Az október 13-ai választás eredménye az, hogy a magyar politika megmenekült, a kérdés az, hogy mire tudja az ellenzék felhasználni a győzelmét.

Ha október 13-án is úgy győz a Fidesz, mint ahogy 2010 óta minden választáson győzött, valószínűleg évtizedekre megszilárdult volna az egypártrendszer Magyarországon.

Ahogyan azt a választások előtt is mindenki hangoztatta, egy újabb megsemmisítő vereség esetén a minden anyagi erőforrást nélkülöző, kádereket és országos profilú politikusokat kinevelni képtelen ellenzék szépen lassan belesimult volna a NER által számára felkínált szalonellenzéki szerepébe, ahogyan azt az orosz ellenzék is tette. 

Orbán Viktor és a Fidesz vezetése minden jel szerint elhitte a saját hazugságát arról, hogy az ország a Fidesz mögött áll, az ellenzék pedig alkalmatlan és politikailag megbukott gengszterek cirkusza. Orbán a választások előtt bejelentette a győzelmét, egyenesen Szeged bevételéről fantáziált, most azonban szembe kell néznie a magyar politika új valóságával.

1. Ahol van valódi választási lehetőség, ott az emberek bárkire szavaznak, aki nem a Fidesz

A választás egyik nagy kérdése volt, hogy mennyire erős az ellenzéki szavazók más politikai formációkkal szembeni ellenérzése: hajlandó-e a jobbikos a DK-s jelöltet támogatni, az MSZP-s a jobbikost.

A választásból az derült ki, hogy ott, ahol a valódi választáshoz szükséges két feltétel adott, az emberek nem szavaznak a Fideszre. Ez a két feltétel pedig egy győzni képes és a teljes ellenzék támogatását élvező jelölt, valamint a választók szellemi és anyagi függetlensége az államhatalomtól és azok helyi képviselőitől (erről még később bővebben). 

Az emberek 9 év katasztrofális kormányzása után, az összeomló egészségügy, szándékosan lezüllesztett közoktatás, nem működő közigazgatás és a Gyurcsány-érát fényévekkel lehagyó korrupció nyomán úgy látják, hogy a fennállónál minden jobb. Ez a jövőre nézve megerősíti, hogy az ellenzéki politizálás egyetlen sikerrel kecsegtető útja a teljes összefogás, amely nyilvánvaló kihívásokat rejt (erről is lesz még szó).

2. A Fidesz a kiszolgáltatottak és a járadékvadászok pártja lett

A választás másik nagy tanulsága, hogy nyilvánvalóvá vált annak az ára, hogy a Fidesz az elmúlt 9 évben lecserélte a szavazói bázisát. 

Míg 2010-ben még az elsősorban vidéki, polgári „középosztály” (bármit értsünk is ezen) pártjaként jutott hatalomra, mára a támogatottsága a középiskolát végzett, városokban élő, közepes vagy magasabb jövedelműek körében összeomlott.

Ha csak Budapestet és a megyei jogú városokat nézzük, az ellenzék több szavazatot kapott, mint a Fidesz. Azaz mára a Fidesz támogatóit azok adják, akik valamilyen módon az államtól függnek: akár valamilyen NER-közeli biznisz haszonélvezőiként, akár a közmunkaprogramon és egyéb juttatásokon keresztül. Mivel nyilvánvalóan ebben a rétegben kisebbségben vannak azok, akik a közpénzzel kitömött offshore cégükből egy bulika előtt fel tudnak venni 150 millió forint osztalékot, ez azt a paradox helyzetet eredményezi, hogy a rendszer fő támaszát azok alkotják, akiket a legjobban sújt. 

Hiszen akik most vasárnap kiszavazták a Fideszt, képesek átmenekülni a magánegészségügybe, ha baj van, el tudják vinni a gyereküket a valamivel még jobb alapítványi vagy egyházi iskolába, míg azoknak, akik a Fideszt a megyei közgyűlésekben többségéhez juttatták, a rendszer csak a változatlan nyomort tudja felajánlani.

Ami nem világos, hogy ezek a választók azért szavaztak a Fideszre, mert a kormánypropaganda sikeresen hitette el velük, hogy az ellenzék arab terroristát akar telepíteni az otthonukba, vagy azért, mert a Fidesznek a pártállami időket idéző nyomásgyakorlása a kistelepüléseken sokkal jobban működött, vagyis ahol összesen pár száz szavazat esik, sokkal kevésbé mertek a választók a kormánypárt ellen szavazni.

