A Németországot nagykoalícióban kormányzó konzervatívok (CDU/CSU) és szociáldemokraták (SPD) sorra omlanak össze a tartományi választásokon, ami mára kormányválsághoz vezetett. Miközben a CDU Merkel utódját keresi a pártelnöki posztra, a német Zöldeket – 8 százalékos választási eredményük után egy évvel – 20-23 százalékra mérik a közvélemény-kutatók. Ska Kellert, az európai parlamenti választások kampányára készülő párt európai csoportjának vezetőjét, és csúcsjelölti várományosát a párt lipcsei kongresszusán kérdeztük.
Először is hadd gratuláljak. Épp most választottak meg meggyőző eredménnyel a német Zöldek 2019-es európai parlamenti listájának élére. Szokatlan helyzetből indul neki a párt a választásnak: míg a Zöldek csak az 5. helyen végeztek az egy évvel ezelőtti szövetségi választáson, ma második helyre mérik a pártotokat. A Zöldek a legutóbbi hetek tartományi választásain másodikak lettek Bajorországban és Hessenben is, 20%-hoz közeli eredményekkel. Hogyan történt ez?
Szerintem az eredmények azt mutatják, hogy van igény és tér egy olyan politikai erőre, amely a többi párttól eltérően nem vesz jobboldali fordulatot, és nem utazik az emberek félelmére a migrációs beszéd gerjesztésével. A többi pártot belső harcok is feszítik, mert félnek, és nem tudják, hogyan kezeljék a szélsőjobbról érkező kihívást. Mi a Zöldekkel ezt nem csináljuk.
Nem tolódunk jobbra, nincsenek belső harcaink, nem vagyunk tanácstalanok a szélsőjobbal kapcsolatban, mert tudjuk, hogy pontosan az ellentéte vagyunk. A társadalomban van igény erre a fajta világos állásfoglalásra, és a többi párt erre képtelen.
Mi Zöldek éppen ezt tesszük, kiállunk az elveinkért és ezt hitelesen tesszük. Amikor azt mondjuk, kiállunk az emberi jogokért, akkor ezt számos üggyel tudjuk bizonyítani. Amikor azt mondjuk, hogy fejleszteni szeretnénk az Európai Uniót, akkor meg tudjuk mutatni, hogyan dolgoztunk ezen az elmúlt évtizedekben.Világosak az álláspontjaink, tudjuk, mit akarunk, és úgy tűnik, az emberek ezt értékelik.
A 2017 őszi, hosszas koalíciós egyeztetéseket hozó szövetségi választás a nagykoalíció pártjainak történelmi mértékű gyengülését és a bevándorlás-ellenes szélsőjobboldal Bundestagba kerülését hozta. Az AfD-n túl még a szabad piacpárti FDP tudott jelentősen erősödni és visszakerülni a törvényhozásba. A Zöldek és a Balpárt megőrizte 8-9 %-os támogatottságát.
A választásokat követő, fél évig húzódó koalíciós tárgyalások és a volt keleti tartományokban a bevándorlás körüli szélsőjobboldali hecckampányok nyomán a hagyományos kormányzó pártokba vetett bizalom csak tovább erodálódott. Az elmúlt néhány hónap meghatározó tartományi választásaival el is kezdődött a politikai erőtér átrajzolódása.
A bajorországi és hesseni tartományi parlamentbe először került be a 2013-as választásokon még alig, vagy helyben egyáltalán nem létező AfD, a nagykoalíció pártjai pedig mindkét helyen egyenként 10-12%-kal zsebelhettek be kevesebb szavazatot. Míg az AfD ezekben a tartományokban az elmúlt évek trendjének eredményét válthatta tartományi képviselői helyekre, és a koalíciós pártok leszereplése is hosszabb távú trend eredménye, egy harmadik faktor új elemként jelent meg a választásokon: a közvéleménykutatásokban nyár óta országosan meredek emelkedést mutató Zöldek mindkét helyen 9% körüli erősödést regisztrálva szerezték meg a CDU / CSU mögött a 2. legtöbb szavazatot.
Ha a fősodratú médiát nézzük, az a benyomásunk, hogy Németországban a bevándorlás témája az embereket kiemelten foglalkoztathatja. Ez így van?
Nem. A közvélemény-kutatások világosan mutatják, hogy a bevándorlás témája fontos a választóknak, de messze nem a legfontosabb. Más témák, mint a környezet és a klíma-igazságosság fontosabbak az embereknek, így vannak a szociális biztonság és a társadalmi igazságosság kérdésével is. A többi párt ebben téved nagyot, amikor csak a migrációra fókuszálnak. Nem lehet az emberekkel évekig elhitetni, hogy ez az egyetlen téma, amiről beszélni kell. Engem személyesen nagyon megérint a menekült-ügy, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy nem ez a világ egyetlen és legfontosabb kérdése.
