Ha hétfő, akkor Sajtóklub. Volt mit megbeszélniük a fiúknak, hiszen aktív napokat-heteket élünk. Viszont ritka az olyan őszinte meghatódás, mint amit ezen a hétfőn Bayer Zsolt produkált.
A leginkább vitriolos tolláról ismert publicista ugyanis már-már ködös tekintettel és elcsukló hangon elemezte azt a rövid videót, amelyben Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi gyerekek gyűrűjében pacsizik és poénkodik, hogy aztán szakértő szemmel megtekintse az edzést a Székelyföldi Jégkorong Akadémián (Készült a Magyar Kormány támogatásával), és végül méltóságteljesen elzengjék közösen a Székely Himnuszt.
A 16. perctől érdemes nézni a műsort:
Aki pedig szeretné látni az idézett videót is, Orbán Viktorral a főszerepben, ide kattintson, és rögvest megnézheti.
Szóval a jeles eseményről Bayernek a következő gondolatmenet szaladt ki a száján:
„Amúgy a libsi sajtó is képtelen… ugye, nem tudták se kiköpni, se lenyelni, mert ráadásul annyira kristálytiszta és nyilvánvaló, hogy itt nem odaterelték az embereket meg a gyerekeket. Ezek tényleg rajonganak a magyar miniszterelnökért. Majd szétszedték, meg könyörögtek, meg körberajongták, hogy autogram… Majd elhangzik ugye a Székely Himnusz, belenéztünk, és akkor itthon azt írták, ennyit írtak viszonylag tényszerűen, hogy: ‘Az erdélyi magyar gyerekek rajonganak Orbán Viktorért’. És tényleg. És mily meglepő.”
Mindezzel persze nem is lenne amúgy semmi gond. Mert azzal nincs semmi baj, ha egy politikus elmegy és megtekint egy helyet, amit az ő támogatásával (hovatovább, nyilvánvalóan magyar közpénzből) építenek. Ez teljesen természetes, pláne kampányidőszakban, pláne a Fidesz esetében, mely párt egyébként is élen jár megtekintés és átadás viszonylatában.
Tiszta sor, semmi meglepő.
A probléma azzal van, hogy Orbán Viktor nyilvánvalóan politikai pedofíliát követ el, amikor a megtekintésről szóló kisfilmjét, benne a vele pacsizó gyerekekkel, feltöltik 650 ezer ember által lájkolt Facebook-oldalára.
Ugyanis míg azzal semmi gond nincs, ha egy csapatnyi gyerek rettenetesen örül neki, hogy van egy hely, ahol sportolhatnak, addig azzal már bőven van baj, ha ezt egy politikus a saját népszerűsége növelésére, a magáról kialakított kép manipulálására, kampánycélokra használja fel.
A gyerekek ugyanis életkorukból fakadóan nincsenek mindazon tudások birtokában, amelyek alapján dönthetnének arról, akarnak-e a miniszterelnökkel pacsizni, ami valójában egy politikai célokra felhasználható aktus.
Politikai pedofíliáról viszonylag gyakran vagyunk kénytelenek írni, a témában született korábbi cikkeink ide kattintva olvashatóak.
Ahogy egyesek az általuk sütött pompás kiflit fotózzák le, hogy bebizonyítsák, remek szakácsok, mások meg cuki, szőrös kisállatokkal szelfiznek, mert ettől ők is cukibbnak (bár nem feltétlenül szőrösebbnek) látszanak, úgy egy politikus azért kanyarít maga köré egy csokor gyereket, mert ezzel a nép nagy barátjaként, a gyerekek jótevőjeként tündökölhet, elhitetve potenciális szavazóival, hogy valójában rengeteget tesz ezekért a gyerekekért, és más gyerekekért is (még akkor is, ha erről valójában szó sincsen).
Ezt nevezik politikai pedofíliának: amikor tudatosan és szándékoltan használ valaki gyerekeket önnön felmagasztalására.
Felmerülhetne persze a kérdés, hogy a miniszterelnök körül hömpölygő gyereksereg esetében vajon minden szülő beleegyezett-e abba, hogy gyerekéről felvétel készüljön, amellyel majd Orbán fényesítheti a renoméját – de ennyire azért ne legyünk naivak.
