Csoportunk, az Önállóan lakni – közösségben élni fő fókuszai közé tartozik az akadálymentes közlekedés szempontjából kulcsfontosságú helyek fejlődésének nyomon követése. Ennek megfelelően a 3-as metró felújításának menetét bemutató cikkünk után, most a mozgáskorlátozottként, kerekesszékkel történő vasúti közlekedés rejtelmeibe avatjuk be az olvasókat, előnyökre, hátrányokra és néhány személyes tapasztalatra is kitérve.

Sokan tudják, hogy két hazai vasúttársaság szolgáltat személyszállítást, a  MÁV-START Zrt. és a GYSEV. Most az előbbiről lesz szó. Magyarország városainak és nagyközségeinek száma egy 2012-es KSH adat szerint 114.

Ebből mindössze 34 település rendelkezik saját, általunk is igényelhető emelőberendezéssel.

Ha kerekesszékkel szeretnénk utazni, az minden esetben alapos tervezést és megfontolást igényel. Spontán döntés csak néhány esetben lehetséges, mint pl. a Budapest – Székesfehérvár vonalon, ahol óránként indulnak zónázó vonatok, minden szerelvény alacsonypadlós és minden állomás akadálymentes.

A legtöbb vonalon azonban a MÁV honlapján is olvasható tájékoztatás alapján 48 órás előzetes bejelentést igényel a szolgáltató, de elvileg, ha megoldható, utazhatunk anélkül is, csupán számtalan feltétel egyidejű teljesülésére van szükség.

2017. május 26-tól a budapesti elővárosi forgalomban közlekedő, önemelővel felszerelt vonatokon szolgálatot teljesítő jegyvizsgáló rendelkezik a szerelvényében közlekedő önemelős berendezés kulcsával.

Ezzel az esetlegesen be nem jelentett utazásokat is teljesíteni tudják, amennyiben az utazás az összes többi feltételnek megfelel.

A feltételek közt szerepel, hogy

• van-e valamilyen korlátozás/kizáró tényező az útvonalon (pl. vágányzár, vonatpótló autóbusz),
• az állomáson van-e működőképes állomási emelő berendezés,
• a vonat szerelvényében rendelkezésre áll-e kerekesszék szállítására alkalmas jármű,
• az átszálló- illetve célállomáson rendelkezésre állnak-e az infrastrukturális feltételek (pl. rendelkezik-e állomási emelővel)
• és hogy azok működtetéshez rendelkezésre áll-e a megfelelő személyzet.

A MÁV hivatalos tájékoztatása szerint akkor is törekedni kell a szolgáltatás megvalósítására, amennyiben nem teljesülnek ezek a feltételek, ugyanakkor meg kell vizsgálni, hogy van-e más időpont, kiindulási vagy célállomás, ahol teljesülni tudnak a feltételek és az utasnak is megfelelőek.

Mi most néhány nehézségre szeretnénk felhívni a figyelmet a teljesség igénye nélkül.  Mindenekelőtt javasoljuk, mindenki időben induljon el, ugyanis a vonat nem vár. Jegyet lehet venni az ellenőrnél is, de csakis önálló utazás esetén, mert kísérővel már nem jogosult erre a mozgássérült utas. A kedvezményre jogosító iratokat, pl. a MÁK-kártyát (Magyar Államkincstár Hatósági Igazolvány) semmiképp se szabad otthon felejteni. A szemmel látható fizikai állapot sajnos nem mindig elegendő bizonyíték.

Amennyiben olyan vonalon utazunk, ahol nem alacsonypadlós szerelvények vannak és külön akadálymentes kocsit kell igényelnünk, érdemes előre eldönteni, hogy személy-, gyors-, vagy intercity vonattal szeretnénk menni. Nem pusztán anyagi megfontolásból (de abból is), hiszen a pótjegyet akkor is meg kell venni, ha az intercity-szerelvényhez marhavagont, vagy esetleg biciklitároló kocsit csatolnak, mert az átlagosnál gyorsabban mész, hiába, hogy nincsen megfelelő hőmérséklet, pl nyáron klíma és egyéb luxusszolgáltatások.

