Cigányút a felsőoktatásban

„Tartalom nélkül minden gondolat üres, fogalom nélkül minden szemlélődés vak.” (Immanuel Kant)

A német idealizmus atyjának szavai tökéletesen leírják a roma értelmiségi képzés módszertani ellentmondásait a 2011 óta működő, a kormány és az egyházak által életre hívott KRSZH (Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat) intézményeiben alkalmazott identitáskonstrukcióban. Ezek az elvi-módszertani ellentmondások tetten érhetőek még azon közpolitikai intézkedésekben is, amik jobbító szándékot mutatnak, viszont éppen belső ellentmondásai miatt képtelenek valós problémákat látni és kezelni (ld. Roma Integrációs Keretstratégia).

Az erős, centralizált kormányzati parancs-politika természetéből adódóan a KRSZH kerüli a nyilvánossággal, a kompetens szakmai fórumokkal és a cigány közösséggel való párbeszédet és vitát. 2011-es fennállása óta a KRSZH intézményei inkább egy rosszul működő népfőiskola kondícióját mutatják, amelyet a nem-cigányok találtak ki cigányoknak.

A roma értelmiség-képzés – hasonlóan minden romákat érintő politikai döntéshez – az intellektuális posványon süllyedő közpénzek korrupt intézményrendszere. A statisztikai adatok alapján a hazai cigány közösségben 1% a diplomások aránya – sajnos a rendszerváltás óta eltelt időben a romákat hatványozottabban érintette a nem átgondolt privatizáció és a társadalmi-gazdasági feszültségek lecsapódásai.

Az erősen fragmentált társadalmi viszonyt az értelmiségi osztály valódi diskurzusa révén lehetne kedvezőbb irányban terelni. Nemzetközi viszonylatban is számtalan előnye származhat a cigány elitképzésnek, mert transznacionális, transzkulturális kisebbségként a cigány/roma közösségekről bátran lehet mondani, hogy Európa legeurópaibb népe.

Számos kutató ebben azt az esélyt látja, hogy a cigányok/romák hozzájárulhatnak az európai integráció elmélyítéséhez. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy karcos kritikát érdemel-e a KRSZH, amikor 2011 óta valóban támogatott több száz cigány fiatalt egyetemi tanulmánya során, viszont

  • megalázóan kevés ösztöndíjat,
  • kiforratlan módszertant,
  • nem szak-specifikus képzést,
  • a hallgatói önkormányzatiság elvének el nem ismerését,
  • amorf önazonosságot,
  • és kormányzati lojalitásukat bizonyító intézményvezető(ket)

kapnak ezek a cigány fiatalok.

Számos más kár mellett egy vékony értelmiségi rétegnek a többség diszkriminálásával és marginalizálásával párhuzamosan történő kialakulása kedvez a politikai radikalizálódásnak is.

Ezért tartom fontosnak a cigány elitképzés magas minőségének a megkövetelését, amely túlnő bármely pártpolitikai csatározás tétjén. A következőkben megvizsgálom az uniós pályázatokból és állami dotációkból fenntartott KRSZH cigány szakkollégiumainak általános problémáit, a logikai bukfencekkel terhelt, etnicizált intézményrendszert, illetve empirikus megfigyelések alapján annak súlyos etikai problémáit.

„A KRSZH célja sokoldalúan képzett, szakmai munkájában magas szintre törekvő, a továbbfejlődésre nyitott, elkötelezett, cigány identitásukat is vállaló, keresztény értelmiségiek nevelése.” (KRSZH küldetésnyilatkozat részlet)

Szeretnék rávilágítani itt egy fontos momentumra, ami első pillantásra megmutatja, hogy a KRSZH csak nevében viselteti a szakkollégiumot. A felsőoktatási tv.-ben[1] jogi keret és definíció van arra vonatkozólag, hogy mi a szakkollégium, illetve milyen kondíciókkal kell bírnia az intézménynek.

A magyarországi szakkollégiumok egyik meghatározó ismérve az önkormányzatiság elve, vagyis a hallgatók döntési autonómiájának a tiszteletben tartása, illetve a joguk biztosítása arra, hogy az intézményre befolyásuk lehessen. A kormány cigány-képző intézményeiben (KRSZH) viszont az egyházaké a döntés joga, ami nem feltételezi a demokratikus játékszabályok biztosítását a roma hallgatóknak.

Röviden: csökkentett demokratikus üzemmódban működő intézményrendszerrel kívánja a kormány a jövő cigány értelmiségét képezni.