A tavalyi választások előtt egyébként a Nemzeti Választási Bizottság el is meszelte Orbánt: 350 ezer forintos bírságot szabtak ki rá, miután óvodásokkal jópofizott (a miniszterelnök láthatóan sérelmezte is a dolgot…).
A helyzet ezen az erdélyi kiruccanáson is hasonló: a miniszterelnök, aki a Magyar Kormány támogatásával felépült akadémiát ment meglátogatni, kedélyesen viccelődik a gyerekekkel, meg fogadja az idősek köszöntését. Miközben ez a helyzet nyilván kényszerhelyzet: ha a politikus ad, akkor elvárja, hogy őt ezért dicsőítsék, ehhez pedig emberek kellenek, akik kellően lelkesnek tűnnek – de a legjobb mégis csak a csillogó szemű, ártatlan kisgyerek, hiszen azzal mindenki szívét meg lehet lágyítani.
Csak halkan mondom: át lehet adni egy ilyen akadémiát úgy is, hogy nincs zsúfolásig tömve gyerekekkel, attól még nem omlik maga alá az épület, nem veszít semmit értékéből, ugyanúgy lehet majd használni, ugyanarra a célra.
Csakhogy a politikai gondolkodás nem így működik: ha Orbán Viktor ad, akkor annak látható nyoma kell, hogy maradjon, ünnepelni kell. A kiszolgáltatott helyzetben a szülő persze dönthet: fel meri-e vállalni, hogy nem viszi el a gyerekét egy ilyen eseményre, és esetlegesen ezért valamilyen retorzióra számíthat a gyereke, aki egy ilyen helyzetben totálisan védtelen, vagy odaviszi, és jó képet vág ahhoz, hogy biodíszletként használják fel a csemetéjét.
De a szülő legalább fel tudja mérni ennek a szituációnak a súlyát. Maga a gyerek viszont, aki ebben a helyzetben konkrétan használva és kihasználva van, még ennyit sem ért az egészből.
Bonyolultabb még ennél is a helyzet, ha mondjuk iskolákról, óvodákról van szó: bár a törvény tiltja, hogy ezen intézményekbe pártpolitikát vigyenek – ugyan melyik intézményvezető merne nemet mondani mondjuk egy kormánypárti politikusnak? És egy erdélyi akadémia merne-e nemet mondani, ha már egyszer a Magyar Kormány támogatta a felépültét? Épp ettől olyan végtelenül elkeserítő ez a helyzet: mert rámutat azokra a függési viszonyokra, amelyben a hatalomnak kiszolgáltatott emberek és intézmények tűrni kénytelenek, hogy politikusok hizlalják saját egójukat az ő testüket falva.
Hogy ez egy magyar óvodában történik, vagy egy erdélyi jéghoki akadémián – az ebből a szempontból teljesen mindegy. (Itt jegyezném meg, hogy Bayer hatalmas öntudattal jegyzi meg, ezeket az embereket senki sem terelte Orbán köré – de vajon ő ezt honnan tudja ilyen magabiztosan?)
Bayer Zsolt ugyan el lehet ájulva attól, ahogy a gyerekek kuncsorognak az autogramért, meg körülrajongják Orbánt (jegyezzük meg, a stílus, ahogy Bayer ezektől a gyerekekről beszél, szintén szörnyen lealacsonyító a maga nemében), de azért ne ünnepeljük ezt az eseményt úgy, mintha ez lenne a miniszterelnök pályafutásának csúcsa.
Szóval akkor még egyszer, csak a rend kedvéért: semmi gond nincs azzal, ha gyerekek örülnek annak, hogy a magyar miniszterelnök meglátogatja őket. A gond az, hogy Orbán Viktor megint arra használja ezt az eseményt, hogy gyerekekkel körbebástyázva magát hirdesse saját nagyszerűségét,
vagyis gyerekeket degradál puszta politikai eszközzé.
Egy dologban igaza van Bayernek: egy ilyen videó megnézése után az ember valóban köpni-nyelni nem tud. Mert azt tényleg nehezen veszi be az ember gyomra, hogy Orbán Viktor nem ért a szóból, és nem bírja nem macerálni a gyerekeket kampányidőszakban.
