Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Százéves az első magyar köztársaság

1918. november 16-án hatalmas tömeg gyülekezett a budapesti Kossuth, akkoriban Országház téren, a Parlament épülete előtt, arra várva hogy végre megkapják történelmi jussukat, a szabadságot és az egyenlőséget az Európát szétzúzó, a népet kivéreztető nagy háború hosszú, kínkeserves évei után.

Manapság a kormányzati kommunikáció azt mondaná kétmillióan voltak, az akkori becslések szerint kétszázezren, de nekünk legyen elég annyi, hogy a korabeli filmhíradó tanúsága szerint a tömeg megtöltötte a teret.

A népköztársaság kikiáltása előtt a Parlamentben egyszer még összeült az 1910-ben választott képviselőház néhány tagja, akinek volt kedve részt venni az ülésen, melynek egyetlen célja önmaga feloszlatása volt – eközben az idők szavát érezve a felsőház néhány jelenlévő tagja is meghozta ugyanezt a döntést.

Eközben a Magyarország Nemzeti Tanácsa meghozta az ideiglenes alkotmány szerepét betöltő Néphatározatot, mely kimondta:

I. cikk

Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság.

II. cikk

A népköztársasági alkotmányt új választójog alapján sürgősen egybehívandó alkotmányozó nemzetgyűlés állapítja meg.
A magyar országgyűlés képviselőháza és főrendiháza feloszlik és megszűnik.

III. cikk

Addig, míg az alkotmányozó nemzetgyűlés másként nem határoz, az állami főhatalmat a Károlyi Mihály elnöklete alatt álló népkormány gyakorolja a Magyar Nemzeti Tanács intézőbizottságának támogatásával.

IV. cikk

A népkormány alkosson sürgősen néptörvényeket:

  1. az általános, titkos, egyenlő, közvetlen és a nőkre is kiterjedő nemzetgyűlési, törvényhatósági és községi választójogról.
  2. a sajtószabadságról.
  3. a nép esküdtbíráskodásáról.
  4. az egyesülés és gyülekezés szabadságáról
  5. a földmíves népnek földhöz juttatásáról.

Ezeket a törvényeket léptesse a népkormány sürgősen életbe és hajtsa végre.

V. cikk

Az ezzel ellenkező törvényes rendelkezések hatálya megszűnik, minden egyéb törvényes rendelkezés hatályban marad.

A Néphatározat ezzel az őszirózsás forradalom után hivatalosan is eltörölte a régi rendet, az Osztrák-Magyar Monarchiát, a függést a bécsi udvartól, az urak Magyarországát, ahol az embert az határozta meg hova született, és ahol a képviselet jogát azoknak biztosította a törvény akiknek az anyakönyvi kivonatában megfelelő név szerepelt vagy megfelelő társadalmi osztályba tartoztak.

Nem volt többé egyértelmű, hogy a munkás a tőkésért dolgozzon látástól vakulásig, hogy a paraszt másnak dolgozza meg a földet és amit learat mást gazdagítson, és nem lehetett több elnyomottat a háború vágóhídjára küldeni olyan célokért, melyek csupán egy szűk elit érdekeit szolgálták.

A törvény alsóbbrendű és felsőbbrendű állampolgárok helyett egyenlő jogokat élvező népet teremtett. Olyan jogokat adott a népnek, melyekkel az korábban soha nem rendelkezett; valamint kötelezte a hatalmat gyakorló Károlyi-kormányt, hogy addig is amíg le nem zajlanak a titkos választások, hozzon a társadalmi igazságosságot szolgáló törvényeket, különös tekintettel a társadalom túlnyomó részét személyesen is érintő földkérdésre.

A régi Magyarországon, még csak egy hónappal korábban is elképzelhetetlen lett volna mindaz, amit ebben ebben a néhány sorban előírt a Nemzeti Tanács.

Az Országház előtt az ünnepségen különböző baloldali szervezetek, egyletek tagjai, az addigi rendszer elnyomottjai és a háború kárvallottjai, a műhelyek és gyárak munkásai, a harcokból visszatérő elgyötört katonák, a nép gyűlt össze a népköztársaságot és Károlyit ünneplő transzparensek, a vörös zászlók és a magyar trikolór alatt, hogy a népköztársaság kikiáltása, a forradalom győzelmének formális és törvényes deklarálása után együtt elénekelje a Himnuszt és a Marseillaise-t.

Ekkor szólt a politika először róluk helyett értük és velük.

Ez az állapot nem tarthatott sokáig – Magyarország a vesztesek oldalán állt a háború után, a nemzetközi közösség nem volt hajlandó elismerni Károlyi kormányát, és bármennyire is megpróbált együttműködőnek mutatkozni a Népköztársaság, emellett a gazdasági problémák sem voltak kisebbek.

Így egy évvel később a város lakossága már azt nézhette végig ahogy Horthy fehér lovon hozza a reakciót, a szabadság helyébe a dölyfös urakat, ahogy visszahozza az elnyomást és a világot, amiben születése határozza meg az embert, és a politika újabb évtizedekig csak egy szűk kört szolgált.

A Népköztársaság elbukott, de ez nem kisebbíti érdemeit abban amit adott; abban hogy

ez volt az első állam Magyarország területén mely nem a hatalmasokért létezett, hanem a nép boldogulásáért.

Ma, kihirdetése után száz évvel érdemes elgondolkodni az akkori Néphatározat pontjain, és megnézni hol tartunk ehhez képest.

Olvass tovább!