Magyarázhatja a Németországban kormányzó pártok jelenlegi gyengeségét, hogy nem beszélnek azokról a kérdésekről, amelyek az embereket foglalkoztatják?
Teljes mértékben. Teljesen megrémültek a szélsőjobboldaltól, és csak a migrációról, a migrációról és a migrációról beszélnek, félelemkeltő módon. Emiatt hagyományos szavazói csoportok fordultak el tőlük, akik nem tudtak mit kezdeni ezzel a rögeszmével. Miközben új választókat sem tudtak megszólítani, mert őket más kérdések és gondolatok is érdeklik. Szerintem ez egy nagy hiba volt a részükről.
Az egyik szóban forgó párt Németország legidősebb pártja, a szociáldemokrata SPD. Mi az ő problémájuk? Ugyanaz a vírus támadta meg őket, mint a francia, holland, görög szociáldemokratákat és testvérpártjaikat Európa-szerte? Ez már a játszma vége számukra?
Az biztos, hogy csapdába kerültek.
Egyes választóik a szélsőjobbhoz vándoroltak, és nem tudnak ezzel mit kezdeni. De ahelyett, hogy olyan ügyeket vinnének, amelyekkel vissza tudnának nyerni szavazókat, mint a társadalmi igazságosság kérdései, teljesen megdermedtek és leragadtak a bevándorlásnál.
Ráadásul nálunk a szociáldemokraták nem beszélnek a sikereikről, arról, hogy miket értek el, csak a problémáikról. És ha állandóan a problémáidat emlegeted, akkor a választók azt fogják, gondolni, hogy csak a problémáidat tudod bedobni a közösbe. Nem tudom, milyen jövő áll előttük, de az biztos, hogy szükség lenne egy erős pártra, amely a társadalmi igazságosság kérdését napirendre tűzi, és ez nem csak Németországra igaz, hanem egész Európára.
Angela Merkel kancellár a közelmúlt választási bukdácsolásai miatt lemond pártvezetői tisztségéről. Mi jöhet most?
Ez nagyon jó kérdés. Sok múlik azon, hogy a pártja kit választ következő vezetőnek. A párt közvetett módon egyben arról is dönt, hogy milyen irányban vinnék tovább a CDU-t. Még nem látni, milyen válasz születik majd.
A CSU bajor és a CDU hesseni vereségét követőleg Merkel a várható kritikák elől az előre menekülés útvonalát választva bejelentette, hogy lemond a pártelnöki pozíciójáról. Erre természetesen azonnal beindult a tolongás az utódlásért és hamarosan meg is lett a három hivatalos pályázó: Annegret Kramp-Karrenbauer volt saar-vidéki miniszterelnök és február óta a CDU főtitkára, Jens Spahn szövetségi egészségügyi miniszter valamint Friedrich Merz, aki 2000 és 2002 közt az akkor még ellenzékben lévő CDU frakcióvezetője volt a Bundestagban, de miután Merkel kiszorította ebből a pozícióból, visszavonult a politikától és azóta főleg pénzügyi multik lobbistájaként tevékenykedett. A pártelnöki poszt betöltéséről december elején döntenek majd a küldöttek a CDU pártkongresszusán.
A még német ajkúaknak is nehéz nevű Kramp-Karrenbauer (akit a közbeszédben épp ezért csak „AKK”-ként emlegetnek) nagyjából Merkel pár évvel fiatalított kiadása. Mindenki tudja róla, hogy a párton belül egyre kevésbé népszerű kancellár pártfogoltja és kiszemelt utóda. Épp ezért ebben a versenyben számára a legnagyobb kihívás, hogy nyilvánvalóvá tegye, miben lenne más, anélkül, hogy túlzottan Brútusznak látszon. Vetélytársaival szemben elmondhatja magáról, hogy főtitkárként jól ismeri és érti a pártot, valamint már nyert tartományi választást is, ráadásul a jellemzően inkább baloldali jellegű Saar-vidéken.
A jogász végzettségű Friedrich Merz a párton belül hasonlóan népszerű, sokan benne vélik megtalálni azt, amit a gyakran liberális és szocdem tendenciákkal vádolt Merkelből mindig is hiányoltak: határozott neoklasszikus gazdasági pozíciókkal párosult egyértelmű konzervatív értékrendet. A kancellárral nagyjából egyidős, önmagát „felső középosztálybelinek” valló milliomos Merz számára az a fő kérdés, hogy a másfél évtizedes politikai absztinenciáját hátrányból előnnyé tudja-e fordítani, illetve meg tudja-e győzni a küldötteket, hogy a nagytőke érdekeinek szolgálata (jelenleg a világszerte legnagyobb befektetőalap, a BlackRock németországi felügyelőbizottsági elnöke és főlobbistája) összeegyeztethető-e a közjó szolgálatával.
