Karácsony Gergely politikai karaktere zseniálisan plasztikus. Szinte állandóan mosolyog, ha nem, akkor aggódva tekint maga elé valamely aggodalomra okot adó dolog miatt. Kisugárzása bizalomgerjesztő, mondandója hiteles, mert abban megvillannak a zöld, a szociális és a nemzeti elkötelezettséget mutató elemek is. Jobban belegondolva zéró esélye se lehetett egy ilyen személyiséggel szemben egy öreg külvárosi korcsmáros karakterét bemutató politikusnak. A győzelem szükségszerű volt a rendszer ellenzékének számító Budapesten, és úgy látszik az is szükségszerű, hogy az egykori SZDSZ felébred másfél évtizedes csipkerózsika álmából.

A Városháza téren a szemünk előtt játszódik le, hogy ott folytatják 2019. október 23-án, ahol 2006. október 23-án valaminek nagyon vége lett lovasrendőrök rohamával, harckocsizó nácikkal, könnygázzal. Most október 23-án Gerendás Péter szomorkásan dudorászott, Hajós András erőlködött néhány poénnal, majd egy kedvesen semmitmondó Karácsony beszéd után a tusványosi jobber tivornyát még ki sem pihenő Quimbyvel ringathatta magát álomba a szórványosan még „orbánozó” közönség.

Jelen sorok írója a legjobban azon lepődött meg, hogy ha ennyire elmerültünk a liberális retróban, akkor hogyan hagyhatták ki ebből a Padödő együttest? Talán féltek, hogy „Báj-báj Szása!” helyett majd azt fogják énekelni, hogy „Báj-báj Pista!” és ezzel fölöslegesen radikalizálják a hangulatot?

Az ellenzék főképp a fideszes hibáknak köszönheti győzelmét

Sokan sokféleképpen és nagyon sok tényezőt figyelembe véve értékelték a fővárosi ellenzéki győzelmet. A legfontosabb tény, hogy Budapest jelentős részén lényegében elsöpörték a kormánypártokat. Történt mindez annak ellenére, hogy az ellenzéki felhozatal sok helyen elképesztően gyenge volt, egységes ellenzéki kampányt pedig egyetlen politikai „szuperhős”, Karácsony Gergely jelenlétével oldották meg.

Teljesen egyértelmű, hogy nem az alternatíva ereje, hanem a kormányellenes düh söpörte ki a főváros kétharmadából a Fideszt.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lettek volna rendkívüli egyéni teljesítmények, mint például az, hogy a Tarlós fellegvárának tekintett Óbudán leradírozták a térképről a kormánypártot, de voltak csúnya kudarcok is, például a baloldali Kőbánya újabb öt évre fideszes kézben maradt.

Az ellenzéki siker visszavezethető a kormánypárti hibákra is. Gondoljunk csak Tarlós megafonos bekattanására, vagy arra, hogy Kocsis Máté maga hozta először győzelmi helyzetbe a helyi embere ellen induló Pikó Andrást, amikor rendőröket szabadítottak az ellenzék választási központjára. Az is kormánypárti hibának tudható be, hogy a temérdek baljós jel ellenére se szervezték át a fővárost.

Néhány éve még volt szó arról, hogy Tarlós helyére fiatalabb, dinamikusabb politikust állítanak, például az imént említett Kocsis Mátét, de ez is hamar lekerült a napirendről, miként az alkalmasságukat bizonyítani nem tudó polgármestereket, például Hassay Zsófiát vagy Vattamány Zsoltot is  pozícióban hagyták. Nyilván az egyébként kiváló teljesítményt nyújtó V. Naszály Márta is jelentős mértékben annak köszönheti sikerét, hogy ellenfele visszataszító önkormányzati bérlakás osztogatásba kezdett politikai alapon. Bizony, Bayer Zsoltnak és barátainak az urizálhatnékja is sok-sok ezer szavazatot jelentett fővárosi szinten. Azt pedig tényleg nehéz megbecsülni, hogy mindezt mennyivel dobta meg Borkai Zsolt orgiája, nyilván nem kevéssel.

Az ellenzéki győzelem mindennnek ellenére lényegében csodaszámba megy: nem volt politikai elemző, aki a választás előtt elő mert volna állni azzal, hogy Karácsony nem csak a főpolgármesterséget nyerheti meg, de stabil közgyűlési többséget is tud maga mögé állítani. Mivel ez összejött és az első napokban már körvonalazódtak az új fővárosi politika súlyponti elemei is, ezért már beszélhetünk arról is, hogy konkrétan mire számíthatunk.

