Fokozatosan elkezdik kivonni az amerikai csapatokat a polgárháborús Szíria területéről, jelentette be teljesen váratlanul szerdán Donald J. Trump amerikai elnök. Ahogyan fogalmazott, szerinte
Szíriában legyőzték az amerikaiak és szövetségeseik az Iszlám Államot, így akár csomagolhatnak is.
A döntés arra a jelenleg 2000 fős kontingensre vonatkozik, akik jelenleg az Iszlám Állam elleni, 2014-es bevetésük óta folyamatosan Északkelet-Szíriában állomásozó katonára vonatkozik, akik az elnök visszavonási terve szerint még ez évben be kell, hogy fejeződjön.
A lépést nemcsak a kongresszusi, demokrata ellenzék, vagy az amerikai média, de szinte a teljes katonai-biztonságpolitikai elit is súlyos hibának minősítette. Lindsey Graham észak-karolinai republikánus szenátor, aki egyébként Trump nagy támogatója, most maga is az elnök éles kritikusává lépett elő, amikor úgy fogalmazott:
Ez a döntés egyszerűen a semmiből jött, nem értjük, nem tudtunk róla. Senki közülünk nem gondolja, hogy az ISIS-t valóban legyőzték!
Nancy Pelosi, a demokrata többségű képviselőház szóvivője pedig azt mondta, ilyen döntést Trump csupán saját „személyes érdekei mentén” hozhatott meg, semmibe véve a nemzeti érdeket.
Mint azt szinte az összes médiakommentátor megjegyezte, Donald Trump döntése a saját szempontjából ugyanolyan érthetetlen mint annak indoklása, ugyanis az Iszlám Államot, főleg az USA helyi szövetségesei, a most Törökország által fenyegetett szíriai kurd-arab népállam fegyveres erejének segítségével valóban nagyon visszaszorították, megsemmisítő győzelmet azonban semmiképpen sem arattak felettük, és kisebb megmaradó csoportjaik bármikor újfent kiépíthetik hatalmukat ha az USA valóban üresen hagyja Kelet-Szíriát.
Másrészt azonban 2014-ben Obama nem csupán a dzsihádista jelenlét miatt döntött úgy, hogy katonákat küld Aszad széteső államába, de az is régóta probléma volt Washingtonban, hogy a polgárháborús segítségnyújtás Aszadnak kifejezetten megerősítette Irán és Oroszország közel-keleti pozícióit, éppen a nyugati szövetségesek rovására.
Trump a kivonulásról való döntéssel nemcsak az USA régi, jól bevált (Törökország, Nagy Britannia, Franciaország, Izrael) és újonnan szerzett (Szíriai Kurdisztán) katonai szövetségeseit hagyja faképnél, de egyszerűen átengedi a térséget az iráni és orosz befolyásnak.
Döntése azonban emellett emlékeztet Barack Obama döntésére is akkor, amikor 2011-ben minél hamarabb és minél drasztikusabban igyekezett véget vetni az Egyesült Államok jelenlétének Irakban, hiszen akkor már világos volt, hogy
az egyre bonyolultabb, 2003- óta tartó konfliktust a sima katonai szárazföldi jelenlét képtelen lesz megoldani.
Sokan ugyan éppen emiatt Obamát hibáztatták később, amikor az „őrizetlenül hagyott” Irakban felemelkedett az Iszlám Állam, az iraki háború gyors befejezését azonban akkor az amerikaiak többsége (75 százaléka) erősen támogatta, és kívánatosnak ítélte meg.