Míg Merz számára a lehetőség inkább későn, a feltörekvő ifjútörök Spahn számára inkább túl korán jön. A Merkel egyik leghangosabb pártbéli kritikusaként ismert, csupán 38 éves Spahn csak a tavaszi kormányalakítás óta bizonyíthat kiemelt vezetői pozícióban, a könnyűnek semmiképp nem mondható egészségügyi tárca élén. A 21. századi kommunikációs eszközöket ügyesen kezelő, vállaltan meleg politikus célja a merkeli középutasság miatt a párttól – részben az AfD felé – eltávolodott tradicionális értékrendű szavazók visszahódítása. Hogy az elképzelés, mely szerint a menekültkérdésre fókuszált kampány a bajor tapasztalatok tükrében mennyire lehet sikeres, az legalábbis kérdéses. Spahn javára válhat azonban, hogy mindenki számára ő szimbolizálná leginkább egy Merkel utáni újrakezdés kurzusát.
Maradhat Merkel kancellár, vagy fel fog bomlani a koalíció? Avagy néhány béna kacsa év áll előttünk?
Ezt nagyon nehéz előrejelezni. A kormányzó pártok hivatalosan azt mondják, hogy meg akarják tartani a koalíciót és teljesen világos, hogy egy előrehozott választásokon súlyos veszteségeket szenvednének el, szóval nem hiszem, hogy ehhez sok gusztusuk lenne. Másrészről nem béna kacsa már most is a kormány? Nem csinálnak semmit, csak a saját belső harcaikkal vannak elfoglalva, és minden európai folyamatot blokkolnak. Nem vagyok benne biztos, hogy ennél lehetne sokkal rosszabb a helyzet.
Mi jöhet Merkel után Németországban, és mit jelent ez Európára nézve?
Németország évekkel ezelőtt eltűnt az európai szintről. Ezzel a klímaszabályozás, a klímacélok és a méltányos adózás útjában áll. Hogy ez megváltozzon, a CDU-nak új vezetőre volna szüksége, sokkal erősebb európai orientációval, de az, amit a jelenlegi jelöltekről eddig tudni lehet, nem tölthet el minket sok reménnyel. Ez egy valódi probléma. Nem lehet magától értetődőnek venni, hogy Európa biztonságos környezetet jelent a német gazdaság számára, ezen aktívan kell dolgozni. A német kormány ezt mintha nem ismerné fel.
Álmodjunk nagyot, és tegyük fel, hogy Berlinben az Európai Uniós választást követően felbomlik a koalíció, a Zöldek megnyerik az előrehozott választást és új kormányt alakítanak. Mit tenne másképp Európában egy német kormány zöld kancellárral az élén?
Ez valóban nagyon tetszetős álom. Természetesen nem blokkolánk tovább a folyamatokat, hanem épp ellenkezőleg.
Felgyorsítanánk a klímaszabályozást, és gondoskodnánk róla, hogy a létező európai szabályok végre életbe lépnek Németországban, merthogy ma nem ez a helyzet. Emellett nagyobb hangsúlyt fektetnénk arra, hogy Európában megvédjük a demokráciát.
Magyarországon a joguralommal, alapjogokkal és a sajtószabadsággal kapcsolatos problémák merülnek fel, Lengyelországban a bíróságok függetlensége, Romániában a korrupció aggasztó. Máltán meggyilkoltak egy újságírót. Új eszközökre van szükségünk, amelyek segítségével szembeszállhatunk ezekkel a folyamatokkal. Lehet indítani eljárásokat a 7-es cikkely alapján, de ez nem alkalmazható minden problémára, és annak is meg kell találnunk a módját, hogy megelőzzük ezeket a problémákat, hogy ne fajuljanak odáig helyzetek, hogy a 7-es cikkelyt kelljen elővenni.
Ön a német Zöldek frakcióvezetője, és az európai zöldek csúcsjelöltségére is pályázik, az utolsó kérdésemet ebben az összefüggésben tenném fel. Éppen a Zöldek bajoroszági sikeres szereplésének napján belgiumi és luxemburgi testvérpártjaitok is kivételes sikereket ünnepelhettek. Zöld hullám söpör végig Európán, vagy egymástól független eredményeket látunk? Erősebb zöld frakciót láthatunk májustól az Európai Parlamentben?
Nyilvánvalóan létezik egy zöld hullám Európában, de a helyzet nem egyszerű. A Brexit miatt minden valószínűség szerint elveszítünk hat kiváló brit frakciótagot. Ezt nehéz lesz ellensúlyozni. De az esélyeink jók. Az Ön által említett országokon túl nagyon jól teljesítünk Finnországban, Hollandiában, és számos más országban is erősödünk. Még keleten is jól állunk, például Lengyelországban, ahol a Zöldek hagyományosan nem voltak nagyon láthatóak, de a legutóbbi helyi választáson országszerte tudtak jelölteket állítani és figyelemre méltó eredményeket elérni. Szóval reménykedek benne, hogy megerősödve térünk vissza majd az Európai Parlamentbe.
