A tegnapi tüntetésen a szakszervezetek hozták a minimum elvárást, de nem vált egyértelművé, hogy milyen erőt képvisel ma a szakszervezeti mozgalom, és milyen mozgósításra képes. A kérdés pont ezért ez is, képes-e további mozgósításra a munkavállalók mozgalma a rabszolgatörvény ellen.

Mozgósítási problémák

A szombati tüntetésen viszonylag sokan voltak egy szakszervezeti tüntetéshez képest, de még így is kevesebben, mint amekkora felháborodást keltett a törvény. De ez nem meglepő. A nagy termelőüzemek például leginkább Budapesten kívül vannak, így a rabszolgatörvény is leginkább húsba vágóan a megyeszékhelyek és a nagyvárosok dolgozóit érinti. Az ő mozgósításuk pedig sokkal nehezebb, mint a budapesti értelmiségé, hiszen nehezebben jutnak el hozzájuk a hírek, és egy üzemi dolgozót nehezebb is rávenni, hogy a hétvégéjét feláldozva, a családjával töltött idő helyett tüntessen. Pluszban pedig még a féljutást is meg kell szervezni.

Pont ezért a szakszervezetek hibáztak, hogy nem már az első pillanatól kezdve kezdték el felépíteni azt a mozgósítási rendszert, amellyel a 8-ai tüntetésre elhozták az embereket. A szakszervezetek kivártak, és csak a  hétfői kormánnyal folytatott egyeztetés után indult a mozgósítás. Sőt a „kormánypárti” szakszervezetek lényegében nem is mozgósítottak a szombati napra. Velük szemben leginkább a Magyar Szakszervezeti Szövetség, és leginkább annak legnagyobb tagszervezete, a Vasas mozgósított. De hétfőről szombatra ők se tudtak csodát csinálni.

A múlt héten írtam egy elég kritikus cikket az MSZP sárga mellényes mozgósítása kapcsán, és sajnos úgy látom, igazam lett. Hiába hirdette az MSZP videóval is a hétvégi tüntetést, és próbált mobilizálni a sárga mellényes tiltakozás bevonásával, még saját élő videójuk szerint sem voltak sokan, akik az MSZP hívására húzták sárga mellényt, és a párt nem is tudott még saját szervezetéből se tömegeket behozni, elhozni a szombati tüntetésre. Az az aprólékos munka, amely telefonnal, a helyi szervezők bevonásával, infrastruktúrával, buszokkal mozgatja meg a tagságot, elmaradt.

De nem szerepelt jobban a többi párt sem. Persze az igazi mozgósításra itt is idő kell, de ha annyian vannak a pártok által mobilizálható emberek Budapesten, mint ahányan pártlogós dzsekit vettek magukra, vagy zászlót vittek, akkor nagy bajban vannak ezek a pártok. Külön kiemelendő a Momentum kb. 15 fős küldöttsége, miközben tudjuk, a párt azért ennél nagyobb mozgósításra is képes.

Tegnap az is kiderült, hogy a szakszervezetek tudják mozgósítani a munka világát, de azon kívüli tömeget nem. Ahhoz, viszont, hogy további tiltakozások legyenek, és fokozódni tudjon az ellenállás, a rabszolgatörvény ellen szüksége lesz a szakszervezetnek olyan társzervezetekre, akik képesek megmozgatni a nagyvárosi értelmiséget, főleg a fiatal értelmiséget is.

Hiszen más társadalmi csoportokat más stílusban, más személyekkel, más nyelvvel, más üzenetekkel, és más mozgósítási csatornákon lehet mozgósítani.

Sztrájk?

A fenti mozgósítási problémák miatt az általános sztrájk kérdése, amit sokat felvetettek az utóbbi napokban, ma még nem reális. Egy általános sztrájk olyan mozgósítási potenciált, elérést és szervezést igényel, ami láthatóan közel sem áll rendelkezésére a szakszervezeti mozgalomnak.

Sőt, ehhez kellenne az is, hogy a nagy szakszervezeti konföderációk egységesen beálljanak ebbe a küzdelembe. Márpedig ez tegnap nem látszott. A Munkástanácsok például nem is képviseltette magát, és a Liga sem végzett nagy mozgósítási munkát a tüntetésre. Tudunk olyan vidéki üzemről, ahol a dolgozók a Magyar Szakszervezeti Szövetséget kérték meg, vigyék már el őket a szombati tüntetésre, mert menni akarnak, de a saját szakszervezetük nem szervez semmit.

Új munkásosztály?

