebb körülmények között tartja.

Sokan emlékezhetünk arra az esetre, amikor egy fiatal menedékkérőt az egyik normálisabb körülményeket nyújtó központból átszállították a tranzitzónába, hogy ott éheztessék. Ez vajon kinek a döntése volt?

Az vajon kinek a döntése volt, hogy viszonylag élhető táborok helyett a menedékkérőknek szögesdrótok mögé zárt konténerekben kell várakozniuk anélkül, hogy az őket fogva tartó kormányzat legalább a legalapvetőbb fizikai szükségleteikről gondoskodna.

Kósa azzal is takarózott, hogy hát valójában ezek az emberek a tranzitzónában nincsenek is fogva tartva, hiszen Szerbia felé bármikor elhagyhatják a létesítményt. Ezzel csak annyi a probléma, hogy abban a pillanatban, hogy elhagyják, többé nem térhetnek vissza oda, tehát még azt az aprócska reményt is elveszítik a menekültstátusz megkapásához, ami a szögesdrótos konténerek árnyékában megvan – és hát lássuk be, az sem túl magas.

Sőt ha tényleg nem fogvatartottak ezek az emberek, ahogy Kósa állítja, akkor mi igazolja azt, hogy ne fogadhassanak közvetlenül adományokat, helyettük miért a központban az idegenrendészeti hatóság gyűjti és osztja el azokat?

Persze, tudjuk, nincs ezekre semmi értelmes magyarázat. Ahogy azt is nehéz magyarázgatni, hogy miért látja mindenki a kormányon kívül, hogy óriási a baj.

Egy magyarázat van, de ez Kósa Lajosnak bizonyára nem fog tetszeni, ugyanis személyesen az ő és az összes fideszes morális tartását kérdőjelezi meg. Az elsöprő bizonyítékok fényében csak egy magyarázat lehet arra, hogy mégsem akarnak megszavazni egy törvényt, amely tiltaná embertársaink éheztetését: hogy aljas gerinctelenek.

Meg tegyük hozzá, hogy saját kis alaptörvényüket és az országunk által korábban vállalt összes nemzetközi kötelezettséget megszegik. A kínzás tilalma ugyanis ezekben is benne foglaltatik, már önmagában az is eget rengető botrány, hogy erről egyáltalán külön törvényjavaslatot kell megfogalmazni.

Szégyen, szégyen, szégyen! (x1000)