Az egészségügy helyzete Magyarországon nemzetközi összehasonlításban címmel publikált felmérést a GKI Gazdaságkutató Zrt., melynek talán egyik legfontosabb megállapítása, hogy hazánkban egyre kevésbé biztosított a betegek számára az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés. Az állami egészségügyi ellátórendszerből tudatosan a magánszférába terelik a betegeket, amit azonban csak kevesen engedhetnek meg maguknak.

Az elmúlt 13 évben reálértéken 13 százalékkal csökkent az állami egészségügy finanszírozása, miközben a magánkiadás a kétszeresére nőtt. A magyar lakosság 40-50 százaléka nem engedheti meg magának, hogy a társadalombiztosítás által nyújtott ellátás helyett a magánszféra jobb és gyorsabb ellátását válassza.

„Minél drágább, illetve minél többféle ellátás esetén kell fizetni az egészségügyi ellátásért, annál kevesebben férnek hozzá”

– mondta a felméréssel kapcsolatban a 168 Órának Weltner János főorvos, egészslgügyi szakértő, aki szerint

„kultúrállamban nem szabadna léteznie olyan privát ellátásnak, amely teljes vagy részleges magánbiztosítás nélkül, zsebből fizetéssel működik”.

Ez mégis így történik Magyarországon. Az egészségügyi kiadások harmadát a saját pénzünkből finanszírozzuk: egy magyar állampolgár átlagosan évi 55 ezer forintot költ el magánegészségügyi ellátásra.

2003 és 2016 között az egészségügyi közkiadások 58, a magánkiadások pedig 92 százalékkal nőttek. Az olló egyre csak nyílik a magánellátást megfizető és megfizetni képtelen társadalmi rétegek között, utóbbiak pedig egyre rosszabb eséllyel kapják majd meg a szükséges ellátást időben és megfelelő körülmények között.

A GKI az egészségügyi dolgozók létszáma alapján is összehasonlította Magyarországot a nemzetközi mezőnnyel: 2016-ban százezer lakosra 321 orvos és 644 ápoló jutott, ami olyannyira nem sok, hogy ennél kevesebb orvos a V4-ek közül csak Lengyelországban dolgozik.

Ahogy arról mi is többször beszámoltunk, a háziorvosok és a házi gyermekorvosok száma vészesen csökken. A háziorvosok kiöregedése és a maguk mögött hagyott üresen álló praxisok miatt egyre több beteg jut egy-egy háziorvosra (2019 februárjában tartósan 344 háziorvosi praxis volt betöltetlen). Jelenleg négyszázezer embernek nincs állandó háziorvosa Magyarországon, és vannak olyan települések, ahol már évek óta betöltetlen a praxis.

Az elemzés szerint a V4-ek (Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Ausztria) közül Magyarországon a legrosszabb az emberi jólét minősége, amely többek közt a születéskor várható élettartamot, az iskolázottságot és az életszínvonalat is figyelembe veszi. Emellett az egészségügy hatékonyságát jelző egészségügyi fogyasztási index tekintetében is utolsó helyen állunk.

Bár a születéskor várható élettartam 4,5 százalékkal emelkedett 2000 és 2017 között, még mindig 5 évvel elmarad az EU-átlagtól és a V4-ekétől. A halálozási statisztikában vezető oknak számítanak a keringési rendszeri betegségek, illetve daganatos betegségekben, emésztőrendszeri betegségekben és öngyilkosságok számában is lekörözzük a V4-eket.

Sokan nem is tudnak róla, hogy betegek: Magyarországon a 15 évnél idősebb lakosság csaknem hatvan százaléka szenved diagnosztizáltan tartós betegségben.

A 15-34 évesek 33 százaléka, a 35-64 évesek  61 százaléka, a 65 évesnél idősebbeknek pedig 91 százaléka nem tud róla, hogy valamilyen tartós betegsége van.

A magyar férfiak átlagosan két évvel élnek kevesebb ideig mint a nők, a halálozási ráta 2015-ben 5 százalékkal volt magasabb, mint az uniós átlag, és sajnálatos módon ezen a téren is jelentősen a V4-ek előtt jártunk.

A tanulmány szerint 2017-ben Magyarországon százezer lakosra 698 kórházi ágy jutott, ami bár a V4-ek között a legjobb aránynak számított, mégsem jelenti azt, hogy minden rendben. Ezek a helyek részben 200-300 ágyas kórházakban találhatók, amelyekben hiányzik a megfelelő felszereltség és nincs elég szakember az akut vagy a súlyos betegek ellátására. Így sokan kénytelenek két-három egészségügyi intézményt is megjárni, amíg megkapja a megfelelő ellátást – ha még nem túl késő.

A szakértők szerint a megfelelő egészségpolitikai döntések hiányát, az ellátórendszer működésének hibáit leginkább a megelőzhető, valamint az elkerülhető halálozások számának mutatója jelzi, ami egyébként szintén nálunk a legmagasabb: a szlovákokét 14, a csehekét 39, a lengyelekét 43 százalékkal, míg az EU-átlagot 89 százalékkal haladja meg.

– írja a 168 Óra.

(168 Óra)