„Háromhavi tartalékot a családoknak!”
Ezt az ötletet dobta be Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke a Világgazdaságnak adott interjújában.
Az ÁSZ-elnök aggódik, mert minden előrejelzés szerint pénzügyi válság közelít a következő években, a lakosságot pedig fel kéne készíteni a takarékosságra.
Elképzelése szerint ez a következőképp működne: a kormány a bérnövekedést ahhoz kötné, hogy a munkáltató a bér átutalásakor annak egy részét automatikusan egy megtakarítási számlára küldi. Méghozzá eképpen:
„A kormányzat tehetne egy ajánlatot a foglalkoztatónak, hogy a következő évek bértárgyalásainál nagyobb bérnövekedésre csak akkor kerülhessen sor, ha a munkabér-átutalás pillanatában a foglalkoztatók egy bizonyos összeget nem közvetlenül a dolgozóknak fizetnek, hanem a dolgozó megtakarítási számlájára utalnak.”
És itt akkor érdemes megállni egy pillanatra. A magyar kormánynak ugyanis nem az a feladata, hogy az amúgy mesterségesen, épp a kormány által alacsonyan tartott átlagbérből még azt is megmondja, hogy a munkáltató mennyit vonjon el a dolgozótól, hogy azt egy – ki tudja, milyen – megtakarítási számlára utalja.
A magyar kormány feladata az lenne, hogy a dolgozókat segítse a bérharcukban, a munkáltatókat pedig arra ösztönözze, hogy valóban megfizessék a munkavállalóikat.
Nem ezt látjuk.
Jelenleg a kormány egy sor törekvéssel lehetetleníti el a dolgozók érdekeiért fellépni próbáló szakszervezeteket, és néhol (mondjuk stratégiai partner Suzuki esetében) még afölött is szemet huny, hogy a cég amúgy törvényt sért, amikor a munkavállalói jogokat csorbítja.
A magyar kormány ma inkább a külföldi cégeket támogatja ahelyett, hogy a magyar dolgozók érdekeit képviselné – ezzel lehetővé téve kizsákmányolásukat (ahogy azt egyébként a miniszterelnök is megjegyezte a rabszolgatörvény kapcsán).
A magyar kormány éppen szétveri az oktatási rendszert, és főként a szakképzést, hogy kiszolgálja a külföldről bevonzott multik olcsó munkaerőigényét ahelyett, hogy segítené a fiatalokat képességeik kiteljesítésében.
De a magyar kormánynak nem az lenne a feladata, hogy az amúgy sem elég bérből még takarékoskodásra is „tanítsa” a munkavállalókat, hanem az, hogy olyan környezetet teremtsen, ahol ezeket a dolgozókat megfizetik annyira, hogy ne legyenek anyagi problémáik.
A magyar kormánynak nem az emberek zsebében kéne turkálnia, hanem olyan gazdasági helyzetet kéne teremtenie, ahol nem külföldi cégek olcsó, betanított (és bármikor lecserélhető) munkásaiként, hanem szaktudásukért megbecsült és megfizetett dolgozókként helyezkedhetnek el az emberek.
Nem kilátástalanságot, hanem élhető környezetet kellene teremtenie.
Domokos Lászlónak, az elméletben független Állami Számvevőszék elnökének pedig nem az a feladata, hogy asszisztáljon a kizsákmányoláshoz és efféle, innovatív ötletekkel tovább nehezítse a dolgozók életét, hanem hogy őrködjön a közpénzek, az állami és önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás fölött.
Olyan nagy kérés ez?