Rengeteg kerekesszékesnek kulcskérdés a mellékhelyiség használata. Csoporttagunk járt úgy, hogy egy intercity vagon leghátsó üléssorát kivéve biztosították számára a helyet, de az illemhelyet használni már nem állt módjában.  Ha több kerekesszékes utazik egyszerre, akkor olyan kocsit adnak, amiben van akadálymentes illemhely is. Ezek a kocsik általában saját emelőberendezéssel rendelkeznek, feltéve, hogy működnek, de kérdés még az is, hogy az ajtó működik-e?

A minap fordult elő, hogy csoportunk egyik tagja szállt volna le Kőbánya alsó vasútállomáson, de a peron felőli ajtót nem tudták kinyitni. Még szerencse, hogy a Nyugatiban az ellenkező oldalon volt a peron és az az ajtó kinyílt.

„Nekem az okoz gondot” – mondja egy másik csapattagunk, „hogy, ha nem saját emelővel rendelkező állomásra megyek, működni fog-e a vagon saját liftje, lesz-e hozzá hozzáértő személyzet. Ezért, ha olyan vonalon utazok, ahol nincs saját emelője az állomásnak, mindig gyomorgörccsel indulok neki.”

Sokszor szembesülünk azzal, hogy a számunkra elérhető emelőberendezés működtetése nehézkes még annak is, aki vizsgával rendelkezik róla. Jó, ha tudjuk, hogy az emelőhöz tartozó kulcs egy példánya mindig a mozodonyvezetőnél van. Ezért, ha nem a végállomáson szállunk fel, a szerelvény eleje felé álljunk meg, hogy a vezető lásson minket, hiszen az ellenőrnek úgyis előre kell jönnie a kulcsért.

Arról még nem is beszéltünk, amikor mindezek után, előzetes bejelentést követően – mikor már ott vagyunk a helyszínen -, egyszerűen megtagadják a felszállást. Ha a mozgáskorlátozott eddig nem érezte magát kellőképpen kiszolgáltatottnak, ezek után biztos, hogy annak fogja.

Vannak tervezési anomáliák is, nem tudjuk pontosan, hogy miért, és hogy van-e felelős, de az nonszensz, hogy van egy alacsonypadlós szerelvényünk, és minden állomás akadálymentesített (állítólag), de a szerelvény széle és a peron között van 30 cm távolság, azaz nem lehet biztonságosan kigurulni, mert elakad a kerék.

„Az előbb leírt helyzet a Budapest – Piliscsaba távon van.  Itt a MÁV Zrt. megoldása erre az volt, hogy adtak két vasúti pályamunkást a Nyugatiban, akik elkísértek. Leszálltam Piliscsabán és még ugyanazzal a műszakkal vissza kellett jönnöm Budapestre a Nyugatiba, mert a következő műszaknak át kellett adni az emelőberendezést.” Pozitív a történetben, hogy orvosolták a problémát saját erőforrásuk szerint, ezt ezúton is köszönjük.

Egyik követőnk – aki a Rákoscsaba-Újtelepi vasúti megállóhelytől 5 percre lakik – a tavalyi évben nagy örömmel tapasztalta, hogy éppen ott felújítási munkálatok kezdődtek. Úgy gondolta, ez kihagyhatatlan alkalom, hogy hivatalos úton jelezze igényét, miszerint szeretné, hogy a szintkülönbség kiegyenlítésével lift használata nélkül is tudjon utazni. Kérése teljesítésére ígéretet is kapott, mely részben teljesült. Így most már őt is csak egy 30 cm-es lyuk választja el attól, hogy 20 perc alatt a belvárosba érjen.

Olyan tapasztalat is előfordult csoporttagjaink körében, mikor a leszállás közben, Szolnokon elindult úgy a vonat, hogy félig még rajta volt egyikünk az emelőn. Mi a balesetveszélyes, ha nem ez? Pedig a fenti tájékoztató szerint a Társaság célja a biztonságos utaztatás.

Rend a lelke mindennek, főleg, ha menetrendről van szó. Vagy mégsem?

Tegyük fel, hogy átszállással szeretnénk utazni, mert máshogyan nem közelíthető meg az adott helyszín, pedig akadálymentes az átszállóhely és az úticélunk állomása egyaránt. Ismerve a menetrend változékonyságát, rendeljünk 48 órával hamarabb két egymás utáni vonatot, vagy sem?