A helytelen képzésnek egyik sarokköve a KRSZH intézményeiben, hogy nem szakma-specifikus képzést nyújtanak, hanem pályázat-specifikust. Ezekben az intézményekben a dajkától a mérnökön át a bölcsészig jelen vannak a hallgatók. A szakmai fókusz hiányában egyre jobban kitűnik, hogy a felsőoktatásban milyen utat kíván mutatni az Orbán-kormány.

A magyarországi cigány egyetemisták egyszerűen nem ugyanazokat a lehetőségeket kapják meg a Roma Szakkollégiumokban, mint a nem-roma társaik, akik más szakkollégiumok hallgatói.

Sajátos keresztényi etika-értelmezést mutat az is, amikor eszköztelen fiatalok szociális függőségét felhasználva a kirakatpolitika biodíszletévé regisztrálják őket. Roma szakkollégistának lenni azzal jár, hogy a kormányzat „cigányügyéhez” lojális rendezvényeken kötelezően részt kell venni, illetve nem ajánlott a kormánypárttal ellentétes véleményt hangoztatni.

Szeretnék egy személyes történetet elmesélni. 2016-ban én is részt vettem Debrecenben a KRSZH tanévnyitóján. Langerné Victor Katalin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár leszögezte Balog Zoltán érkezése előtt, hogy „mi a teremben mind egy nagy család vagyunk, kellemetlen kérdéséket inkább ne tegyünk fel” – nem mintha lehetett volna kérdezni, hiszen előre szűrt kérdéseket kapott az akkori emberminiszter.

2011 óta az egyház-állam kooperációjaként a KRSZH lett az etnobiznisz új formája. Ebben a szekuláris együttműködés nem a roma fiatalok valódi hátrányait eszközöli (egzisztenciális félelmek, társadalmi-kulturális kirekesztettségből fakadó pszichés-frusztrációk, az oktatási mobilizációval járó cigány közösségektől való eltávolodás, stb.), hanem az egyházak roma integrációra szánt uniós pénzekkel történő feltőkésítését.

A Keresztény Roma Szakkollégiumok képzési programja

Kulturális modul: ,, Azt az alapelvet követjük, hogy az egészséges identitás nem mítoszokra és ellenségképekre, hanem a történelem és a jelen valóságának kritikus és önkritikus szemléletére épül” (KRSZH preambulum részlet)

A kultúra különböző dimenzióiban különbözőképpen jelenik meg a cigányság mint csoportjellemző motívum. A fennmaradt megőrzött, reprezentált kulturális elemek csoportszinten nem függetlenek egymástól, azonban egyéni szinten a megnyilvánulások színterei és alkalmai között nem mutatnak koherens egységet.

A cigány/roma kultúrának elsődleges szocializációs színtere a családi környezet. A kulturális reprezentáltságnak a biztosítéka pedig a zárt cigány közösségek voltak. Mára a modernitás kikezdte és fellazította ezeknek a zárt közösségeknek az identitáskonstrukcióját (közös nyelv, közös sors, közös kulturális norma). Ebből kifolyólag a cigány közösségekből érkező fiataloknak saját kultúrájuk gyakorlására lenne szükségük, nem pedig a fenti alapelvben szereplő képlékeny illuzórikusságokra.

A szakkollégiumokban lévő cigány/roma fiatalok nagy része már nem beszéli a romani nyelvet. A nyelvváltás miatt az etnikai lét megőrzésének, az etnikai identitástudat és a csoportkohézió erősítésének bázisa az erős származástudat és a csoportba való önbesorolás talaján a kollektív kulturális tradíciókra tevődik át, és „olyan kulturális környezetet teremt, amely szilárd etnikai identitáskeretekre ad esélyt és lehetőséget”.[2]

Sajnos nem standardizált elvárás, hogy önmagukat büszkén cigánynak valló társadalomtudósokkal, közéleti-kulturális szereplőkkel, politikai aktivistákkal, civil szervezetek vezetőivel inkubátorházi funkciókat kellene betöltenie a cigány szakkollégiumoknak.

A cigány hallgatóknak elsődleges etnikai szocializációs hiányát romológiai ismeretterjesztéssel, történeti előadásokkal és koordinált kutatásokban való részvétellel lehetne pótolni. Ennek hiányára egyszerű a válasz: a kormányzati politikának nem haszna a magyarországi cigányok szellemi-intellektuális kiegyenlítődése a nem-cigány társadalomhoz, hiszen egy lélektani-gazdasági-társadalmi törésvonalat egyszerűbb és könnyebb fenntartani, mintsem felszámolni.