A mostani helyzet arra lehet alkalmas, hogy a dolgozók felismerjék a közös érdekeiket, és ebben nagyon fontos volt a tegnapi tüntetés. A 2012-es munka törvénykönyvével, a cafetéria elvételével és a rabszolgatörvénnyel létrejött egy olyan helyzet, amelyben tényleg a magyar munkavállalók elsöprő többségének közös problémái jöttek elő, mindeközben pedig a munkaerőhiány egy olyan helyzetet is teremtett, amelyben erő is van a dolgozók mellett.

Ez a szituáció lehetőséget ad arra, hogy egy új munkásosztály jöhessen létre, közös érdekekkel és közös identitással, amely saját politikai kultúrát tud teremteni, és ezáltal meg tudja szervezni magát.

Pont ezért lenne érdemes folytatni a tiltakozásokat, és a tiltakozások mentén létrehozni egy új dolgozói identitást, amely utána képes a mozgósítási szintet, a szervezettséget, és így a szakszervezetek hatalmát emelni. Hiszen ez tudna megágyazni a rabszolgatörvény és a többi dolgozóellenes intézkedés eltörlésének, de rövidebb távon nézve sztrájkok, hosszabb távon egy általános sztrájk szervezésének.

A Kossuth tér tegnapi „visszafoglalása” ebből a szempontból értelmezhető jelentős szimbolikus lépésnek. Hiszen míg korábban nem tudott ilyen tolakodásokban a tüntető tömeg sikert elérni, most a dolgozókkal együtt, az MSZP-s Komjáthy vezetésével még akkor is nevezhető a nép nevében történt visszafoglalásnak a tegnapi Kossuth téri összecsapás, ha a rendőrség feladásának az is oka volt, hogy a diplomáciai személy elhagyta a teret. Ha nem lett volna tolódás, dulakodás, ha ez nem sok ember által sok helyen egyszerre történt volna meg, és nem lett volna kitartó a tömeg, a rendőrség se enged.

A dulakodás, tolódás kapcsán érdemes azt is észrevenni, hogy az eseménysor azért működött jól, mert volt valaki, aki elindította, egyértelmű célt jelölt ki (visszavenni a népnek a Kossuth teret), és egyértelmű eszközt ehhez (toljuk be a rendőröket). Miután a bemenés sikeres lett, egyébként meg is állhattak volna, és megtapsolhatták volna magukat, hiszen a további akciónak nem volt értelme, és nem volt reális. Amit ott és akkor akartak, azt elérték.

De mi jön ezután?

A színpadról két konkrétum hangzott el Székely Tamás Vasas elnök, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnökének szájából. Egyrészt, hogy útlezárásokkal fognak tiltakozni, másrészt, hogy gyárról-gyárra vívják meg a csatát. Ha életbe is lép a törvény, meg fogják akadályozni helyben a gyárakban, hogy a munkáltatók kihasználják ezt.

Hétfőre a Vasas Győrbe és Pécsre már be is jelentett félpályás útlezárásokat, de további útlezárásokról nincs szó. Márpedig hiába fogadja el a Parlament szerdán a törvényt, tovább kéne tiltakozni, sőt a visszavonásért még erősebb fokozatra kapcsolni.

A másik tiltakozási forma a gyárakban helyben való tiltakozás viszont fontos, de nem elégséges tiltakozás. Egyrészt nem elégséges azért, mert nem minden gyárban van szakszervezet, vagy van erős szakszervezet. Tipikusan a külföldi nagy multiknál vannak ilyenek. De például Mészáros Lőrinc és a többi új magyar oligarcha cégeinél nincs ilyen. Ez pedig azt jelenti, hogy ott szakszervezet híján simán igába nyomhatják a dolgozókat, rabszolgákat csinálhatnak belőlük.

A másik probléma pedig a jövő. Most, a munkaerőhiányos időkben a szakszervezeteknek, a dolgozói oldalnak van esélye fellépni a törvénnyel szemben, de egy újabb válság idején a munkaerőhiány elmúltával ez más sokkal nehezebb lesz, egy magasabbra megugrott munkanélküliség mellett pedig majdnem, hogy lehetetlen lesz a fellépés a törvény végrehajtása ellen. Ezt a törvényt pontosan ezért vissza kell vonatni, és nem csupán gyárról-gyárra megküzdeni ellene.

Ezért folytatódnia kéne nem csupán a törvény végrehajtása, hanem maga a törvény elleni tiltakozásnak is. Főként, hogy ahogy a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke, Kordás László elmondta, nem csupán a rabszolgatörvény a probléma, és nem csupán ezt követelik a szakszervezetek, hanem a cafetéria visszaadását, és két számjegyű bérnövekedést is a dolgozók számára.