Amennyiben az utóbbi, és az ellenzék meg tudja mutatni, hogy képes megvédeni a szavazókat a helyi párttitkár bosszújától, a vidéki Magyarország sem feltétlenül veszett el az ellenzék számára.

3. A Fidesz csalt, mégis vesztett

A választás örvendetes tanulsága, hogy bár nyilvánvaló jogsértések történtek, ezek érdemben nem befolyásolták a választás eredményét. 

Úgy tűnik, a Fidesz olyan mértékű csalásra nem képes, vagy nem áll szándékában, amely az egyértelmű választói akaratot befolyásolná.

Pécsen megvertek egy ellenzéki újságírót, amint a durrogó gulyáságyúról tudósított, mégis nyert az ellenzék. Terézvárosban duplán osztották a szavazólapokat az ellenzék legerősebb szavazókörében, mégis nyert az ellenzék. Józsefvárosban buszoztatták a bérszavazókat, mégis nyert az ellenzék. Kispaládon az ukrán bérszavazók szavazataival nyert a Fideszes jelölt, de minden valószínűség szerint, enélkül is nyert volna. Ez azt jelenti, hogy valamelyest lejt a pálya, de lehet nyerni.

4. A választók elfogadták, hogy a politikusok gengszterek

Amikor 2010-ben a Fidesz leradírozta a hagyományos ellenzéket a térképről, sokan azzal mentegették a helyzetet, hogy ez egy esély egy új ellenzék létrehozására. 

8 éven keresztül szőtték az LMP, Jobbik és Momentum alkotta „új ellenzéki” pólus tervét, amely azonban csúfosan megbukott: 

a Jobbik nem tudott egyedül nyerni 2018-ban, a különutas LMP az EP-választáson megsemmisítő vereséget szenvedett. Ez azt jelenti, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette DK és a kétes figurákkal teli MSZP belátható időn belül nem lesz megkerülhető szereplője a magyar politikának. De ez úgy tűnik, hogy nem zavarja a szavazókat: mind az ellenzéki, mind a kormánypárti szex-, drog- és korrupciós botrányok szereplői simán újráztak.

Erősen kérdéses, hogy a Belváros nyerhető lett volna-e egy, gengsztergyanús üzletekhez való kötődéssel kevésbé vádolható jelölttel, de valószínűleg inkább nem. 

A választók tehát beletörődtek abba, hogy a választott politikusaik drogoznak, prostituáltakhoz járnak és lopnak, azt viszont nem fogadják el, ha elüti őket az autó, mert a miniszterelnök veje a működő közvilágtást nem működő lámpákra cserélte közpénzből.

5. A tiszta kormányzás lehetősége

Ha a 2010 utáni ellenzéktől remélt megújulás elmaradt, a most megszerzett polgármesteri helyek legalábbis az ellenzék tisztulása felé hathatnak. Miközben a kormányközli oligarchák mindent meg fognak tenni, hogy az új ellenzéki politikusokat behúzzák a mutyijaikba, az ellenzéknek a teljes állami apparátus ellen kell harcolnia.

Azt pedig az állampártként működő Fidesz már megmutatta, hogy képes a NAV-ot, a rendőrséget és minden létező állami szervet bevetni pártpolitikai céljai érdekében. Ez egyben azt is jelenti, hogy a most megválasztott polgármestereknek ezen hatóságok figyelmének kereszttüzében kell dolgozniuk. Persze az egyik lehetőség lepaktálni a helyi Fideszes erősemberrel és megkötni a mutyikat, azonban ha nem ezt az utat választják, példamutatóan tiszta kormányzásra lesznek rászorítva az ellenzékiek, ami hosszú távon az ellenzék hitelességének növekedéséhez vezethet.

6. A néppártosodás próbája a kormányzás

A baloldal segítségével lett Jobbikos polgármestere Dunaújvárosnak, Egernek, Ózdnak, Jászberénynek és Tapolcának. Innentől kezdve a jobbikos polgármester nem egy különleges országos szenzáció, hanem a magyar politikai valóság része. 