Lesz komolyabb elszámoltatás? Nem úgy tűnik

Kezdjük azzal, hogy sokan várnának kemény elszámoltatást, az elmúlt tíz év fővárosi gazdálkodásának átvilágítását, azonban erre valószínűleg nem fog sor kerülni.

Karácsony már-már szentimentális elismeréssel beszél elődjéről, Tarlós Istvánról. Arról az emberről, aki regnálása alatt egy megosztó, kirekesztő és kifejezetten antiszociális városvezetőként működött.

Fura és a főváros dühös többsége számára nehezen értelmezhető gesztus az, hogy ezt az embert Demszky Gábor mellé állítja, és mindkettejüket felterjeszti díszpolgári címre. A gesztust ráadásul a másik oldalról is elutasítják, Orbán szerint Tarlósnak semmi helye elődje mellett, mert nem lehet őket egy lapon említeni.

Bocsánatkérés nácizásért és kivitelezhetetlen szobordöntés

Az első napok nyilatkozataiban vannak az ideológiai irányt jelző kijelentések, melyek közül érdemi visszhangot azon félmondata kapott Karácsonynak, amelyben nácinak nevezte Wass Albertet. Ez az író életútját tekintve nyilvánvaló tény, ugyanakkor a jobboldali kultúrtérben az íróról mára egy szerény, nemzetét féltő és óvó ember képe rögzült, így a kijelentést az életutat vázlatosan sem ismerő jobboldaliak többsége, köztük sok Karácsonyt dühből támogató Jobbik szimpatizáns és mérsékelt jobboldali is szélsőséges megnyilatkozásnak vélheti. A helyzetet ráadásul árnyalja az a kép, hogy Karácsony öt évet volt polgármester egy olyan kerületben, ahol 2011-ben botrányos körülmények között neveztek át egy teret Wass Albert térré. Akkor helyiek százai tiltakoztak, sőt még fideszesek is ellenezték a tervet, az elmúlt öt évben mégis maradt a tér az, amivé még a kormánypárti időkben átkeresztelték.

A nácizás helyességéről vitatkozhatunk, az azonban már egyértelmű politikai hiba, hogy a főpolgármester elnézést kért. Az ilyen gesztusból a túloldal nem kér, a saját oldalt viszont joggal dühíti, mert a vezető gyengeségére és ingatagságára utal.

Hasonlóan ideológiai alapú kezdeményezés a Szabadság téri „német megszállási” emlékmű eltávolításának ígérete, melyre Karácsonynak a Liberálisokkal kötött korábbi megállapodása értelmében kerülne sor. Fontos és szükséges lépés, mert a történelmileg és művészetileg is torz emlékhely létjogosultságát úgy általában még a fideszesek sem értik, ilyen emlékműre egyszerűen semmi szükség a fővárosban. A probléma csak az, hogy az eltávolítás nem fővárosi jogkör, hanem V. kerületi, ahol viszont nem nyert az ellenzéki polgármesterjelölt Tüttő Kata, sőt sima többsége lett a kormánypártoknak a képviselőtestületben is. Nincs nagy valószínűsége, hogy itt támogatnák a főpolgármester szobordöntő terveit.

Kilakoltatások leállítása, hajléktalanok, szociális bérlakások Tiborcz-adóból

Az első komolyabb konkrét főpolgármesteri akció a fővárosi tulajdonú ingatlanokat érintő  kilakoltatások leállítása lett, annak hangsúlyozásával, hogy ezen a területen Karácsony Gergely budapesti szintű újragondolását támogatja a lakáspolitikának, a hangsúlyt a szociális bérlakásszektor fejlesztésére helyezve. A felvetés régi adóssága a mindenkori városvezetésnek.

A fővárosban harminc éve hanyagul és a rászorulókat legtöbbször szándékosan kirekesztő módon bántak a sok ezer közösségi tulajdonban lévő lakással.

A kilakoltatások leállítását hangsúlyozó kampány jól hangzik, de figyelembe véve, hogy a legtöbb önkormányzati bérlakás kerületi vagyonkezelőkhöz és nem a fővároshoz tartozik, sokat veszít súlyából.