Mi sem csak a negatívumokat látjuk. Több jó példát is megéltünk már. Mint bárhol máshol, úgy a MÁV Zrt. dolgozói között is találkoztunk segítőkész és jóhiszemű munkatársakkal, leginkább a mozdonyvezetők, jegyellenőrök és a pályaudvari kisegítő-személyzet tagjai között. Volt, hogy segítőkutyával közlekedő ismerősünk a kalauzzal együttműködve kereste útközben a kutya számára megváltandó ingyen jegyet, mert ezt előzőleg nem volt ideje elintézni.

Milyen a helyzet a számok tükrében?

Ahogy a cikk elején is írtuk, Magyarország városainak és nagyközségeinek száma egy 2012-es KSH adat szerint 114, amiből mindössze 34 település rendelkezik saját, általunk is igényelhető emelőberendezéssel.

Azt, hogy 2017. január 2-án a MÁV Zrt. és szolgáltatói/alvállalkozói kezelésében lévő állomások és megállóhelyek hány százaléka volt teljesen akadálymentes/részlegesen akadálymentes, az alábbi táblázat tartalmazza:

állomási peron megközelítés/peron	állomás/megállóhely (db)	arány (%)
teljesen akadálymentes (minden peron akadálymentesen megközelíthető, minden fogyatékossági csoportra vonatkozóan)	50	4,3
részlegesen akadálymentes (egy peron közelíthető meg akadálymentesen, nem minden fogyatékossági csoportra terjed ki)	294	25,5
összesen:	344	29,9

A részvételi akciókutatásunk  keretében készült tanulmánykötetben további hasznos információkkal szolgálunk a témával kapcsolatban.

Ebből is érzékelhető tehát, hogy a tisztánlátást nehezíti, hogy az akadálymentes közlekedésre vonatkozó információk, ahogy néha előzetesen leadott utazási igényeink is, elvesznek a MÁV Zrt. által nyilvántartott egyéb adatok sűrűjében, továbbá a közérdekű adatigénylésünkre kapott válaszból az is kiderül, hogy a társaság külön akadálymentesítési koncepcióval nem rendelkezik.

Kíváncsian várjuk, hogy miként fogja megvalósítani a HÉV-vonalak akadálymentesítését. Egyelőre nem vagyunk abban biztosak, hogy az EU vagy a magyar állam ír-e ki tendert ennek kapcsán. Reméljük, hogy a tender kiírása és megvalósítása kerekesszékesek bevonásával történik majd. Ugyanakkor biztató, hogy a magyar állami és az európai uniós források felhasználásában az akadálymentesítésre való törekvés már tükröződik.

Magyarország köztudottan Budapest-központú,  a tömegközlekedés szempontjából nézve is. A főváros közigazgatási területén belül 41 állomás, illetve megálló van (ebből: 24 vasútállomás, 17 vasúti megállóhely), az mindenképp fejlődésnek tekinthető, hogy az előbbiekben felsorolt vasútállomások túlnyomó részt akadálymentesen használható.

Csoportunk tagjai szerint javítana a helyzeten, ha a továbbiakban még inkább nyomatékosítva lenne, hogy az akadálymentesítés szükséges, elengedhetetlen szerte az országban,

és az is hasznos változás lenne , hogyha nem kellene 48 órával előre bejelenteni az utazási szándékunkat, kezdetben mondjuk az akadálymentes Flirt-vonatokon, és ha minden állomáson lenne saját mobilemelő. Az sem lenne rossz, ha ezek működtetéséhez minél több dolgozó értene, és nem csak egy-két személy, aki vagy ott tartózkodik utazásunk pillanatában, vagy nem.

Kérésünk, hogy az eddig személyzet nélküli pályaudvarokon is, a csoportos utazáskor adott kísérőhöz hasonlóan, akár egy ember utazásakor is, legyen megbízva hivatalosan személyzet – például a kalauz -, az utazás során a mozgássérült utas segítésére, anélkül, hogy előzetesen igényt nyújtanánk be erre vonatkozóan, azért, hogy az említett szolnokihoz hasonló esetek elkerülhetőek legyenek.

A mozgássérült emberek utazását érintő egyéb információkat itt olvashatjátok.

Ha a cikk olvasásakor úgy érzi kedves olvasónk, hogy maradtak kérdései a témakörrel kapcsolatosan, ne aggódjon, mert nekünk is. Ezért tovább fogunk foglalkozni a vasúti közlekedés akadálymentességét érintő kérdésekkel. Ennek részleteivel hamarosan jelentkezünk.