Ez pedig felveti azt a kérdést, hogyan fogják a Jobbikos polgármesterek vezetni ezeket a városokat. Hiszen a néppártosodás eredménye eddig a Jobbik részéről pusztán annyi volt, hogy egy korábbi holokamuzó videóba a pártban immár bele lehetett bukni.

Most azonban kiderül, hogy helyi szinten a Jobbik képes-e úgy viselkedni, mint egy európai konzervatív párt, vagy az „Érpataki modellre” hasonlítanak majd ezek a városvezetések. Az utóbbi nyilván nagyon nehézkessé tenné az összellenzéki együttműködést 2022-ben. 

Ha azonban az előbbi igazolódik be, az nem csak a jövőbeni ellenzéki együttműködést teheti könnyebbé, hanem európai szinten is lehetőségeket tartogathat a pártnak.

Hiszen az Európai Néppárt részéről képviselet nélkül maradni egy európai országban nagy áldozat lenne, azonban lehet, hogy jobban megéri nekik elfogadni azt a mandátumveszteséget, amelyet a Fidesz Jobbikra történő lecserélése jelentene, mint azzal szembesülni Helsinikitől Madridig, hogy politikusaiknak állandóan arról kell magyarázniuk, hogy bár Orbán Viktorral vannak egy pártcsaládban, ők mégsem „olyanok”. 

Az valószínűleg sokkal kevésbé zavarja a holland konzervatív szavazót, hogy kedvenc pártja kelet-európai szövetségesének egy vidéki alapszervezetében olyan dolgozik, akiről előkerül egy tíz éves felvétel, amin SS-ruhában pózol (kretének mindenhol vannak), mint ha az a párt rendszeresen veret meg ellenzéki újságírókat és aktivistákat.

7. Elkerülni a libanoni modellt

Az ellenzék most esélyt kapott arra, hogy új hatalmi központokat hozzon létre. Ugyan sok jogkört elvontak az önkormányzatoktól – és ismerve a Fideszt, nem lennék meglepve, ha ezeket hirtelen újabbak követnék –, mégsem lebecsülendő a győzelem. 

A sokszor hangoztatott káder- és politikusnevelő szerepen kívül ezeken a helyeken az önkormányzat újságjai kormánypropaganda helyett tájékoztatásra koncentrálhatnak, ami segíthet megtörni a Fidesz monopóliumát a vidéki sajtó tekintetében. 

A Fidesz helyi kampányai nagyban támaszkodtak a munkaidőben kampányoló önkormányzati dolgozókra, amelyre innentől kezdve szintén nem számíthatnak. Szintén fontos, hogy valószínűleg ezeken a helyeken a Fidesz nem fogja tudni formális és informális eszközökkel ellehetetleníteni az ellenzéki rendezvényeket, amely szintén az ellenzék erősödéséhez vezethet. 

Nem utolsó sorban pedig ezek az önkormányzatok rendelkeznek olyan költségvetési tételekkel, amelyek a magyar kulturális életnek és civil szervezeteknek jelenthetnek mentőövet: az eddig mindenhonnan kiutált színházi társulatoknak és civil szervezeteknek lesz lehetőségük hova pályázni itthon is, lesz hol játszani. 

Ugyanakkor fontos kérdés, hogy hogyan alakul az önkormányzatok szerepe a továbbiakban.

Ha a most megszerzett lendület kitart, ez egy országos politikai mozgalommá és megújulássá bővülhet. Ha azonban az új erőviszonyok becsontosodnak, az egy új libanoni modell kialakulását hozhatja. 

Mint ismert, Libanonban a polgárháború lezárásaként az ország minden erőforrását politikai alapon elosztották, azaz minden választott politikai pozíció, minden kinevezés egy adott politikai csoportnak jár. A Fidesz jelenleg defenzívában van, így nyilván megpróbálja majd a helyzetet konzerválni és az ellenzéket a most megszerzett nagyvárosokban karanténba zárni. Fontos lenne elkerülni, hogy itt is kialakuljon egy, a libanonihoz hasonló helyzet, ahol a Jobbikos rendező mindig Egerben rendez, a Fideszes mindig Debrecenben, a baloldali mindig Szegeden. Ehhez viszont az kell, hogy senki ne kezdjen el különalkukat kötni a Fidesszel, hanem mindenki tartsa magát a végső célhoz, ami csak a NER teljes lebontása lehet.