A valaszonline leplezi le elemző cikkében azt a kormányzati csúsztatást, mely szerint egészségügyi költésben megelőztük a V4-es országokat, köztük a cseheket is.

Valójában arról van szó, hogy a csehek 7,3 százalékot, Magyarország pedig 7,6 százalékot költ a GDP-ből az egészségügyre, de ez itthon azt jelenti, hogy az állam 5,2 százalékot fordít erre, a maradék 2,4-et a lakosság pótolja ki. Ez annyit tesz, hogy a magyar egészségügy silány minősége miatt a betegek, akik megtehetik, magánorvosokhoz fordulnak.

Az, hogy kórházak épülnek, uniós pénzből, nem jelenti azt, hogy ezekben a kórházakban biztosítva van a megfelelő működés, erre már nem költ az állam, illetve az idei egészségügyi költségvetés 191 milliárdjából 40-et automatikusan zárolnak, ameddig a kórházak nem oldják meg azt a problémát, hogy el vannak adósodva, nem rendezik a helyzetüket.

Ha az 5,2-es értékkel számolunk, akkor csak a lengyeleket (4,4%) előzzük meg, a cseheket nagyon nem. Átlagosan a magyarok évi 90 ezer forintot költenek a gyógyulásukra. Nagyobb fókuszban pedig a magyar állam közkiadásainak 9,7 százalékát teszi ki az egészségügy, Csehországban ez 15 százalék. A válság óta Magyarországon folyamatosan csökkent az érték, 2009-ben is magasabb volt a jelenleginél.

A Válasz online-on továbbá azt írják, az adatok azt mutatják, hogy a csehek a csecsemőhalálozás, az iszkémiás szívbetegségekben elhunytak arányában, a stroke-ban meghaltak számát tekintve is rengeteget fejlődnek, a nyugati országokhoz hasonló eredményeket produkálnak.
Nálunk ez közel sincs így.

A szegényebbeknek természetesen nem opció a magánszektor, sokan a gyógyszereiket sem tudják kiváltani. Magyarországon az ún. katasztrofális egészségügyi kiadások kategóriája az emberek 11 százalékát érinti. „Katasztrofális egészségügyi kiadásnak” az minősül, hogy a táplálkozásra és lakhatásra fordított összegen kívül, a jövedelmének legalább 40 százalékát költi az állampolgár egészségügyi szolgáltatásra, gyógyszerre.

Ami szintén fontos probléma, hogy a magánegészségügyhöz főként diagnosztika miatt, nem életmentő betegségek ügyében lehet fordulni. Más helyzetekben az államra kell hagyatkozni, annak körülményeit kell elfogadni.

Az igazság tehát az, hogy a lakosság költ sokat saját egészségére, mert az állam ezt nem teszi meg, majd a kormányzat mindezek után ennek ellenkezőjével próbál felvágni.