Spirituális modul: A szakkollégium a képzés tartalmában valamint kulturális-közösségi életében a felsőoktatás keresztény szellemiségű műhelye. A szakkollégium hozzá kíván járulni ahhoz, hogy növendékeinek hite elmélyüljön, alapvető jártasságot szerezzenek a teológiai, egyházi kérdésekben, és alkalmasakká váljanak arra, hogy hivatásukat kibontakoztatva hitüket hitelesen képviseljék a világban és az Egyházban. (KRSZH preambulum részlet)

Újra megmutatkozik a KRSZH erőteljes manipulációja, illetve szakmai középszerűsége. Jelen ismereteim szerint egyetlenegy KRSZH intézményben sincs kifejezetten teológiai műhely. Természetesen azt gondolom, hogy a lelkiismereti-vallási szabadság az egyik legfontosabb európai értékünk, de helyesebbnek vélem a társadalmi igazságosságot, a szolidaritás univerzális természetét és a szociális érzékenységet propagálni a fiatalok felé.

A KRSZH-ban fellelhető egy hamis konzervatív és libertárius politikai-ideológiai világnézet, ahol erkölcsös-szorgalmas, erkölcstelen-lusta, és gondolkozásra képes, vagy képtelen embereket kategorizálnak. Ahogy fentebb próbáltam kifejteni a szocializáció fontosságát az identitásformálás tekintetében, hasonlóképpen az egyén saját szociokulturális terében történő szocializációja határozza meg a morális döntéseinek vélt helyességét.

Azt gondolom, hogy az ezen intézményekben történő álszent morálfilozófiai önbecsapások destruktívak a cigány hallgatók későbbi etikai, értékítéleti döntéseire. Hiszen amikor azt tanítja neki az intézmény teológusa, hogy a lopás-csalás súlyos bűnnek minősül – nagyon helyesen -, de a szakkollégista tapasztalja az intézmények vezetőinek sumák pénz-lenyúlásait, az ösztöndíj visszatartásokat, az értelmetlen pénzköltéseket, vagy a despota dehumanizálást, akkor kétségtelen, hogy hitük a kereszténységben valóban mélyül…

Közismereti modul: A közismereti modul célja az, hogy a szakkollégisták biztos alapokkal rendelkezzenek az értelmiségi elit világában, képesek legyenek összetett problémák megoldására, minőségi munka végzésére és gondolataik szabatos kifejezésére, akár idegen nyelven is. (KRSZH preambulum részlet)

A KRSZH-nak ebben a modulban van a legnagyobb, identitásmozzanatként is felfogható jelentősége. Politológus hallgatóként azt gondolom, hogy ha a tényleges, középtávú társadalom-és szociálpolitikai célokat komolyan venné az értelmiség-képzésben a kormány, akkor itt lehetőség nyílna a cigányok/romák politikai öntudatának az erősítésére.

Ebben a modulban a cigány hallgatók lexikális tudásának elmélyítése, a kritikai gondolkozásának elsajátítása és az önreflexió megismerése lenne lehetőség. Arra, hogy valódi cigány értelmiségiekké váljanak, az ott lévő fiataloknak nem pályázati akaratra, és szakmaiatlan intézményekre van szüksége, hanem progresszív, támogató, elismerés-jellegű cigány kisebbségpolitikára kormányzati szinten.

Számos barátom elmesélése alapján két konzekvenciát általánosságban leírhatok:

  • Az önmagáért kiálló, intelligens, konstruktív kritikát mondó cigány fiatalt a kormány „elitképző” rendszere egyszerűen likvidálja. A KRSZH rendszerének természete kizárólag a teljes lojalitással, kritika nélküliséggel, a közösségi élet vegetációjával kompatibilis. Mindent, ami ezzel ellentétes, azt befogadni nem tudja a rendszer.
  • A szakkollégiumi hálózatnak nem érdeke támogatnia a valódi autonóm cigány közösséget, amely élesen ellene megy minden cigány sztereotípiának, hiszen többségük már képzettebb, mint a magyar társadalom nagy többsége, és vitakultúrájában a racionális érv a valuta, nem pedig a meghunyászkodásból fakadó uram-bátyám elv.

Következésképpen elmondható, hogy még most sem érdeke a magyar politikai elitnek a magyarországi cigányok közösségi cselekvőképességének a javítása. A KRSZH intézményvezetőinek most a kezében van a fegyver és paripa ahhoz, hogy társadalmi szinten is pozitív változást tudjanak felmutatni roma-ügyben, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy ők is csak egyek lesznek az eposzi mennyiségű programok közül, amit a nem-cigányok találtak ki nekünk, cigányoknak.

Kiemelt kép: Fortepan
Olvass tovább!