Az elmúlt választási ciklusok alatt ellenzékinek mondott fővárosi önkormányzatok többsége se tért el az általános gyakorlattól: a bérleti díj fizetésének elmulasztása, közműtartozások felhalmozása majd mindig kilakoltatást és hajléktalan létbe taszítást eredményezett. A szociális szempontok figyelembe vétele ritkán sem volt tetten érhető, a lakóközösségek kirekesztő hozzáállása mint indoklás viszont majd mindenkor. Jellemző, hogy a civil Utcáról Lakásba Egyesületnek legtöbb és legsikeresebb akcióját a fideszes kézben maradó kőbányai önkormányzattal sikerült összehoznia.

Itt kell megemlíteni azt is, hogy Karácsony szeretné újragondolni a fővárosi hajléktalanok segítését is. Jogos elvárás, hogy drasztikusan csökkenjen az utcán, közvetlen életveszélyben élő emberek száma. Nem lehet azt mondani, hogy az elmúlt években ezen a területen semmi sem történt. Kívülről csak azt láttuk, hogy jogszabályilag próbálják ezt tiltani, ugyanakkor a háttérben nagyon is komoly, forráshiánytól sem szenvedő akciókat indítottak. Nyitottak új és speciális szállókat, segítették az aktívabb utcai szociális munkás jelenlétet, azonban a probléma probléma maradt és a fellépési lehetőség komplex átgondolása nélkül az is fog maradni.

Ehhez a területhez kapcsolódik a kampányban is fontos szerepet játszó „Tiborcz-adó”. Az 500 milliónál értékesebb magántulajdonú ingatlanok adóforintjaiból befolyó összegből tervezi a főpolgármester beindítani a fővárosi szociális bérlakások felújítását és újak építését egyaránt. Természetesen probléma itt is merül fel szép számmal, elsőként talán az, hogy ilyen jellegű ingatlanadó, amit politikai diszkréciós okokból általában kommunális adónak neveznek, több fővárosi kerületben is létezik. Az ilyen adó beszedése nem lehet fővárosi jogkör, és az biztos, hogy a Fidesz által uralt közgyűlések nem fognak hozzájárulni egy ilyen adóhoz, más kerületekben pedig azért lehet aggályos a bevezetése, mert helyben a kormánypártok sikeresen érvelhetnek azzal, hogy az amúgy is szűkös források rovására vonnak el pénzt fővárosi szintre. Ha mégis realizálódik a „Tiborcz-adó”, és lehetőség adódik arra, hogy jelentős számban épüljenek szociális bérlakások, akkor a megvalósítási helyszíneken nagy valószínűséggel fognak jobboldali lakossági mozgalmakat indítani „hajléktalanok betelepítése” ellen. Elég csak arra gondolni, hogy Pikó András még el sem foglalta hivatalát, máris elindult a fideszes kampány, hogy miatta van tömeges utcai hajléktalanság a kerületében.

Megy a Lokál, de mi lesz helyette?

Hangsúlyos programelem a jobboldali gyűlöletpropaganda zászlóshajójának tekintett Lokál ingyenes lappal kötött BKV szerződés felmondása. A kiszivárgott információk alapján úgy tűnik, hogy Tarlós ideje alatt nem jártak el az illetékesek kellő figyelemmel, így minden komolyabb probléma nélkül felmondható a lappal kötött szerződés. A kérdés az, hogy lesz-e helyette másik? Az biztosnak tűnik, hogy nyereségesen ma Magyarországon csak kormánybarát nyomtatott lap működhet.

Karácsony számára azonban az is morális teher, hogy zöld politikusként rontaná hitelességét, ha  ingyenes papíralapú újság megjelenését támogatná, sőt elvben küzdenie kell a fővárost elborító reklámanyagok visszaszorítása érdekében.

Amennyiben nem lesz új ingyenes lap, akkor jelentős ösztönzést kap a Lokál, hogy kiskaput keressen és találjon a lap további terjesztése érdekében.

Megszűnik a túlóra lehetősége a fővárosi cégeknél?

Az úgynevezett „rabszolgatörvény” fővárosi cégeknél való alkalmazásának tiltása is kétélű fegyvernek ígérkezik. A jelentős társadalmi ellenállás ellenére is átvitt törvény valóban jelen van a fővárosi önkormányzathoz köthető munkáltatóknál. A gond csak az, hogy a legtöbb helyen szó sincs az autóipari gyárakra jellemző és ezért felháborodást joggal keltő erőltetésről.

