Kína folyamatosan több százmilliárd dollárnyi tőkét fektet be Afrikába – derült ki a Portfolion megjelent összefoglalóból. Szeptemberben pedig bejelentette Kína, hogy további 3000 milliárd dollárt tervez befektetni Európába és Afrikába, jelentős részét az afrikai kontinensen. Többek között munkahelyeket teremtenek, vállalkozásokat alapítanak és infrastrukturális fejlesztéseket hajtanak végre.
Ezek a befektetések kulcsfontosságúak, hiszen Kína folyamatos gazdasági versenyben van az Egyesült Államokkal. Megfigyelhető egy folyamatos hatalmi verseny a két ország között, melynek egyik színtere Afrika. Mind a két ország folyamatosan próbálja bővíteni az érdekszféráját a kontinensen különböző befektetésekkel és hitelekkel.
A China Investment Global Tracker adatai alapján az elmúlt 13 évben Kína folyamatosan tőkét helyez át Afrikába, összesen majdnem 300 milliárd dollárt fektettek be ez idő alatt. A legtöbb beruházás Nigériában történt, de Angola, Etiópia, Kenya és Dél-Afrika is a célországok között van, hiszen egytől egyig fontos stratégiai pontok a kontinensen. Vagy, ahogyan korábban írtuk Etiópia volt az egyik első olyan afrikai ország, ahol Kína külföldi direkt-tőkebefektetésekkel jelentkezett.
Megfigyelhető, hogy a kínai cégek leginkább a közlekedéshez és energiaszektorhoz kapcsolódó beruházásokban érdekeltek, azon belül is a fő kereskedelmi útvonalakon fejlesztenek és az olajiparban érdekeltek. Mára már Kína a második legnagyobb befektető Afrikában, elemzések alapján tíz éven belül megelőzheti Amerikát.
Kereskedelmet tekintve viszont ma már Kína Afrika első számú partnere, míg az USA évente 53 milliárd dollárnyi kereskedelmet folytat a kontinenssel, addig Kína 188 milliárd dollárnyit tehát több, mint háromszor annyit, mint versenytársa.
Tavaly Hszi Csin-ping Kína elnöke 60 milliárd dollárnyi támogatást ígért Afrikának, leginkább infrastrukturális fejlesztésekre. A legtöbb ma Afrikában végbemenő útépítési, vasútépítési és kikötőépítési projektet Kína finanszírozza, hiszen mindezekkel megkönnyíti és meggyorsítja a kínai termékek áramlását.
Mindezeken felül Kína nagyon aktív a nyersanyag kitermelésében is Afrikában. Főleg a kontinens déli részén a bányák nagy többsége kínai tulajdonban van, elsősorban réz, lítium és arany lelőhelyeket vásároltak fel. Melynek köszönhetően könnyen és olcsón hozzáférnek még kiaknázatlan nyersanyagtartalékokhoz. Mely folyamatok nagyon károsak az afrikai kontinens számára, hiszen a kínai cégek által kitermelt anyagokból az ott lakók nem kapnak semmiféle részesedést a tartalékokat viszont felélik helyettük.
Jelenleg körülbelül tízezer kínai cég működik Afrikában, melyből körülbelül 500 milliárd dollárnyi ipari termelés folyik be a kínai államhoz.
Többségében összeszerelő üzemeket működtetnek Afrikában, hiszen a tömeges olcsó munkaerő miatt megéri számukra kihelyezni a különböző munkafolyamatokat a kontinensre. Mellyel hatalmas összegeket tudnak spórolni a termelési folyamatok során, ami lehetővé teszi a profitmaximalizálást.
Hatalmas bevétel pluszt jelent Kína számára az is, hogy számos afrikai országból tarifák nélkül tud exportálni az Egyesült Államokba, míg a kereskedelmi háború miatt ezt csak sokkal drágábban tudná megtenni az ázsiai kontinensről, tehát meg tudják kerülni ezeket a kereskedelmi akadályokat az afrikai szabályoknak köszönhetően. Sőt sok esetben az afrikai országoknak kínai eszközöket és nyersanyagokat kell vásárolniuk a hitelekért és fejlesztésekért cserébe, mely szintén elősegíti a kínai gazdaság továbbpörgetését.
Fontos látni, hogy ez egy már évek óta folyamatosan zajló jól átgondolt gazdasági stratégia. Kína folyamatosan tőkét helyez ki Afrikába, ahogy csinálja ezt Kelet-Európában is például Magyarországon a Budapest-Belgrád-vasútvonallal.
A történelem során sok példát láthattunk arra, hogy a felemelkedőben lévő hatalom gazdaságának lendülete egy ponton lelassul, amire egy bevett piaci válasz a külföldi tőkebefektetés, hiszen ez lehetővé teszi a gazdaság újbóli felpörgetését. Ha ez a befektetés pedig egy fejlődő ezáltal olcsóbb kontinensen tud történni az csak plusz hasznot jelent. Így nem meglepő, hogy Kína számára Afrika kulcsfontosságú.
Azonban Afrika számára ez a kapcsolat már sokkal összetettebb. Kína nem csak a nyersanyag tartalékait zsákmányolja ki Afrikának, hanem könnyen komoly gazdasági veszélybe is sodorhatja.
A korábban említett fejlesztési folyamatok az afrikai országok számára hosszú távon eladósodást jelenthetnek Kína irányába. Hiszen az egésznek az a dinamikája, hogy Kína sokszor komoly költségvetési gondokkal küszködő államokat vesz rá, olyan költséges fejlesztésekre, melyeket nem engedhetnének meg maguknak. Természetesen kínai hitelekből.
Viszont arról, hogy a már alapjáraton gazdasági nehézségekkel küszködő állam, hogyan fizeti vissza majd a hitelt már sokkal kevesebb szó esik. Például miután Sri Lanka nem tudta fizetni a hiteleit Kína 99 évre átvette az irányítást az egyik kikötője felett adósságcsökkentés gyanánt. Most pedig ugyanezen fejlesztések és hitelezések Afrikában is kulcsfontosságú kereskedelmi pontok mentén történnek, tehát nem lenne meglepő, ha az egész folyamat végül hasonló eseményekbe futna ki.
Kína ezeken a fejlesztéseken túl megalapította Afrikában az első nem a saját kontinensén található katonai bázisát. Többek között a helyi fejlesztések védelme és az érdekszférájukba tartozó országok milíciáinak kiképzése és felszerelése a cél. Fontos látni, hogy az Egyesült Államok már évek óta képez ki Afrikában milíciákat a saját érdekei érvényesítésére, tehát fontos figyelemmel követni ezen csapatok mozgásait is.
