Ma, azaz szombaton hatalmas tömegtüntetést tartanak Londonban, melyen a résztvevők új népszavazást követelnek Nagy-Britannia Európai Unióból való kilépéséről – a Guardian percről percre közvetíti az eseményt, élőben pedig a Youtube csatornájukon közvetítik.
A demonstráción egyes számítások szerint több, mint egymillióan vesznek részt, a szervezők minden várakozását felülmúlja a résztvevők száma, és minden bizonnyal ez a valaha volt egyik, ha nem a legnagyobb tüntetés a brit történelemben.
Az alábbi videón látható, milyen hatalmas a tömeg:
MUST-WATCH: incredible footage of today’s #PutItToThePeopleMarch – still plenty of people on Park Lane, despite the front of the march setting off about 45 minutes ago 💪#PeoplesVote. Please RT: pic.twitter.com/BK5I1AQHMU
— People’s Vote UK (@peoplesvote_uk) 2019. március 23.
A lap beszámolója szerint sok külföldön élő brit kifejezetten a tüntetés miatt utazott haza a napokban – ezt a kilépés előtt ugyebár még viszonylag könnyen megtehetik – és vidékről, valamint Walesből, Skóciából és Írországból is érkeztek új népszavazást követelő alattvalók, hogy mást ne írja, buszokkal hozták őket vidékről.
Helyi beszámolók szerint a tömegközlekedési rendszert kis híján lebénították a tüntetésre utazók tömegei, egyes buszmegállókban több százan várakoztak, a járművekre nem fértek fel az emberek – a tömegközlekedési piacot kiszolgáló privát szolgáltatók nincsenek felkészülve ilyen mennyiségű utasra.
A tüntetés miatt Londonban is jelentősen kellett korlátozni a közúti forgalmat, valamint több tömegközlekedési járat is más útvonalon, vagy egyáltalán nem közlekedik (a metró zavartalanul üzemel).
A tüntetők hatalmas EU-s zászlókat lengetnek, valamint „népszavazást!” skandálással lelkesítik magukat.
A vonulás után a Parlament téren felállított színpadon ellenzéki vezetők mondtak beszédeket, felszólalt többek között a munkáspárti Tom Watson, aki a következőket mondta:
„A miniszterelnök azt állítja, Britanniáért beszél. Akkor hát javaslom, nézzen ki az ablakon, miniszterelnök. Húzza el a függönyeit. Kapcsolja be a tévéjét. Nézzen rá a mai nagyszerű, hatalmas tömegre. Itt van a nép. Theresa May: maga nem értünk beszél.”
A „hard Brexit”, azaz a megegyezés nélküli kilépés – utóbbi időkben egyre valósabbnak tűnő, azonban továbbra sem valószínű – esetére a korona London utcáin masírozó alattvalói a tőlük megszokott kreativitással és fanyar humorral készülnek, a Guardian erről is lelkesen közvetít:
Spotted at Marble Arch. pic.twitter.com/dYWQ58vSIu
— Henry Fosdike (@justmetalking) 2019. március 23.
Mások inkább Új-Zéland – a brit nemzetközösség tagja! – miniszterelnökére cserélnék a napjainkban nem túl népszerű Theresa May miniszterelnököt:
This is getting cheers#PutitothePeopleMarch
@sloumarsh pic.twitter.com/um6Xjroq2B— Paul Johnson (@paul__johnson) 2019. március 23.
Ahogy szóviccekből sincs hiány:
Best signage #PeoplesVoteNow #PutitothePeopleMarch pic.twitter.com/TlG8I7OAQU
— omlidia (@omlidia) 2019. március 23.
Eközben a Brexit visszavonását sürgető petíciót a parlament honlapján immár több, mint 4.150.000 ember írta alá, ezzel a valaha volt legnépszerűbb ilyen kezdeményezés.
Theresa May a héten tárgyalt az EU vezetőivel a brit kilépés határidejének az eltolásáról – az eredeti határidő március 29, azaz jövő péntek lett volna, a miniszterelnök pedig szerette volna kitolni az időpontot nyárra, ezt azonban az Unió nem fogadta el, így egy köztes, május 22-i legkésőbbi dátumról született megállapodás.
May alkalmatlanságát látva azonban az EU kitűzött egy még korábbi, április 12-i dátumot arra az esetre, ha nem sikerül elfogadtatni a kilépési megállapodást az alsóházzal – amire az eddigi tapasztalatok alapján vajmi kevés az esély.
A második referendumról a Munkáspárt megszavaztatná a brit alsóházat, melynek elnöke, Jeremy Corbyn a héten May kormányfőhöz hasonlóan szintén tárgyalt az EU vezetőivel. A munkáspárti vezető Norvégiához hasonló státuszt szeretne kiharcolni az Egyesült Királyságnak, melyben megmaradna a közös piac, valamint a javak, szolgáltatások és emberek szabad mozgásának az elve is – az más kérdés, hogy az Unió erről vélhetően hallani sem akar.
