Minden reggel, mikor felébredek s újra megpillantom az égboltot, úgy érzem, mintha újév napja lenne.
Ezért gyűlölöm az újévi ünnepléseket, amelyek akképp esedékesek, mint a havi törlesztőrészlet, az emberi létet és szellemet egy gazdasági ügyletté téve, annak precíz éves mérlegével, záróegyenlegével, az új év költségvetési tervezetével. Elfeledtetik velünk az élet és a szellem folytonosságát. Végül tényleg komolyan elhisszük, hogy a két év között van egy törés, hogy egy új történet kezdődik, fogadalmakat teszünk, tévedéseinket megbánjuk, és így tovább. Ez a baj a dátumokkal általánosan.
Azt mondják, hogy a kronológia a történelem gerince. Legyen. De azt is el kell fogadnunk, hogy van négy vagy öt olyan alapvető dátum, amit minden jóravaló ember belevésett az agyába, dátumok, amelyek rossz tréfát űztek a történelemből. Ezek is újévek. A római kor, vagy a középkor, vagy az újkor újévei.
Olyannyira ránk telepedtek és megkövesedtek bennünk ezek a dátumok, hogy néha azon kapjuk magunkat, hogy azt hisszük, Olaszországban 752-ben kezdődött az élet, és hogy 1490 vagy 1492 hegycsúcsok, amelyeket megmászott az emberiség, s egyszerre egy új világban, egy új életben találta magát. Így a dátum akadállyá, korláttá válik, nem engedi, hogy lássuk: a történelem továbbra is ugyanazon alapvető, változatlan vonal mentén bontakozik ki, olyan hirtelen megállások nélkül, mint amikor a moziban a filmszalag elszakad és egy darabig csak a vakító fény látható.
Ezért gyűlölöm az újévet. Szeretném, hogy minden reggel egy új év vegye kezdetét. Minden nap el akarok számolni magammal és minden nap meg akarom újítani önmagam.
Nem kell külön pihenőnap. Magam döntöm el, mikor állok meg egy pillanatra, és amikor elbódít az élet intenzitása, belevetem magam az állatiasságba, hogy új erőt merítsek belőle.
Elég a kispolgári szellemiségből. Azt szeretném, hogy életem minden órája, ha kötődik is az azt megelőzőekhez, új legyen. Egy napot se az olyan kötelező szokásokkal járó közös ünnepeknek, amelyek szólamait olyan idegenekkel kell megosztanom, akik nem is érdekelnek. Csak azért, mert a nagyapáink nagyapjai (és így tovább…) ünnepelték, nekünk is éreznünk kellene az ünnep hívó szavát. Émelyítő.
Ezért is várom a szocializmust. A szemétbe hajítja majd az összes semmitmondó dátumot és ha új dátumokat is hoz létre, azok legalább a sajátjaink lesznek, és nem olyanok, amelyeket fenntartások nélkül kell átvennünk ostoba felmenőinktől.
Antonio Gramsci (1891-1937) olasz politikai gondolkodó, az eurokommunizmus előkészítője, inspirálója. A hegemóniáról és az értelmiségről alkotott elméletei meghatározóvá váltak a politikai-társadalmi gondolkodásban világszerte. Élete utolsó 11 évét Mussolini börtönében töltötte.
Az írás először 1916-ban jelent meg az Avanti! nevű olasz lapban, angolul a Viewpoint Magazine és a Jacobin közölte.
Magyarra fordította: Osváth Zoltán és Schultz Nóra