A szociális szférában például, ahol a dolgozók alapbére rendkívül kevés – diplomás szakemberek esetében is csak ritkán éri el a 200 ezer forintot a havi fizetés – a túlóra egy olyan lehetőség, amivel viszonylag könnyen javíthatnak egy picit anyagi helyzetükön a dolgozók. Éppen ezen a területen sokan dolgoznak „atipikus” túlórában, más helyen vállalva másodállást vagy cégen belül dolgoznak pluszban, nem túlórának minősülő megbízási szerződéssel. Az alulfizetettség miatti dolgozói elvándorlás miatt ezen a területen túlórák és egyéb kreatív munkaszervezési módszerek nélkül sok intézmény már nem is lenne működtethető.

Van tehát olyan  fővároshoz köthető dolgozói kör, amely ezt az ígéretet saját anyagi helyzetét rontó döntésnek élheti meg.

Érdemes és kell minderről párbeszédet indítani, mert az önkizsákmányolásra ösztönző rendszer nem fenntartható, de ezt megszüntetni csak úgy lehet, ha egységesen minimum havi nettó 50 ezer forinttal növeli a főváros a dolgozók fizetését.

BKV kedvezmények, a semminél éppen csak több

Mivel Karácsony is beszélt róla, beszéljünk mi is a BKV utazási kedvezmények ígéretéről. Ennek értelmében idén 6 éves korról 7-re emelik az ingyenes tömegközlekedés lehetőségét, illetve ingyen utazhatnak a regisztrált álláskeresők. Mindkét esetben kimondhatatlanul szimbolikus dologról van szó. A regisztrált álláskeresők száma szerencsére történelmi mélyponton van, így az ingyenes lehetőséggel csak nagyon kevesen fognak ténylegesen élni.

Milyen lesz a főpolgármester városvezetői karaktere?

Karácsony Gergely láthatóan amolyan pártok felett álló főpolgármester kíván lenni, távolítja azt az ellenzéki vezér karakterét, amire sokak szerint szükség lenne. Korábban például még arról volt szó, hogy október 23-án, ellenzéki hagyományoknak megfelelően a Szabad Sajtó útjára tervezett ellenzéki rendezvényen fog beszédet mondani, de éppen amiatt mondták le a tüntetést, mert a főpolgármester – korábbi ígérete ellenére – megválasztása után már nem reagált a keresésre.

A szervezők, akiktől ez az információ származik, tudomásul vették, hogy ellenzéki seregszemlére nincs szükség, hiába a hatalmas fővárosi siker. Ehelyett lett a bevezetőben már bemutatott koncertezős összejövetel a fővárosi önkormányzat parkolójában. Azon azonban el kell gondolkodnia Karácsony Gergelynek, hogy ezt a békés, konfrontációt kerülő mosolygós karaktert akarja magának hosszabb távon is mint városvezető?

Nem biztos, hogy az ellenzék megengedheti magának azt a luxust, hogy legerősebb pozícióban lévő embere egy olyan bágyadtan vigyorgó semmitmondó politikai személyiség legyen, mint amilyen Áder János a jobboldalon.

Persze érthető az is, ha Karácsony először saját politikai hátországát igyekszik biztosítani, és emiatt nem vállal nyílt ütközéseket.

Ellenzéki oldalról nem ismerünk olyan politikust, aki az önkormányzati szintről sikeresen tudott volna elmozdulni az országos politika irányába. Emlékezhetünk még az esztergomi polgármester Tétényi Éva kudarcára, a szegedi Botka László rövidtávú miniszterelnök-jelöltségére vagy legutóbb arra, hogy mennyire sikertelen volt ezen a területen a hódmezővásárhelyi Márki-Zay Péter vagy a gödöllői Gémesi György.

Csatát nyertek, de háborút nem

Végül, de abszolút nem utolsó sorban arról beszélnék, hogy – békepárti szólamok ide vagy oda – a Fidesz totális háborúra készül és kényszerül a fővárosban. Az ellenzéki siker miatt sokan végleg eltávoznak a politikai élvonalból és a helyükre olyan embereket tesznek megfelelő háttérrel, akik kellően elszántak és jóval profibbak, mint a távozó fővárosi jobboldali elit. Közpénzt nyilván nem kímélve fogják felépíteni Karácsony kihívóját, és nyilván minden ellenzéki irányítású kerületben találnak majd olyan „árnyékpolgármestereket”, akik alkalmas kihívóvá nőhetik ki magukat előbb 2022-re, majd 2024-re, a következő önkormányzati választásra.

Karácsonynak és minden ellenzékinek ebben a helyzetben tudnia és akarnia kell beleállni a küzdelmekbe, mert október 13-án csak egy csatában nyertek, a háború vége még messze, nagyon messze van.