„Elvi megállapodást” kötöttek szerdán délután az Amerikai Egyesült Államok és Törökország képviselői, amelyben leszögezik, a két NATO ország „közös katonai parancsnoki központot alakít ki egy, a jövőben Szíriában kijelölendő biztonságos zóna meghatározása érdekében.”
A megállapodást török részről Hulusi Akar védelmi miniszter, amerikai részről pedig az Európai Szövetséges Főparancsnokság vezetője, Tod Wolters, az amerikai légierő tábornoka kötötték meg, de mindkét fél csak kevés részletet tárt a tervből a nyilvánosság elé.
Annyi azonban így is kiderült, a tárgyalások alapja egy, a szír határ mentén kialakítandó, 400 kilométer hosszú „biztonsági zóna” terve képezné a most Rozsava, a kurd szocialista népállam által ellenőrzött területeken. A zónát semlegesnek minősítené a megegyezés és oda egyik hadsereg sem léphetne be.
Arról azonban a megegyezés nem szól, vagy nem nyilvánosan szól, hogy a zónára tett amerikai javaslat, amely szerint azt nem a török hadsereg ellnőrizné, és 5 kilométer mélye demilitarizált, 9 kilométer mélyen pedig a nehézfegyverektől megtisztított kerületek lennének, végül belekerülhet-e a megállapodásba.
Törökország előzetesen ezt az ajánlatot teljes mértékben elutasította, az USA hadseregének vezetői viszont abba nem mennének bele, hogy a törökök teljes ellenőrzést szerezzenek a Rozsavával közös határszakaszon.
Ami pedig még ennél is fontosabb, a megállapodás a zónában élő szíriai népeknek – kurdok, arabok, asszírok – lenne a legrosszabb. Rozsava városszerkezete ugyanis úgy épül fel, hogy a demilitarizált zónába esne a szabad kantonok népesebb városainak szinte mindegyike, így a 2014 októberében az Iszlám Állam ellen védekező Kobánit is ki kellene ürítenie a YPG-nek.
A népállam hírszolgálata, az ANF már közölte, az ilyen tervek a YPG/YPJ számára elfogadhatatlanok.
Törökország a YPG-t a saját területén is aktív Kurdisztáni Munkáspárttal azonosítja, és így kurd terrorszervezetnek, „banditáknak” minősíti őket. Így Ankara célja továbbra is az maradt, hogy a szíriai határmenti területeken a kurd autonóm tartományt a gyakorlatban felszámolja, erre pedig egy általa, mint NATO-hadsereg által ellenőrzött „biztonsági zóna” is megfelelne.
A török állásponttal szemben a Szíriában jelenlévő francia és amerikai csapatok informálisan támogatják a kurd egységeket, 2014 és 2019 között pedig velük szoros együttműködésben szorították vissza Szíriában az Iszlám Állam terrorszervezetet.
A kurd népállam Erdogant és Ankarát az ISIS titkos támogatásával, harcosok és hadianyag részükre való szállításával is vádolja.
A megállapodás a török és az amerikai fél között a résztvevők „áttörésként” jellemezték, egy olyan tárgyaláson, amelyen az USA azt kívánja elérni, hogy Törökország ne indítson újabb, nyílt offenzívát az észak-szíriai kurd Népvédelmi Egységek (YPG -YPJ) által ellenőrzött területek ellen.
A török fél február végén katonai erővel, és szíriai paramilitáris, iszlamista szövetségeseivel már megszállta a nyugat-szíriai kurd Afrin kantont, ahol azóta a YPG/YPJ gerillaháborút folytat, Törökország pedig a közel 200.000 onnan menekült kurd helyére megkezdte a területén ragadt mintegy 3 és fél millió szíriai arab menekült egy részének szisztematikus áttelepítését.
Július 23-án a megmaradt kurd területekről rakétatámadás érte Ceylanpinar török határvárost, amelyben 6 személy, köztük egy kisgyermek is megsebesült. A kurd kantonok tanácsa a támadást elítélte, és kijelentették, azt nem az ő egységeik követték el, valamint vizsgálatot rendeltek el az ügy kivizsgálására.
Recep Tayyip Erdogan török elnök és kormánya azonban egyértelműen a YPG-t tette felelőssé a terrortámadásként jellemzett esetért, azonnal nagyobb csapatösszevonásokat rendeltek el a déli határvonalon és onnan több, szíriai kurd célpontot is ágyútűz alá vettek.
A kialakuló válság előtt az USA lépett közbe, amely ekkor kezdte el a tárgyalásokat Ankarával. Ezek kimenetele azonban még most is bizonytalannak látszik.
