Mindig jó a politikában, ha világosak a dolgok. Orbán Viktor – sok bizonytalankodás és mellébeszélés után – végre azokkal köt szövetséget, akikkel eszmei szálak fűzik egybe.

Sajtója (amely állami sajtó lévén, hivatalos forrásnak számít) eddig is világossá tette, honnan származnak Orbán eszméi.

Az Európának („Brüsszelnek”) tulajdonított népességcsere eszméje Renaud Camus francia fasiszta közíró híres könyvéből – Le Grand Remplacement – származik, evvel a neves fasiszta személyiséggel a Mandiner folytatott beszélgetést, ami önmagában is büntetőjogi tényállás, de a fószer különben is állandó szerzője az állítólag  nívósabbnak számító szélsőjobboldali portálnak, aki még Orbán Viktorhoz is intézett meleg hangú nyílt levelet, amit még a mérsékeltebben fasiszta Marine Le Pen is visszautasított volna. De van lejjebb. Az Örülünk, Vincent? blog is megemlékezett róla, hogy a Pesti Srácok nevezetű orbánportál egészen Eustace Mullins, az ismert, nyílt (és totál őrült) hitlerista méltatásáig süllyedt, akinek A biológiai zsidó c. alapműve immár magyarul is olvasható itt. Kitartás! Lesz ez még így se!

Ha beleolvasnak e neofasiszta/neonáci szerzők műveibe, a leghivatalosabb magyarországi kormányközeli, kormánybarát torkokból áradó hangzatokra fognak lelni.

De minek nekünk mindenféle nyomorult külföldi, amikor vannak nekünk megbízható honi forrásaink:

„A liberalizmus az anyagelvűségen épülő individualisztikus rendszer.

A kommunizmus az anyagelvűségen épülő kollektivisztikus rendszer.

A kommunizmus tehát kiteljesülése a liberalizmusnak.

Se a liberalizmus, se a kommunizmus nem világnézet. Hiányzanak belőlük az abszolút értékek, azok, amelyek önmagukért értékek. Világnézet csak az, amelynek abszolút értékei vannak. Se a liberalizmus, se a kommunizmus, se az anyag, se az elv, se az individualitás, se a kollektivitás nem abszolút értékek.

A liberalizmus melegágya a kommunizmusnak. Sőt, több: szülőanyja; a kommunizmus gyermeke a liberalizmusnak. Ez a tény, törvény. A liberalizmus az a kultúrcsimasz, amelyből a kommunista cserebogár lesz. Se a csimasz, se a cserebogár nem abszolút érték. De igen; de csak a csimasznak, de csak a cserebogárnak.

Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Én pedig mondom: Szeresd a Hazádat jobban, mint tenmagadat!” (Szálasi Ferenc börtönnaplója, 1938-1940, s. a. r. Csiffáry Tamás, bev. Sipos Péter, Bp.: Budapest Főváros Levéltára/Filum, 1997, 149.)

Vö. „Krisztus II/b. parancsolatával”. (Orbán Viktor miniszterelnök 2017. karácsonyi cikkéből.)

„A marxizmus nem más, mint a liberalizmus zsidó gyakorlata, tehát zsidó liberalizmus.” (I. m., 81.)

„A liberalizmus és a szabadkőművesség vérfertőző ágyasságából született meg a fattyú: a marxizmus.” (I. m., 105.)

„A zsidók akkor számolhatnak csak egyáltalában megbecsülésre, ha önmaguk erejéből, teljesen természetes szükségből kifolyóan kiharcolják, ha kell, fegyverrel, az új hazájukat. […] Amíg így viselkednek – tehát a valóságban saját vérhazát nem is kívánnak – , ne csodálkozzanak, ha a vendéglátó népek bennük csak élősdieket látnak és tapasztalnak, mert akinek nincs vérhazája, az a másik nép hazájában csak zsákmányhazát lát és talál.” (I. m., 131-132.)

„A jogot csak addig szabad elismerni, amíg az életért van. Amint önmagáért van: ilyen jogot el kell taposni, mert életet pusztít.” (I. m., 91.)

„»Az állam és az alkotmány én vagyok!« – mondhatja teljes joggal a zsidóság nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt, ahol a szabadkőműves-liberális rendszerek még fennállnak. Egyet nem mondhat: »A nép, a nemzet én vagyok!« És ebbe bukik bele. A zsidó mindent magáénak vehet el, még államot és alkotmányt is. De mindig megbuktatja a nemzet, a nép, mely mindörökké az állam és alkotmány felett áll, egyszerűen azért, mert ő a nép, az  alkotó, és nem az állam és az alkotmány.” (I. m., 156.)

(Ez az idézet NEM a Magyar Országgyűlés tiszteletre méltó elnökének a bírákhoz intézett szózatából való!)

A nyílt zsidózástól eltekintve – bár a fegyveres, nacionalista-cionista (izraeli) zsidó iránti tiszteletnél, szemben az „internacionalista-kozmopolita”, „kultúrmarxista”, hiperkritikus Intelligenzbestie típusú diaszpórazsidó iránti ellenszenvvel, semmi nem aktuálisabb – minden mondat ismerős a kormányzati (AZAZ szélsőjobboldali) médiakampányokból, publicisztikákból és államférfiúi beszédekből.

Úgyhogy Hadúr hozta Salvini & Strache néptársakat a Kárpát-Duna Nagyhaza fő- és székvárosában, ahol nem szégyen fehér férfinak lenni, különösen, ha fasiszta az ember.

Il Duce ha sempre ragione.

Tudjuk, hányadán állunk. Besten Dank, grazie tantissimo, szebb jövőt!